2020. nyár: A magyar film 30 felejthetetlen pillanata

 
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: április  •  Nap: 08
21 találat
[1]

217. április 8.

Meggyilkolják Caracallat

Caracalla római császárt a perzsa párthusok elleni hadjárat közben Marcus Opellius Macrinus testőrparancsnok biztatására meggyilkolják. A császár, akit eredetileg Bassianusnak hívtak, a Caracalla („csuklyás kabát”) melléknevet kapta, mert ő vezette be a római hadseregben a kelta kabátot. Caracalla arra törekedett, hogy Nagy Sándort utánozza. Legyőzte az alamannokat, megerősítette a raetiai limes erődítményét, megvédte a Duna-határt a karpok ellenében, és a párthusok hatalmas szomszédos birodalma ellen vonult.

[2]

1143. április 8.

Szent László unokája a bizánci trónra kerül

A középkori Bizánci Birodalom az antik római császárság keleti feléből fejlődött ki. Noha a kialakuló Magyar Királyság 1018 után szomszédjának tudhatta ezt a birodalmat, a már addig is meglévő magyar-bizánci kapcsolatok ezt követően sem váltak különösebben intenzívvé. A két állam között szövődő szálak inkább a kereskedelem és a kultúra területén húzódtak, s ritkán váltak politikai jellegűvé. Ez a helyzet a 11. század végén változott meg, amikor a Magyar Királyság Adria melléki hódításai Bizánc érdekeit is sértették. Erről Horvátország és Dalmácia kapcsán már írtunk. A II. István idején vívott magyar-bizánci háborúk mintegy előjátékul szolgáltak a 12. század második felében oly gyakori konfliktusokhoz. A balkáni hódításhoz mindinkább kedvet és erőt érző Magyar Királyság természetes ellenfélének tekintette Bizáncot, mely azonban éppen ezekben az évtizedekben élte utolsó virágkorát. A birodalom átmeneti megerősödése a Komnénosz-dinasztia uralma alatt következett be, s belőle került ki az utolsó olyan császár, aki az elődök letűnt nagyságához egyáltalán mérhető volt. Mánuel császár anyja az Árpád-házi Piroska hercegnő volt, Szent László leánya. Mánuel legfőbb céljának a birodalom egykori hatalmának visszaállítását tekintette. Dél-Itália visszahódítására tett kísérlete kudarcot vallott, ám annál sikeresebb volt az északi, azaz a magyar fronton. Változatos eszközöket vett igénybe: hol trónkövetelőket támogatott, hol hadjáratokat vezetett Magyarország ellen, hogy aztán a harcmezőn kicsikart eredményeket diplomáciai tárgyalásokkal biztosítsa. Sikerült is átmenetileg a birodalomhoz csatolnia Horvátországot, Dalmáciát és a Szerémséget. Míg élt, Magyarország Bizánc árnyékába szorult. Halála után azonban világossá vált, hogy sikerei sokkal inkább személyes kiválóságán, semmint birodalma tényleges erején alapultak.

[3]

1310. április 8.

Kán László meghódol Károly Róbertnek

Kán László erdélyi vajda a 14. század elején hatalmaskodó oligarchákhoz tartozott. Fogságba ejtette Ottó királyt, és a Szent Koronát is magához vette. Gentilis bíboros pápai legátus egyik feladata volt, hogy a Károly Róbert uralmát megtagadó főurat jobb belátásra bírja. Ennek eszközéül a kiközösítés fegyveréhez nyúlt. László végül Szegeden megfogadta, hogy hű lesz a Károly Róberthez, visszaadja a Szent Koronát, és visszajuttat számos birtokot, és a radnai ezüstbányát. Az ígéretet végül nem követte tett, így a magyar királynak fegyvereseivel állította helyre hatalmát Erdélyben.

[4]

1378. április 8.

