2020. ősz: Hiúságunk története
ITT támogathatsz bennünket

Kutyavilág a Városligetben: a 18. századi sétáltatástól a későbbi tenyésztésig

2020. augusztus 10. 10:58

A kutyák a kezdetektől szerves részei voltak a Városliget képének, és ez a későbbiekben is így maradt, akár az egyszerű sétáltatásról, akár a kihalófélben lévő magyar fajták megmentéséről volt szó.

Városliget kutyák
Az 1840 körül készült képen (balról) a Drót-sziget, előtérben a Városligeti-tó partján békésen beszélgető társaság kutyával. Jobbra egy fantáziakép a tervbe vett Kisfaludy-emlékszoborról, 1832-ből, kutyát sétáltató párral. (1)

A Liget faunájának alakulását az elmúlt két évszázadban döntően az emberi tevékenység határozta meg. Amikor a 18. század végén megtiltották itt a legeltetést és megjelentek a kirándulók, a városlakók hozták magukkal ház körüli állataikat is. A korabeli képek tanúsága szerint a Városliget kezdettől fogva kedvelt kutyafuttató hely volt. Már a legelső, az 1800-as évek első feléből származó ábrázolásokon feltűnnek a kirándulóerdő sétányain, tisztásain a gazdájukat fegyelmezetten kísérő vagy épp felszabadultan futkározó kutyák. Egészen a 19. század utolsó harmadáig nem volt jellemző, érthető okokból, hogy pihenés szándékával magányosan sétálgatott volna bárki a félvad, közvilágítás nélküli erdőcskében. Nők esetében ez szóba sem jöhetett, ha pedig egy férfi indult el egyedül az akkor még távolinak számító, városon kívül eső helyre, legalább a kutyáját feltétlenül magával vitte.

A Városligetbe igyekvők szokásos megállóhelye az akkor még fárasztó út után rendszerint valamelyik vendéglő volt. A legelső vendéglőt Pest városa 1795-ben építtette a Városerdőbe, hogy bérbeadásából megtérüljenek a fásítás költségei. A földszintes vendéglőépület, az 1820-as években kiépített Rundó szomszédságában, több mint száz évig fogadta a vendégeket. Egymást váltó bérlőkkel működött 1906-ig, ekkor bontották le. A vendéglő és környéke egy évszázadon át a Liget legforgalmasabb pontjának számított.

A szabadságharc bukásától a kiegyezésig terjedő időszakból is maradtak ránk bőségesen kutyás ábrázolások. Az 1850-es években elhanyagolttá vált a Városliget. Fejlesztésével, gondozásával évekig senki nem törődött, mégis népszerű kirándulóhely maradt. A változatos növényzet, a csónakázótó és a budai panoráma elhanyagoltan is vonzó sétálóhellyé tette a Ligetet. Amikor 1861-ben visszakerült a főváros fennhatósága alá, hozzáfogtak a rendbetételéhez. 1863-ra megtörtént a tó újraszabályozása, és ahol szükséges volt, újratelepítették a kipusztult növényzetet.

Ahogy egyre gondozottabbá, parkjellegűvé vált az egykori Városerdő, rohamosan növekedni kezdett a használóinak száma. Aktuálissá vált a park- és sétányhasználat korábban nem létező normáinak meghatározása. Kihelyezték az első figyelmeztető táblákat, amelyek elsősorban a növényzet és a madarak védelmével, a fegyelmezetlen, mindenen átgázoló lovasokkal és a száguldozó kocsikkal foglalkoztak. Úgy tűnik, a kutyásokkal nem volt különösebb gond, mert a kutyák viselkedésére nem született külön szabályozás. Mozgásukat a korábbiakhoz képest egy olyan új szabály korlátozta némiképp, amely elsősorban gazdáikra vonatkozott, és így szólt: „Korláttal övezett gyepes területeken tartózkodni tilos.”

