Hónap: december • Nap: 29
1170. december 29.
Becket Tamás vértanúhalált szenved
Thomas Becket az Ágoston-rendi kanonokok mertoni iskolájában, majd Londonban jogot, Párizsban teológiát tanult. II. Henrik angol király 1155-ben kancellárrá nevezte ki a harminchét éves Tamást, akivel jó barátságba került. 1161-ben Tamást pappá szentelték, és Henrik kinevezte Canterbury érsekévé, s Anglia prímásává. Az addig világfiként élő Tamás beiktatása után szigorú életstílust vett fel, és csakhamar összetűzött barátjával az egyház jogait védve. A két ellenfél vitájának vége Becket érsek meggyilkolása lett 1170-ben, Henrik egy meggondolatlan mondata következményeként. A királynak a felháborodás hatására nyilvánosan vezekelnie kellett Tamás sírjánál. Becket (Szt.) Tamás vértanúhalálának színhelye, a Canterbury-i székesegyház Európa egyik leghíresebb szentélye és zarándokhelye lett; Tamás érseket már 1173-ban szentté avatták. VIII. Henrik az anglikán egyház megalakulása után leromboltatta Becket Szt. Tamás kápolnáját, hamvait a Stour folyóba szóratta, s még a nevét is kitöröltette az egyházi könyvekből.
1380. december 29.
Meghal Erzsébet anyakirályné, I. Károly király özvegye
A lengyel királyi házból származó Łokietek Erzsébet 1320-ban kötött házasságot I. Károly magyar királlyal. A házasságból öt gyermek született, akik közül hárman élték meg a felnőttkort. (Igaz, hogy egyedül Lajos élte túl anyját.) Férje életében a királyné nem jutott komolyabb politikai szerephez, ugyanakkor néhány, főként az egyházat érintő kérdésben befolyást tudott gyakorolni. A magyar uralkodó 1342-ben bekövetkezett halála után a királyné jelentősége megnőtt. Fia, I. (Nagy) Lajos király számos kérdésben kérhette ki a véleményét, többek között az 1351-es törvények bevezető sorai is ezt bizonyítják. Erzsébet két esetben is zarándokútra vállalkozott, amelyek politikai célokat szolgáltak. 1343-1344-ben Dél-Itáliában járt, hogy András fiának nápolyi koronázását segítse elő. 1357-ben IV. Károly társaságában Aachenbe ment, hogy I. Lajos dalmáciai háborújának szerezzen támogatást. Az özvegy számos bírósági ítéletnél is érvényt tudott szerezni akaratának. 1370-től ő lett Lengyelország kormányzója, igaz, hogy uralma alatt számos feszültség tört ki a területen. A királyné sokat tett a magyarországi egyházi intézményekért, gazdag adományaival számos kolostort, különösen az óbudai klarisszákét támogatott. Erzsébet 1380-ban készítette el végrendeletét, amely azon felül, hogy az egyetlenként maradt fenn a középkori magyar királynéi végrendeletek közül, a 14. századi magyar művelődéstörténet egyik fontos forrása. Erzsébet 1380. december 29-én halt meg. Vele az Anjou-kor egyik legnagyobb hatású személyisége távozott az élők sorából. Az óbudai klarisszák Krisztus Teste kápolnájában helyezték végső nyugalomra. Emlékét a rendi hagyomány is megőrizte, maradványait szinte ereklyeként tisztelték.
1526. december 29.
Meghal Johannes Butzbach német humanista
Szegény takács fia volt, aki gyalog bejárta Dél-Németországot, Csehországot. Később Johannisbergben volt kolostori szabó. 1550-ban lépett be a Laach-tó melletti Maria Laach-kolostorba, ahol tanulmányait folytatta és 1507-ben a bencések priorja lett. 1505-ben jelent meg latin nyelven Hodoeporicon című műve, amely csodálatos tükörképe a XV. század szokásainak, erkölcsi világának. Fő műve a Könyvecske a festészet híres mívelőiről. Ő tekinthető az első német művészettörténésznek.
1541. december 29.