Kettős pápaválasztást tartanak

XI. Gergely pápa halála után két pápa megválasztására kerül sor. A kettős választással kezdődik a nyugati szkizma (1414-ig). XI. Gergely 1376-ban Avignonból Rómába költözött, és ezzel a lépéssel véget vetett a pápák 1309 óta tartó „avignoni fogságá”-nak, amely a pápaságnak nagy kárára volt, mivel a pápák francia érdekek alá rendelték magukat, csorbítva ezzel egyetemes egyházi tekintélyüket. A rómaiak 1378-ban attól tartva, hogy a 16 kardinális – akik közül 11 francia – francia pápát választ, nyomást gyakorolnak a választótestületre egy római megválasztása érdekében. A kardinálisok ezért Bari érsekét, Bartolomeo Prignanót választják meg, aki a VI. Orbán nevet veszi fel. Három hónappal később a francia kardinálisok, akik a választást kikényszerítettnek és érvénytelennek tekintik, Fondiban VII. Kelemen néven egy franciát (Genfi Róbert) választanak meg. Mindkét pápa kitart önnön törvényessége mellett, védi saját pápaságát, és átok alá helyezi a másik követőit. Minden hivatalt két személy birtokol, az egyház súlyos válságba kerül. Az egész kereszténység két, egymás ellen harcoló táborra szakad.

[5]

1431. április 8.

Megszületett Francois Villon francia költő

Életéről keveset tudunk. Egyetemi, rendőrségi, bírósági anyagokból, s műveinek utalásaiból ismerünk részleteket. A Szent Pálról elnevezett párizsi királyi kastélyban születhetett, törvénytelen származása miatt fiktív ősöket és előkelő családneveket kapott: Des Loges és De Montcorbier. Apja Guillaume Villon, a Szent Benedek templom káplánja, jogásztanár és közjegyző lehetett. Villon gyermekéveit anyjával töltötte, akit rajongva szeretett. Megismerte a várost, a kézművesek, kereskedők, munkások, koldusok életét. Később apja magához vette, s a Sorbonne melletti házában tanítgatta őt. Tizenkét évesen került az egyetemre. Itt hét évig tanulta a hét szabad művészetet: grammatikát, dialektikát és retorikát, majd aritmetikát, geometriát, asztronómiát és muzsikát. 16 éves korától elismert egyetemi polgár, s részt vett az évekig tartó zavargásokban. A Sorbonne nem tűrte, hogy a rendőrség megsértse autonómiáját, a diákok élete csínyekkel, kocsmázással és rendőrveréssel telt. 1452-ben megszerezte magiszteri oklevelét, ám tanulmányait nem folytatta, hanem tivornyákba merült. 1455-ben kirabolta a Sorbonne régensét, majd halálra szúrta vetélytársát. Elmenekült Párizsból, majd 1456-ban kegyelmet kapott. Párizsban beleszeretett egy Márta nevű perditába, akinek anyagi igényei miatt rablásba keveredett. Valaki feljelentéssel fenyegette, ezért ismét el kellett hagynia a fővárost. Megírta Kis Testamentumát, majd öt évre nyoma veszett. Lehetséges, hogy Charles d'Orleans, a hercegi poéta fogadta udvarába, 1458-ban részt vett a herceg blois-i költői versenyén. Valószínűleg egy zsiványbandához csatlakozott, 1461-ben börtönben ült, de a királytól kegyelmet kapott. János herceg moulins-i várába ment, ahol megírta Nagy Testamentumát. Ekkor már beteg volt és keserű, s a nagy verssel apját akarta meglágyítani. Az meg is bocsátott neki, s visszatérítette az elrabolt összeg fiára eső részét. Ám az alvilág ismét magához rántotta, lopás és verekedés miatt, mint visszaesőt halálra ítélték. Ekkor írta az Akasztottak balladáját. Fellebbezése után 10 évre száműzték, 1463-ban végképp eltűnt. Apja 1468. évi végrendelete már nem említi. Villon a középkor utolsó nagy költője, balladáiban, kisebb verseiben és Testamentumaiban a feudalizmus alkonyát örökítette meg. Két Testamentuma tipikus középkori mű, felvonultatja barátait és haragosait. Pápák, királyok, urak, papok, polgárok, kisemberek, bűnözők jelennek meg, általuk vall a korról, a városról, életről és halálról. Számos jelentős költőnk fordította Villont magyarra, Vas István munkáját tartják a leghitelesebbnek, de a magyar olvasók elsősorban Faludy György átköltései révén ismerték meg.