Jókai Mór Az Osztrák–Magyar monarchia írásban és képben című könyvsorozatban így mutatta be a Városliget legforgalmasabb részét, ahonnan a kutyák sem hiányozhattak: „A nagy, pompás cirkusszal átellenben találjuk a másikat: a nép cirkuszát. Itt is erőművészek mutogatják nyaktörő játékaikat, de csak szerény kerítéssel körülvéve, tízkrajcáros váltság mellett. S bár legtöbbször tömve van a nézőtér is, de kívül még egyszer annyi néző áll, akik ingyen részesülnek az élvezetben, sőt aki igazi gyönyörűséget akar magának szerezni, az fölmászik valamelyik fára. Körös-körül minden platán meg van rakva fiatal nemzedékkel, akiktől ezt az élvezetet kifigyelni lehet, de eltiltani bajos. És ezzel a népszerű cirkusszal kezdődik a népliget. Vasárnapokon és ünnepeken tízezrekre menő néptömeg szállja meg e népies mulatozás helyeit, minden néposztályt együtt lehet találni.”

Nem lenne teljes a városligeti kutyavilág bemutatása, ha nem emlékeznénk meg az Állatkertről. A Városliget legnépszerűbb intézménye jelentős szerepet vállalt a hazai kutyafajták védelmében és egyes ősi magyar pásztorkutyafajták megmentésében. Amikor a főváros tulajdonába került Állatkertet 1912-ben átépítették, egy kennelsort is kialakítottak a ragadozóház szomszédságában. Akkoriban ez nagy újdonságnak számított, az 1912-es állatkerti útmutató külön is kitért a közönségnek bemutatott kutyafajták kiválasztásának szempontjaira: „A házi eb (Canis familiaris L.) rendkívül sok tisztavérű példányát ismerjük: az állatkertnek nem lehet hivatása az, hogy mindezeket bemutassa. Csak a legjellemzőbbekre terjeszkednek ki a mi állatkertünkben. A magyar fajták, a göndörszőrű, fehér, mélyhangú komondor, simaszőrű, néha foltozott kuvasz és a kicsiny, fekete puli terelő kutya természetesen nem hiányzanak ezek sorából.”

Az 1950-es évek elejétől ismét tartottak kuvaszt, komondort, pulit és pumit az újból benépesülő Állatkertben, de a tervszerű tenyésztés csak az 1960-es években indult újra Anghi Csaba (1901–1982) igazgató irányításával. Az 1964-ben megjelent Állatkerti útmutatóban ezt olvashatjuk: „Az Állatkert csakis olyan magyar pásztorkutyát törzskönyvez, amely jellegeiben minden tekintetben fajtatiszta. Minden más kutyát még akkor is selejtez, ha 5–6 ősi nemzedéke szerepel a pedigreeben (családfában). Az állatkert ugyanis nem pedigreet, hanem típusos, fajtatiszta pásztorkutyát tenyészt!” Különösen sokat tett az Állatkert az erdélyi kopó és az egyik legritkább magyar pásztorkutya, a mudi megmentéséért. Az állatkerti kutyatenyésztés 1980-ban ért véget, ekkor lebontották a kenneleket. Napjainkban a Parasztudvarban láthatók a ritka magyar kutyafajta, a mudi példányai.

A gyermekkönyveknek és az ifjúsági irodalomnak is visszatérő témája volt a Városliget. Tündérvilág a Városligetben a címe annak az 1920 körül megjelent ifjúsági regénynek, amelyiknek fontos szereplője egy kutya, Pylades. Az özv. Báthory Nándorné által írt, mai szemmel nézve kissé didaktikus történet főszereplője Ferkó, a kiscserkész, aki hűséges kutyájával barangol a Liget nevezetességei között. Rövid szemelvény ízelítőül, a Vajdahunyadvár udvarán játszódó kutyás jelenet életszerű, eleven leírásából: „– Pylades, Pylades! – kiált Ferkó. Sebesen szalad feléje a kutya, fülét hegyezi, szőrét felborzolja, farkát szűkölve befelé húzza – első szempillantásra meglátja az állatbarát Ferkó, hogy csakugyan valami szokatlan ijesztette meg. – No, mi az, öreg? – simogatja a megriadt ebet; – de az csak húzza, vonja gazdáját, előreszalad, csahol fel egy ablakba és megint fut vissza hozzá.”

