Hónap: április • Nap: 05
1242. április 5.
Alekszandr Nyevszkij lesz az északi rész ura
Alekszandr Nyevszkij, Novgorod fejedelme biztosítja az orosz állam északnyugati határait a svédekkel és a Német Lovagrenddel szemben. 1240. július 15-én a Névánál a még csak 20 éves Alekszandr kivívja a győzelmet a svédekkel szemben, akik ki akarják terjeszteni hatalmukat a Keleti-tenger vidékén, és ezért Nyevszkij (Névai) melléknevet kapta. Két évvel később, 1242. április 5-én Alekszandr Nyevszkij a befagyott Csud-tavon vívott csatában visszaveri a Német Lovagrendet. Mint Novgorod fejedelmének, Alekszandrnak mindenekelőtt hadvezéri feladatai vannak, a tulajdonképpeni hatalom egyfajta polgárgyűlésnek, a vjetcsének a kezében van. Ez határoz a fontos törvényekről, amelyeket az "Urak Tanácsa" - amely a gazdag polgárság, a klérus és a fejedelem képviselőiből áll - hajt végre. Ennek a tanácsnak a tagjait nevezik bojároknak.
1666. április 5.
Wesselényi Ferenc nádor és Zrínyi Péter horvát bán szövetséget köt a Habsburg uralom ellen
A rendi szövetkezés kezdő évének 1666 tekinthető, amikor április 5-én Wesselényi Ferenc nádor és Zrínyi Péter horvát bán szövetséget kötött a Besztercebánya melletti Stubnyán. Az előzményekhez tartozott, hogy a király 1664 decemberében a magyar rendek képviselőivel ismertette a megkérdezésük nélkül kötött vasvári békeszerződést. A rendek azonban - bár képviselőik Bécsben tudomásul vették az uralkodó közlését - Wesselényi Ferenc nádor vezetésével szervezkedni kezdtek. A nádor 1666 őszén - konföderációban Zrínyi Péter horvát bánnal (Zrínyi Miklós öccsével) és Nádasdy Ferenc országbíróval, Lippay György esztergomi érsek támogatásával - tárgyalásokat kezdett a Portán. Terveik szerint meghatározott évi adó fejében a királyi Magyarország rendjei éppúgy a szultán védelmében kormányozhatták volna maradék országukat, a királyi Magyarországot, mint az erdélyiek. A szultán évi 20 000 aranyforint adó ellenében biztosította volna a szabad királyválasztás jogát. (Erdély ebben az időben 40 000 forintot fizetett.) A Porta azonban nem mutatott kellő érdeklődést. 1666-ban Lippay esztergomi érsek, majd 1667 tavaszán Wesselényi is meghalt. A szervezkedések megbuktak. Zrínyi Péter és sógora, I. Rákóczi Ferenc fegyveresen is felkeltek (ez utóbbi indította útjára a felső-magyarországi felkelést). Külső támogatás hiányában azonban feladták magukat Bécsben (1671). A császár a horvát bánt, az országbírót, valamint Frangepán Ferencet lefejeztette az 1608. évi országgyűlésen született megegyezést a rendekkel; új adózási rendszert vezetett be, és elbocsátotta a végvári katonaság egy részét. Kormányzóságot állított az ország élére, megemelte az adót. A felkelés - immár erdélyi támogatással - azonban folytatódott. Igaz, kevés sikerrel. 1678-ban azután Thököly Imre ragadta magához a kezdeményezést.
1723. április 5.
Meghal Fischer von Erlach
Meghal Bécsben Johann Bernhard Fischer von Erlach osztrák építész. Fischer von Erlach, aki a kései német barokk építészet megteremtőjének számít, az ún. `birodalmi stílus`-ban megalkotott műveivel meghatározta Bécs építészeti arculatát. Fischer von Erlach írása (`Egy történeti építészet vázlata`) emellett az első építészet-történeti munka. Legjelentősebb alkotásai: a bécsi Karlskirche (1716-tól), a bécsi Udvari Könyvtár épülete (1721-től) és a Trautson-palota (1710-1712). Nagy követője Christoph Dientzenhofer volt, aki 1722. június 20-án halt meg Prágában. Dientzenhofer a cseh és dél-németországi, késő barokk szakrális építészetet meghatározó családból származott. Nevéhez fűződik a legjelentősebb cseh késő barokk épületek megalkotása.
1794. április 5.