[6]

1735. április 8.

II. Rákóczi Ferenc meghal Rodostóban

[7]

1783. április 8.

II. (Nagy) Katalin újabb területeket hódít meg

II. (Nagy) Katalin orosz cárnő kihirdeti a Krím-félsziget, a Taman-félsziget és a Kubán-vidék annexióját, mely területek a kücsük-kajnardzsi békéig (1774) a Török Birodalom részei voltak. A területi nyereség nagy jelentőségű Oroszország számára. Ezáltal a Fekete-tenger északi partját végérvényesen biztosította a maga számára, és az orosz településeket délen és délkeleten egyaránt eredményesen védheti. A területet gazdaságilag és politikailag azonnal a birodalomba tagolják. A Fekete-tenger és a Duna-vidék birtoklása lehetővé teszi új kereskedelmi utak megnyitását. A Krím elfoglalása további lépést jelentett a keleti terjeszkedés felé.

[8]

1835. április 8.

Meghal Humboldt báró

Berlin melletti tegeli kastélyában, 67 éves korában meghal a porosz tudós és államférfi, Karl Wilhelm von Humboldt báró. Az Odera menti Frankfurtban és Göttingenben jogot, ókortudományt és filozófiát tanult. 1791-ben feleségül vette a gazdag Karoline von Dachrödent és ettől kezdve magántanárként élt. A későbbiekben politikai értekezéseket írt, amelyekben a mindenható állammal szemben az egyén szabadságát védelmezte, és barátságra lépett korának költőivel és tudósaival. A kulturális és oktatási ügyek osztályvezetőjeként 1809-től humanista iskolai reformokat kezdeményez, s az 1810-ben alapított berlini egyetem létrehozójaként maradandó hírnévre tett szert.

[9]

1846. április 8.

Meghal Vásárhelyi Pál vízmérnök

Szepesolasziban született 1795. március 25-én. A reformkor kiemelkedő egyénisége, a Tisza-szabályozás tervének elkészítője, Széchenyi István munkatársa és műszaki tanácsadója volt. Előbb a Körösök, majd a Duna vízrajzi térképezésén dolgozott. 1833-ban elkészítette a Tisza-völgy ármentesítésének tervét, amelynek megvalósítására a XIX. század második felében került sor. A hidrológia területén is jelentős elméleti tevékenységet fejtett ki. Akadémiai székfoglalóját a Berettyó szabályozásáról tartotta. 1838-ban az MTA rendes tagjává választották. Budán hunyt el.

[10]

1860. április 8.

Gróf Széchenyi István Döblingben öngyilkosságot követ el

[11]

1904. április 8.