Megkötik a gyalui egyezményt
Az erdélyi püspökség várában aláírt megállapodás értelmében Szapolyai János özvegye, Izabella - megfelelő kárpótlás fejében - az egész országot átengedte Habsburg Ferdinándnak. Így Ferdinánd átadta a szepesi Szapolyai-birtokokat Izabella királynénak és fiának János Zsigmondnak, viszont megkapta a Magyar Koronához tartozó összes várost és várat Magyarországon és Erdélyben. Emellett Ferdinánd megőrzésre átvette a magyar koronát is. A történelmi előzményekhez tartozik, hogy II. Lajos halála, a mohácsi csatavesztés után a magyar főnemesség Habsburg Ferdinándot, a köznemesség pedig Szapolyai Jánost választotta királyává. A két király híveinek viszálykodását kihasználva, a törökök mind sikeresebben vonultak előre az ország belsejében, s 1541. augusztus 29-én elfoglalták Budát. Ezt követően Fráter György - a három részre szakadt országban - az önálló Erdélyi Fejedelemség megteremtésében látta a magyarság egy része megmentésének lehetőségét, s oda vonult vissza.
1552. december 29.
Az északkeleti megyék részgyűlése Göncön (Abaúj vm.), a török elleni védelem ügyében
1606. december 29.
Bocskai István fejedelem meghal Kassán
Felső-Tisza-vidéki birtokos, 1592-től váradi főkapitány és Bihar vármegye főispánja volt, A törökellenes csoportosulás vezetőjeként nagy szerepet játszott abban, hogy Erdély 1595-ben a török ellen a Habsburgokkal kötött szövetséget, s bekapcsolódott a tizenötéves háborúba. Rudolf császár idején támogatta Magyarország és Erdély egyesítését, majd Báthori Zsigmond fejedelem visszatérését is. Később Báthori András fejedelem perbe fogta, ám őt Mihály havasalföldi vajda legyőzte. Az erdélyi főurak megbuktatták Mihályt, a lécfalvi országgyűlés elkobozta Bocskai birtokait, száműzte őt és visszahozta Báthori Zsigmondot. Bocskai addig Rudolf prágai udvarában élt, 1602-ben tért haza bihari birtokaira. 1604-ben felajánlotta a szultánnak, hogy visszaállítja a török függőséget, ha segít neki a trón megszerzésében. 1604-ben azonban visszakapta birtokait Rudolftól, ezért megszakította a tárgyalásokat. Bethlen Gábor, a törökországi emigránsok vezetője ekkor Habsburg-ellenességbe sodorta Bocskait, aki a lakosság elkeseredettségét kihasználva felkelést szervezett. 1604 októberében - a hajdúk és a hozzájuk csatlakozó jobbágyok élén - megindította az idegen uralom elleni szabadságharcot. Hamarosan csatlakozott hozzá az idegen zsoldosok garázdálkodása és az erőszakos ellenreformáció miatt lázongó városi polgárság, köznemesség, sőt a főnemesség jelentős része is. 1605-ben Erdély, majd Magyarország fejedelmévé választották. A mozgalmának eredményeként 1606-ban megkötött bécsi béke biztosította a magyar rendi jogokat és a vallásszabadságot. Az ugyanabban az évben megkötött, és Bocskai által közvetített zsitvatoroki béke a török elleni tizenötéves háborúnak is véget vetett. Szabadságharcának győzelme után a hajdúk zömét kiemelte a földesúri fennhatóság alól, és közösségi kiváltságokkal a hajdúvárosokba telepítette őket.
1631. december 29.
Meghal Lackner Kristóf író
A magyar államtudományi irodalom egyik korai képviselőjének családja Bajorországból származott, ő a csepregi kollégiumban tanult magyarul. A grazi evangélikus gimnáziumba járt, jogi végzettséget a padovai egyetemen szerzett. Ötvös lett, 1599-től tanácsos volt Sopronban, 1600-tól nemes, címerét maga tervezte, jelentése: jogtudós és író. 1603-ban városbíró lett, 1604-ben pedig megalapította a Soproni Tudós Társaságot. 1613-tól polgármester, majd 1620-ban asztalnok és palotagróf címet kapott. 1626-ban letette hivatalát, vagyonát jótékony célokra hagyta. Egész munkásságán érezhető volt az újsztoikus eszmevilág. Államtudományi munkáiban II. Mátyás kormányzatát tekintette példának. Több latin nyelvű iskoladrámát is írt, s ezeket a soproni diákság adta elő. Mint rézmetsző és ötvös is kiváló volt, több könyvét saját metszeteivel díszítette.