A 2. világháborút követő évek egyik első bulvárhőse volt Susu, a Városligetben autót vezető német vizsla. Az egyik filmhíradó révén vált ismertté, majd újságcikkek sora tette népszerűvé. Az 1948-ban készült filmfelvételen egy elegáns, nyitott Aero sportkabriót vezetett. A sofőrülésben peckesen ülő kutya a kormánykereket tartva, ügyesen manőverezett az Andrássy úton és a Városligetben. Persze azért nem volt egyedül. Mellette ült, az anyósülésen gazdája, az autó- és motorsportban komoly tisztségeket betöltő Freud Elemér. Ő kezelte a pedálokat, amiket a kutya nem ért el. Susu képes volt egyenesben tartani a kocsit, és önállóan vette a kanyarokat is. A csodasofőr vizsla salakversenyek bemutatóin teljesen egyedül is vezetett, beállított gázzal, tíz kilométeres tempóban.

Az 1950-es évek végére a Városliget eléggé leromlott állapotba került. Területét a Rákosi-korszakban a Felvonulási tér kiépítése miatt megcsonkították. A megmaradt parkot és állami kézbe került intézményeit pedig, a népre hivatkozó kirakatpolitika jegyében, a rendszeressé tett tömegrendezvényekkel valósággal kizsigerelték, miközben a fejlesztésre nem fordítottak se pénzt, se figyelmet. A Liget útjain ebben az időben gyorsasági autó- és motorversenyek résztvevői száguldoztak. A többféle célra használt vásárvárosba pedig, a zöldterület rovására, megkérdőjelezhető színvonalú pavilonokat építettek. A kíméletlen használatot megsínylő növényzetet a kertészek igyekeztek, gyakran szinte heroikus munkával, amennyire lehetett, megvédeni. Az állami kártételek ellenére, ebben a nem túl dicsőséges korszakban is népszerű hely maradt a park a kutyabarátok körében.

Az 1960-as években a kádárista állami vezetés szakított a korábbi, bezárkózó politikai irányvonallal. Jelentős állami erőforrásokat mozgósítottak az ország nemzetközi idegenforgalomba történő, minél élénkebb bekapcsolása érdekében. 1962-től újraélesztették a Budapesti Nemzetközi Vásárok hagyományát is. Az volt a cél, hogy egyre több külföldi kiállító és látogató érkezzen a fővárosba, ezen belül a fontos turisztikai célpontnak számító Városligetbe. Az új irányvonalba illeszkedett az évről évre megrendezett nemzetközi kutyakiállítások sorozata is. Az első nemzetközi CACIB kiállításokat az 1960-as évek elején a Városligetben, a vásárváros területén rendezték.

