Legendás apák és fiúk
Paul Skates

Miss Elsüllyeszthetetlen, az örök túlélő

Mennyi az esélye annak, hogy valaki három óceánjáró katasztrófájánál is jelen legyen, és annak ellenére, hogy nem tud úszni, mindhármat ép bőrrel megússza? Pontos számadatokkal talán még a matematikusok sem tudnának szolgálni, annyit azonban különösebb számolás nélkül kijelenthetünk: nem túl nagy. Violet Jessop viszont azon ritka kivételek közé tartozik, akinek ilyen mértékű szerencse adatott. Kérdés persze, hogy áldottnak vagy inkább elátkozottnak tekinthetjük-e a stewardessként és ápolónőként is dolgozó Violetet, akinek utaslistán való szereplése egy idő után szinte garanciát jelentett a hajószerencsétlenségre.

William Jessop az 1880-as évek közepén szokatlan döntésre szánta el magát. Írországból Argentínába utazott, hogy a dél-amerikai országban letelepedve juhtenyésztésbe kezdjen. Nem sokkal később menyasszonya, Katherine Kelly is követte, és miután összeházasodtak, 1887-ben megszületett első gyermekük, Violet. A lány 16 éves volt, amikor édesapja egy műtétet követően elhunyt. A csonka család ezután költözött Angliába, Violet egy londoni leánynevelő intézetben kezdett el tanulni. Amikor a királyi család leveleit szállító hajókon stewardessként tevékenykedő édesanyja is beteg lett, otthagyta az iskolát. Mivel a családnak sürgősen pénzre volt szüksége, a lány elhatározta, hogy édesanyja nyomdokaiba lépve elszegődik egy hajóra.

Bújtatott szépség

A fiatal, magas, csinos, szürkéskék szemű lánynak nem volt könnyű dolga, attraktív kinézete ezúttal hátrányt jelentett, tekintve, hogy a stewardessek túlnyomó többsége középkorú nő volt. Egyik interjúján kertelés nélkül vágták a szemébe: azért nem veszik fel, mert vonzó külseje komoly gondokat okozhatna a legénységgel és az utasokkal való kapcsolatában. Violet az idősebb hölgyek öltözetébe bújt, a sminkelést is elhagyta. Így már 1908-ban megkapta az első munkáját a királyi postaszolgálat hajóján, az Orinocón, néhány évvel később pedig (miközben megjárta a Majesticet is) már az RMS Olympicen dolgozhatott. Az Olympic egyike volt a transzatlanti utasszállítás elsőbbségéért a Cunard nevű vállalattal versengő White Star Line brit hajózási társaság megrendelésére a XX. század elején legyártott három fényűző óceánjárónak.

Violet lenyűgözőnek találta a hajót, áradozott is róla: „Minden alkalommal elfogott az izgalom, amikor beléptem az Olympic káprázatos magánlakosztályaiba, és rápillantottam az Adams, a Regency, a Dutch, a Georgian és a többi terem csodálatos faszerkezetére és fényűző, selyemmel bevont bútorzatára”. Egy évet szolgált az óceánjárón, és ez elég volt arra, hogy az egyik utastól házassági ajánlatot kapjon. A hajó hatodik útján, 1911. szeptember 20-án bekövetkezett Violet első balesete: az Olympic az Anglia déli partjainál található Wight-sziget közelében összeütközött a HMS Hawke-kal. A két hajó egymás mellett haladt az angol szárazföldet és a Wight-szigetet összekötő szorosban, a Solentben, amikor az Olympic jobbra fordult, ez pedig annyira váratlanul érte a Hawke kapitányát, hogy nem tudta kikerülni az ütközést. Bár az Olympic hajótestén két nagy lyuk is keletkezett, az ütközésnek nem voltak halálos áldozatai, sőt még csak súlyos sérülés sem történt, és az óceánjáró segítség nélkül visszatért Southamptonba.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2018. tavasz számában olvasható.

Előfizetési lehetőségek

Digitális

Digitális formában
szeretnék előfizetni
a magazinra vagy korábbi
lapszámot vásárolni

vásárolok

Nyomtatott

A magazin nyomtatott
verziójára szeretnék
előfizetni vagy már korábban
megjelent lapszámot vásárolni

vásárolok