1721. december 29.
Megszületett Madame Pompadour
Jeanne-Antoinette Poisson egy egyszerű polgár törvénytelen leányaként Párizsban született. Egy vadászaton hívta fel magára a király figyelmét. Nemsokára Lajos szeretője lett, aki őt márkinői rangra emelte. A szépséges és okos asszony teljesen uralkodott a királyon, s ezzel természetesen Franciaországon is, még szerencse, hogy - ellentétben a közkeletű felfogással - ez az uralom inkább volt hasznos az országnak, mint káros. A politikai életben igen becsülte és támogatta az okos embereket. Költekezéseit is szokás a szemére vetni, de valójában főként a művészetek pártolására költött sokat, s olyan embereket támogatott mint Montesquieu és Rousseau, Voltaire-t pedig ő neveztette ki udvari történetíróvá. Segítette az Enciklopédia kiadását is, s rokonszenvezett a felvilágosodással. Nagy összegű megbízásait a legkiválóbb festők, szobrászok és építészek kapták, s így nélküle sok remekművel lennénk szegényebbek. Miután szépségének hanyatlását önmaga is belátta, visszavonult, s `hivatalos szeretőből` a király igazi barátja lett, sőt még Lajos későbbi szerelmi kalandjait is ő szervezte. `Őfelsége, az Alsószoknya` - ahogyan II. Frigyes porosz király nevezte - rendkívüli asszony volt: az elhagyott királynővel is sikerült megkedveltetnie magát, ami jelzi, hogy még ellenségeit is hatalmába kerítette. Versailles-ban hunyt el 1764. április 15-én.
1741. december 29.
A cseh rendek Károly Albert bajor választófejedelmet Prágában Csehország királyává koronázzák
1760. december 29.
Megszületett Diószegi Sámuel, a magyar rendszeres növénytan megalapítója
Diószegi Sámuel Debrecenben látta meg a napvilágot. Református lelkész volt, Legjelentősebb munkája az első magyar növényhatározó, a Magyar Füvész Könyv, amelyet sógorával, Fazekas Mihály költővel közösen írt. A Karl Linné svéd természettudós növénytani rendszerének tudományos eredményeit felhasználó könyv több mint 3000 magyarországi növény leírását tartalmazza, ékes magyar nyelven. Ő teremtette meg a leíró növénytan és alaktan magyar szaknyelvét. Orvosi Füvészkönyvében a magyar orvosi nyelv fejlesztésére törekedett, ám a nyelvújítás lázában növényelnevezéseivel nem egyszer túllőtt a célon. A szirmanyúlt, a magiszák, a türempikk nem aratott osztatlan sikert, de azóta is használatos a szirom, a hímpor, a bibe és porzó szakkifejezés, amelyeket szintén ő talált ki. Kimagasló munkásságát az utókor ismerte el igazán, a magyar nyelv legnagyobb tudora, Arany így írt:`...óhajtani lehet, hogy aki még valaha nyelvünkben újít, azt a népnyelv, népi észjárás oly teljes ismeretével és oly romlatlan nyelvérzékkel tegye, mint Diószegi, Fazekas, Földi`. 1813. augusztus 3-án halt meg szülővárosában.
1766. december 29.
Mária Terézia Vas, Zala, Sopron, Somogy, Tolna és Baranya megyékben egységes urbárium bevezetését rendeli el
1775. december 29.