Megszületik a brit-francia `szívélyes egyetértés`

Nagy-Britannia és Franciaország megköti az „Entente cordialé”-nak („szívélyes egyetértés”) nevezett egyezményt, hogy a brit és a francia gyarmati érdekeket egyeztessék. Franciaország elismeri az angolok uralmát Egyiptom földjén, Nagy-Britannia szabad kezet ad Franciaországnak Marokkóban. A brit-francia egyezmény számára az utat már az 1899-es (1898. VII. 10.) Fasoda-szerződés előkészítette, melyben Franciaország elismerte a brit uralmat Szudánban. Az „Entente cordiale” nem tartalmaz szabályszerű szövetségi szerződést, de tisztázza a vitás gyarmati kérdéseket, és hozzájárul az európai politikai együttműködéshez. A megállapodás megkötésével Anglia feladja korábbi „splendid isolation” („fényes elszigeteltség”) alapelvét, és ezzel állást foglal az európai kontinensen zajló vitákban. A Német Birodalom számára az „Entente cordiale” nagyhatalmi törekvéseinek vereségét jelenti, hiszen Marokkóval kapcsolatos, Nagy-Britanniával 1901 óta folytatott szövetségi tárgyalási kudarcot vallottak. Az „Entente cordiale” létrejötte az egyik lépés volt a világháború felé.

[12]

1906. április 8.

Az uralkodó Wekerlét nevezi ki a Nemzeti Koalíciós kormány élére

Wekerle (1848-1921) a századforduló szakértő politikustípusának legkiemelkedőbb alakja. Fiatalon került a pénzügyminisztériumba, végigjárta a minisztériumi `szamárlétrát`, 1886-ban államtitkár, majd 1889-ben pénzügyminiszter lett. Nevéhez fűződik a modern fogyasztói adórendszer, valamint az államadósságok kezelésének kidolgozása. Tisza Kálmán távozása után megmaradt pénzügyminiszternek, majd 1892-től 1894. december 23.-áig miniszterelnök. Magyarország első polgári származású kormányfője. Ő állította helyre az államháztartás végleges egyensúlyát, kidolgozta a Monarchia áttérését az aranyvalutára, újjászervezte a pénzügyi igazgatást, és előterjesztette az egyházpolitikai törvényjavaslatokat a parlamentben. 1906. április 8.-án a nemzeti koalíciós kormány élére ismét Wekerlét nevezte ki az uralkodó. Legjelentősebb személyes alkotása ismét az adórendszer modernizálása. Amikor a magyar kormányzati hatalom már a szétesés határán van, IV. Károly király újból őt nevezi ki miniszterelnöknek. (1917. augusztus 20-tól 1918. október 23-ig.) A Monarchia utolsó tényleges magyar miniszterelnöke volt, nemzetközi pénzügyi szaktekintély.

[13]

1913. április 8.

Megszületett Kővágó József Budapest újjáépítője

Kővágó József 1913-ban született. A budapesti Honvéd Műszaki Akadémia elvégzése után a budapesti Műszaki Egyetemen gépészmérnöki diplomát szerzett. 1939-től a Haditechnikai Intézet munkatársa, majd rövid ideig frontszolgálatot teljesített. 1944. október 15. után bekapcsolódott a katonai ellenállási mozgalomba. Tagja volt Nagy Jenő vezérkari ezredes csoportjának, Kiss János altábornagy segédtisztjeként rész vett a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága munkájában. 1944. november 22-én letartóztatták, a rögtönítélő hadbíróság december 8-án ügyét áttette a katonai bírósághoz. Szabadlábra került, és ismét a frontra küldték, ahonnan 1945 márciusában megszökött. 1944 novemberében belépett a kisgazdapártba, 1945 májusában a párt felkérésére Budapest alpolgármestere lett, majd a választások után a főváros polgármestere és országgyűlési képviselő. Jelentős szerepet játszott Budapest újjáépítésének és az élet normalizálódásának megszervezésében. 1947-ben politikai okok miatt lemondott tisztségéről és visszavonult a közélettől. 1950-ben koholt vádak alapján letartóztatták, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, 1956 szeptemberében szabadult. A forradalom idején részt vett az FKgP újjászervezésében, 1956. november 3-án a párt főtitkárává választották. 1956. november 1-jén ismét a főváros polgármestere lett. A forradalom leverése után, 1956. november 30-án külföldre menekült, az Egyesült Államokban telepedett le. 1957 januárjában az ENSZ nyilvános ülésén védelmezte a magyar forradalom ügyét, Strasbourgban a Magyar Forradalmi Tanács alakuló közgyűlésén alelnökké választották, ezt a tisztet 1960-ig töltötte be. Az emigrációban aktív szerepet vállalt a forradalom emlékének megőrzésében és a szovjet megszállás ellen tiltakozó nyugati kezdeményezésekben. 1961-1978 között kutatómérnök, 1978-1983 között egyetemi tanár. 1991-ben a Magyar Köztársaság Érdemrendjének csillaggal ékesített középkeresztjével tüntették ki, 1992-ben Budapest díszpolgárává választották. 1996-ban halt meg. Budapesten temették el 1997 januárjában.