Amíg az 1950-es évek Magyarországán folyamatosan kampányoltak a nyugati fogyasztási minták ellen, az 1960-as évektől ezek közül egyre többet megtűrtek és pozitívan mutattak be a korabeli médiában. Fellendült a reklámipar, megjelentek a divatfotók, a fogyasztásra ösztönző plakátok. A fővárosban is számos idegenforgalmi fogyasztásra ösztönző, nyugatias módszert vetettek be. Budapest turisztikai nevezetességeinek újszerű megjelenítésével igyekeztek a magyar fővárost minél kívánatosabb úti céllá tenni a külföldi és hazai vendégek számára. A Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságának ülésén, 1960-ban arról döntöttek, hogy „az olyan területek, mint a Margitsziget, Budai vár, Gellérthegy, Városliget és Dunakorzó el legyenek látva megfelelő idegenforgalmi propagandaanyaggal”. A Városligetet vonzó helyszínként bemutató filmekben, az idegenforgalmi prospektusok, reklámcikkek fotóin gyakran tűntek fel a parkot két évszázada az emberekkel együtt használó kutyák is.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2020. ősz: Hiúságunk története
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
Kutyájával sétáló úr az inkább erdei ösvényhez hasonlító belső sétányon (balra), a jobboldali képen pedig a legnépszerűbb sétálóhely, a csónakázótó partja az 1850-es évek végén, a változatos tájat szemlélő, polgári öltözékű párral és a közelükben szaladgáló kutyával (3)A Vasárnapi Újságban 1864-ben közreadott karikatúrából kiderül, mivel is szegték meg a látogatók leggyakrabban a szabályokat. A mi szempontunkból a negyedik rajz az érdekes, amelyen a ligeti úton őrült tempóban száguldó kocsi előtt ott rohan egy kutya is (4)Az Állatkertben egészen a 2. világháborúig nagy szakértelemmel tenyésztették az ősi magyar kutyafajtákat. A szaporulatot értékesítették, a legnemesebb állatkerti példányok pedig sikerrel szerepeltek a kutyakiállításokon. A baloldali képen az 1932-ben felújított és kibővített kutyakifutók, jobbra pedig díjnyertes állatkerti kutyák: Champion Marcsa (1914) álló puli, Champion Bundás (1914) komondor (felül), pumik az Állatkert tenyészetéből és Champion Marcsa (1914) ülő puli (alul) (6)Az állatkerti kutyák a szocialista korszak népszerű ismeretterjesztő eszközein, a diafilmeken is rendszeresen feltűnnek. Az állatóvodában zajló életet bemutató két kutyás kép az 1954-ben készült, Állatkerti séta című diafilmben szerepel (7)Ferkó, a cserkészfiú és kutyája Vajdahunyadvár udvarán (balra). A jobboldali képeken Vajdahunyad várát mesés hangulatban ábrázoló rajzok a könyvből.  A Városligetben játszódó ifjúsági regény nemzetközi színvonalú illusztrációit a neves gödöllői művészházaspár, Nagy Sándor (1869–1950) és felesége, Kriesch Laura  (1879–1966) készítette (8)Susu és gazdája csúcsforgalomban halad a Városliget felé az Andrássy úton (balra), majd a jobboldali kép tanúsága szerint kényelmes autókázás következett a Liget kevésbé forgalmas útjain (9)Kutyakiképzés 1958-ban a vásárváros területén, a Petőfi Csarnok előtti elvadult, gazos területen (10)A képösszeállítás két oldalán az 1965-ös és 1966-os nemzetközi kutyakiállítás plakátja, a középső  felvételen az 1966-os kiállítás résztvevői igyekeznek a rendezvény helyszínére, a résztvevő országok zászlóival díszített városligeti kiállítási csarnokba (11)Az 1950-es évektől kőfaragó műhelyként használt, régi műcsarnoki épület mellett mutatós szoborparkot alakítottak ki az elszállításra váró köztéri alkotásokból. Az 1971-ben készült divatfotón Kemenes Mariann manöken látható a szoborpark előtt, elegáns, lila kalapban, a divatlapba illő öltözékkel színben és stílusban harmonizáló kutyussal. Érdemes megemlíteni, hogy az utóbbi két képen már feltűnnek a gazdik kezében a pórázok, jelezve a városligeti kutyasétáltatás szabályainak a ma elfogadott gyakorlat irányába történő változását (12)Az 1860-ban készült acélmetszeten a ligeti vendéglő nyüzsgő udvarát láthatjuk érkező kocsival, elegáns lovassal, karikát kergető gyerekkel. Az emberek között ott szaladgálnak az őket kísérő kutyák is (2)A nyüzsgő Vurstli képe Az Osztrák–Magyar monarchia írásban és képben című könyvsorozat Budapestet bemutató kötetéből. A kavargó tömegben is fontos szereplők a lábak között rohangáló, kíváncsian figyelő kutyusok. A háttérben a népszerű Barokaldi Cirkusz bejáratát és ponyvával fedett arénáját láthatjuk (5)
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Olvasta már?
Bezár