Danton nyaktiló alatt fejezi be életét
Georges Jacques Danton Arcis-sur-Aube-ban született 1759. október 26-án, apja királyi ügyész, anyja egy ácsmester lánya volt. Jogi diplomáját 1784-ben szerezte meg. A forradalom kitörésekor belépett a Nemzeti Gárdába, októberben kerületének elnökévé választották. 1790-ben a ferencesek templomában alakult Cordeliers klub vezetője lett Marat és Camille Desmoulins társaságában, gyakran mondott beszédet a jakobinusok összejövetelein is. Nevét a tömeg 1791 júniusa után ismerte meg, amikor XVI. Lajos szökési kísérlete után a Cordeliers tagjai petícióban követelték a király lemondását. 1792 nyarán néptribunként lázított a királyság ellen, a feltüzelt tömeg rohanta meg augusztus 10-én a Tuileriákat. A Nemzetgyűlés igazságügyi miniszterré választotta, az új kormányt Danton elsöprő személyisége uralta. Szeptember elején a Konvent tagja lett, tekintélyét azonban nagyban csökkentette, hogy miniszteri posztjáról lemondva nem tudott elszámolni 200 ezer livre titkos kiadással. A Konventben a Hegypárt soraiban ült. A király perének kezdetekor Belgiumban volt, ahol állítólag saját zsebére adott el jó néhány állami és egyházi birtokot, 1793. január 15-én azonban jelen volt, és XVI. Lajos kivégzésére szavazott.
A forradalom intrikáiban főszerepet játszott, a girondisták többször vádolták meg korrupcióval, árulással, holott ő kísérletet tett a kiegyezésre velük. Visszafordult a Hegypárthoz, 1793 áprilisában az első Közjóléti Bizottság tagja, tényleges vezetője, a külügyek és a katonai kérdések felelőse lett, s komoly szerepe volt a később őt is elítélő forradalmi törvényszékek felállításában. Felesége 1793 eleji halála után Danton egyre jobban kiábrándult a politikából. Elítélte a Robespierre által bevezetett forradalmi terrort, ellentétbe került a Megvesztegethetetlennel. Az 1793 júliusában újraválasztott Közjóléti Bizottságból már kimaradt, s szinte akaratán kívül a mérsékeltek szószólójának szerepében találta magát. Miután október végén nem sikerült megakadályoznia a girondisták kivégzését, egészségügyi és családi okokra hivatkozva vidékre költözött. 1793 novemberében váratlanul visszatért a fővárosba és ismét bekapcsolódott a politikai életbe. Eleinte a radikálisokkal szemben a Közjóléti Bizottság politikáját támogatta, azt remélve, hogy így megmentheti letartóztatott barátait, és lassíthatja a szélsőségek felé tolódást. Mikor 1793 végén végleg szakított a jakobinusokkal, sorsa megpecsételődött. Danton egy pillanatig sem hitte, hogy az általa puhánynak és doktrinernek tartott Robespierre-nek lesz mersze letartóztatni, így nem volt hajlandó elmenekülni. Pedig a radikális frakcióval való leszámolás után rá is sor került, társaival együtt 1794. március 29-én tartóztattak le. A nyilvános tárgyalás mai szemmel koncepciós pernek minősíthető: 12 helyett csak hét esküdt ítélkezett, a védelem tanúit nem idézték be, sőt sokszor a vádlottaknak sem adták meg a szót. Az ítélet halálra szólt, Dantont és társait április 5-én lefejezték. A vérpad felé zötykölődő Danton Robespierre házánál ezt kiáltotta: "Követni fogsz ezen az úton!", utolsó szavai pedig ezek voltak: "Hóhér, mutasd fel fejem a népnek, nincs részük mindennap hasonló látványosságban!" Számtalan dráma, regény, film született életéről és főként haláláról, alakja Madách Tragédiájában is felbukkan.
1795. április 5.
Poroszország kiválik a francia-ellenes koalícióból
A Francia Köztársaság és a Porosz Királyság képviselői – François Barthélemy és Karl August von Hardenberg – Bázelban aláírják a békeszerződést. Poroszország 3 évi háborúskodás után kiválik a franciaellenes koalícióból (1792. IV. 20.). A francia csapatok a forradalmi hadszervezés eredményeképpen sikerrel verték vissza az első koalíció (1793. VI. 14-30.) támadásait. Amikor pedig a lengyelországi felkelés átmeneti sikerei magukra vonták Poroszország figyelmét, a franciák hódításaikat egészen a Németalföldig tudták kiterjeszteni a Rajna bal partján. Köln és Bonn elfoglalásával 20 éves francia uralom kezdődött, 1794 októberében. A lengyelországi események (1795. X. 24.) adták meg végül is Poroszországnak a végső lökést, hogy Franciaországgal különbékét kössön és visszavonja csapatait egy meghatározott demarkációs vonal mögé, a franciák pedig egyelőre a Rajna bal partján, porosz területen maradtak.
1807. április 5.