[14]

1917. április 8.

Az MSZDP állást foglal a béke mellett

1917 folyamán a központi hatalmak szocialista politikusai - semleges országokbeli elvbarátaik kezdeményezéseit támogatva - arra törekedtek, hogy közös tárgyalóasztalhoz üljenek az antantországok szocialista pártjaival a béke feltételeinek megteremtése érdekében. A nemzetközi konferenciát végül is 1917 májusában, Stockholmban tartották meg. Az MSZDP a készülő stockholmi konferencia előkészületeinek jegyében 1917. április 8-9.-i budapesti rendkívüli pártkongresszusán állást foglalt az antantországok szocialista pártjaival való párbeszéd mellett; sürgette, hogy a központi hatalmak hozzák nyilvánosságra békefeltételeiket. Egyben követelték az egyesülési és gyülekezési jog korlátozásának felszámolását is. Ugyanakkor a pártkongresszus ismét napirendre tűzte az általános, egyenlő és titkos választójogért folytatandó akciók, gyűlések, megmozdulások hatékony szervezését. Az Osztrák-Magyar Monarchia közös külügyminisztériuma hallgatólagosan egyetértett a szociáldemokrata kezdeményezéssel, és azt megpróbálta saját pozíciója javítására kamatoztatni.

[15]

1936. április 8.

Meghal Bárány Róbert Nobel-díjas orvos

Bécsben született 1876. április 22-én, és ott végezte orvosi tanulmányait, majd különböző német klinikákon folytatott belgyógyászati és pszichiátriai tanulmányokat. 1905-ben Bécsben Politzer asszisztense lett az egyetemi fülészeti klinikán, majd 1909-ben docenssé nevezték ki. Az első világháborúban egy hadikórházban a fül-orr-gégészeti osztályt vezette. Ekkor dolgozta ki az agyvelő friss lövési sérülésének sebészi ellátási módszerét. A fiziológiai vagy orvostudományi Nobel-díjat 1914-ben kapta `a vesztibuláris (egyensúlyszerv) fiziológiájával és kórtanával kapcsolatos munkáiért`. 1915-ben hadifogságba került, de ott is orvosi szakmai felügyelőként működött. 1916-ban a svéd kormány közbenjárására szabadult, s 1917-től az uppsalai egyetemen folytatta munkáját. 1926-ban az egyetem fül-orr-gégészeti tanszékének professzorává nevezték ki. Az idült homloküreg-gyulladás gyógyítására javasolt műtéti eljárás kidolgozásáért 1925-ben a Svéd Orvostársaság Jubileumi Érmét nyerte el. Uppsala vároásban érte a halál. 1960-ban alakult meg a róla elnevezett társulat, amelynek szimpóziumát ötévenként Uppsalában tartják.

[16]

1938. április 8.

Magyarországon törvénybe iktatják az első zsidótörvényt

[17]

1968. április 8.

Új csehszlovák kormány kezdi meg működését

Megindul a később prágai tavasz-nak nevezett demokratizálódási folyamat.

[18]

1971. április 8.

Meghal Fritz von Opel német autógyáros

Rüsselsheim-ben született 1899. május 4-én. Unokája volt Adam Opelnek, aki 1862-ben Rüsselheimben megalapította a nevét viselő gyárat, ahol bicikliket, varrógépeket, hűtőszekrényeket, kompresszorokat és 1898-tól autókat gyártottak. Fritz Max Valier-rel és Friedrich Wilhelm Sanderrel együtt részt vett a rakétameghajtású autó- és repülőgép-kísérletekben. A világ első rakétahajtású kocsiját, az Opel-Rak 1-et 1928. március 15-én próbálták ki. Ugyanebben az évben, május 23-án Fritz von Opel személyesen tesztelte a továbbfejlesztett prototípust, az Opel-Rak 2-t. 1929. szeptember 30-án pedig ő volt a pilótája a második rakétahajtású szerkezetnek, egy szilárd tüzelőanyagú rakétával felszerelt vitorlázórepülőnek is.

[19]

1981. április 8.

Meghal Omar Bradley amerikai tábornok

Clark-ban született 1893. február 12.én. A II. világháború idején fegyverszakértőként lett a II. hadtest parancsnoka, s harci sikerei révén az egyik legismertebb amerikai tábornokká vált. Tunéziában és Szicíliában győzelmet aratott a német fasiszta erők felett, meghatározó szerepet játszott a normandiai partraszállásban, és 1944 végén visszaverte a németek által az Ardennekben megkísérelt áttörést. New York-ban érte a halál.

[20]

1988. április 8.

Kizárásokat hajtanak végre az MSZMP-ben

Kizárják az MSZMP-ből Bihari Mihályt, Bíró Zoltánt, Király Zoltánt és Lengyel Lászlót `tevékenységük és magatartásuk miatt`.

[21]

1991. április 8.

Meghal Csengey Dénes író és költő

Szekszárdon született 1953. január 24-én. 1983-ban szerzett magyar-történelem szakos tanári diplomát. Egyetemi évei alatt Hajdúszováton és Hajdúböszörményben volt népművelő. Ekkor jelentek meg első novellái, esszéi, rendszeresen publikált különböző magyar irodalmi folyóiratokban. A debreceni diákellenzék egyik vezetőjeként került kapcsolatba ellenzéki körökkel. 1983-tól szabadfoglalkozású író volt, az 1980-as években három könyvet publikált. 1983-84-ben a Fiatal Írók József Attila Körének (FIJAK) titkára volt, tiltakozó akciót kezdeményezett Csoóri Sándor akkori elhallgattatása ellen. 1985-ben a monori tanácskozáson való részvétele miatt, a hivatalos sajtóból kitiltották. Részt vett a demokratikus ellenzék munkájában, s 1987-ben programot fogalmazott meg, amelyben a nemzeti függetlenség, a nemzeti értelmiség, a nemzeti nyilvánosság és szervezkedés, a nemzeti kultúra és a nemzeti közigazgatás megteremtésének fontosságát hangsúlyozta. 1987 szeptemberében jelent volt a Lakiteleki találkozón, aláírta a lakiteleki nyilatkozatot, egyike volt a Magyar Demokrata Fórum (MDF) alapítóinak. 1988-1991-ben a Hitel című folyóirat egyik szerkesztőjeként dolgozott. Az 1989. március 15-i tüntetés egyik szónokaként az ellenzéki szervezetek nevében jelképesen elfoglalta a Magyar Televíziót. 1989-től haláláig az MDF elnökségi tagjaként tevékenykedett, 1989-ben pártját képviselte az Ellenzéki Kerekasztal ülésein. 1989 őszén a népszavazási vitában ő képviselte legerőteljesebben az MDF - sikertelennek bizonyuló - tartózkodó álláspontját. 1990-91-ben az MDF országgyűlési képviselője volt, a kulturális bizottságban tevékenykedett. 1990 végén az átmenetileg országos mozgalommá vált, humanitárius és kulturális célokat kitűző Nemzeti Alapítvány kezdeményezője és szervezője volt.