Törvény születik az erdőrendtartásról és az erdőgazdálkodásról
Az erdők védelme iránt az állam érdeklődését a bányászat és a kohászat érdekei keltették fel. Az első magyarországi erdőrendtartást I. Miksa adta ki 1565-ben a királyi bányavárosok és a kohászatot szolgáló kamarai uradalmak számára. A 19. századig tudatos erdőgazdálkodás szinte csak ezeken a területeken folyt. A magánerdők hasznosítását inkább az `erdőélés` jellemezte: az épület- és tűzifa vágása mellett egyenrangú jelentősége volt az erdei legeltetésnek, a makkoltatásnak. Az erdők túlnyomó része a földesurak birtokában volt, jobbágyaikat azonban megillette az ún. faizási és legeltetési jog. Mária Terézia 1770-ben életbe léptetett erdőrendtartása inkább ismeretterjesztő, tanító célzatú volt, mintsem kötelező szabályozás. Az erdők szakszerű kezelésének szükségességét a birtokosok csak a 19. század első felében ismerték fel; jelzik ezt az 1791-1812 között született törvények is. Az 1807:XXI. tc. az erdők felügyeletét a megyék kötelességévé teszi, a pusztuló erdőket zár alá vehetik, sőt, végső esetben le is foglalhatják, bárkié legyen is az. Ugyanebben az évben indult meg a selmecbányai Bányászati Akadémián a felsőfokú erdészeti képzés. Az erdők védelmének gazdasági jelentőségét a parasztság is ismerte: erről tanúskodnak a 18-19. századi székely falutörvények is.
1811. április 5.
Megszületett Jules Dupré francia festő
A barbizoni festőcsoport tagja Nantes-ban született. Autodidakta. Tájképfestészetében, falusi életképeiben az akadémikus részletezést fokozatosan oldott, szabad ecsetkezelés, poétikus-drámai kifejezésmód váltotta fel. Kiváló arcképeket festett, s igen kitűnő litográfus volt. Műveinek legnagyobb gyűjteménye a Louvre-ban van. L'Isles-Adam-ban érte a halál 1889. október 6-án.
1916. április 5.
Megszületett Gregory Peck amerikai színész
A kaliforniai La Jolla-ban látta meg a napvilágot. 1939-ben katonai akadémián diplomázott, majd két éven át egy New York-i színiskolában tanult. Közben dolgozott a rádiónál és megkezdődött színészi karrierje is. 1942-ben szerződtette egy New York-i társulat, egy esztendővel később pedig felfedezte a film világa is. Rövidesen előkelő helyet harcolt ki magának a kedvelt hollywoodi sztárok listáján. Megjelenése eleve pozitív figurák megszemélyesítésére predesztinálta, időnként azonban kitört a skatulyából, s ilyenkor szélhámosokat, kalandorokat is játszott. Szerepelt Alfred Hitchcock filmjeiben és vadnyugati hősöket is alakított. Magyarországon különösen az 1950-es évek elejétől forgatott filmjei tették népszerűvé: Őfelsége kapitánya, Római vakáció, Az egymillió fontos bankjegy, Moby Dick, Az utolsó part, A rettegés foka, Mackenna aranya, Tengeri farkasok, A nagy likvidátor, Bíbor és fekete. Los Angeles-ben halt meg 2003. június 12-én.
1946. április 5.
Meghal Ilarie Voronca román és francia nyelvű költő
1903. december 18-án született Braila-ban. Bukarestben szerzett jogi diplomát 1924-ben, majd jogtudományi tanulmányait Párizsban folytatta. 1933-ban végleg Franciaországban telepedett le. Az 1920-as évek közepétől együttesen jelentkező román avantgarde mozgalom meghatározó egyénisége volt. Munkásságának első, 1923-1933 közötti avantgarde időszakában 12 vers- és tanulmánykötetet adott ki román nyelven. A második szakasz 1933-tól 1946-ig terjedt. Mintegy 20 kötetnyi verset és prózát jelentetett meg franciául. Rendszeresen írt a Contimporanul, Punct, Integral és unu című avantgarde lapokba. Tanulmányaiban, melyek később A második fény és a Jelenlét című esszéköteteiben jelentek meg, a román avantgarde elméleti irányvonalát határozta meg. 1928-ban adták ki Odüsszeusz című legjelentősebb verseskötetét, Chagall róla készített portréjával. Verseiben főként az expresszionista költői eszközöket alkalmazta. 1935-től kezdve fokozottabb érdeklődéssel fordult a társadalmi kérdések felé. A háború idején részt vett az ellenállási mozgalomban. Publicisztikájában aktuális esztétikai és politikai kérdésekkel foglalkozott.