Megszületett Karl Ivanovics Rossi, az orosz építészet utolsó klasszikusa
Rossi Nápolyban született. Tízéves korában került Oroszországba és V. F. Brenna építésznél tanult, aki mellett közreműködött a pavlovszki és gatcsinai paloták építkezésein. 1809-ben Tverben építési és városrendezési munkákkal bízták meg, 1816-ban I. Sándor udvari építésze lett, s 1818-ban megkezdte a Jelagin-szigeti palota építését. Az ő nevéhez fűződtek a pétervári klasszicizmus legjellegzetesebb, a nézőt a lépték nagyságával, és a formák fenségével lenyűgöző épületei. 1819-23 között alkotta meg egyik legnagyszerűbb művét, a pétervári Mihajlovszkij-palota épületcsoportját (később Állami Orosz Múzeum) és a környező tér rendezését. Következő nagy műve a pétervári Téli palota előtti tér együttesének kialakítása (1819-29) és a Vezérkar, a külügy- és a pénzügyminisztérium új épületeinek létesítése. Hatalmas együttes alkotott a Sándor-színház (ma: Puskin-színház) építésével (1827-32) és a környező tér átrendezésével. Ennek része a róla elnevezett Rossi-utca is, melyet Európa egyik legszebb, egységes beépítésű utcájaként emlegetnek. Utolsó jelentős műve a Szenátus és a Szinódus (később Központi Állami Történelmi Múzeum) épületeinek tervezése volt a köztük átívelő hatalmas diadalívvel, de az építkezést már más irányította. 1849. április 18-án halt meg Szentpétervárott.
1798. december 29.
III. György angol király és I. Pál orosz cár megbízottai Pétervárott szerződést kötnek Franciaország ellen
1825. december 29.
Meghal David francia klasszicista festő
Jacques Louis David Párizsban született 1748. augusztus 30-án. F. Boucher tanítványa volt, 1774-90-ig a Prix de Rome nyerteseként Itáliában tartózkodott. A francia forradalom híve, a Konvent tagja, majd Napóleon udvari festője volt. A császár bukása után haláláig Brüsszelben élt száműzetésben, ottani tanári működése jelentős. A forradalmi polgárság világszemléletének megfelelő klasszicista festészet első megfogalmazója és művelője volt. Leghíresebb műve A Horatiusok esküje című festménye, amelyen a római köztársaság tiszta és férfias erkölcseit állította eszményképül. Ismert képe A labdaházi eskü, A szabin nők elrablása, valamint hatalmas ábrázolása, a Napóleon koronázása. Több portrét is festett.
1850. december 29.
Megszületett Bella Lajos régész
Bella Lajos Pozsonyban látta meg a napvilágot. Egyetemi tanulmányait Budapesten folytatta. 1876-tól a soproni reáliskolában a történelem és földrajz tanára volt. Nyugdíjba vonulása után 12 évig a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárában dolgozott. A magyarországi barlangkutatások elindítójaként tartjuk számon. Ásatásokat végzett a Sopron melletti Pulrgstallon, a Károly-magaslaton és Balf-fürdő környékén. Több őskori és római kori telepet tárt fel. 1920-ban a bodrogkeresztúri rézkori temetőben vezetett régészeti kutatásokat. 1926-ban lett az MTA tagja. 1937. július 8-án halt meg Sződligeten.
1876. december 29.
Megszületett Pablo Casals spanyol gordonkaművész
Vendrell-ben született, 1895-98-ig a párizsi Opera szólógordonkása volt. 1897-ben a barcelonai konzervatórium tanára lett és Mathieu Crickboom belga hegedűművésszel vonósnégyest alapított. 1898-ban debütált Párizsban és Londonban. 1919-ben Barcelonában megalapította az Orquesta Pau Casalst. A dél-franciaországi Prades-ben, ahol a spanyol polgárháború után élt, ünnepi játékokat szervezett. 1956-ban Puerto Ricoban telepedett le, ahol megszervezte a San Juan-i Ünnepi Játékokat, a szimfonikus zenekart és a puerto ricoi konzervatóriumot. Búcsúhangversenyét 1967-ben adta, de 1970-ben - 100 gordonkaművésszel - egy tiszteletére adott New York-i hangversenyen még maga vezényelte egy művét. Módszertani újításával, technikai tudásával és kiemelkedő muzikalitásával a gordonkajáték új korszakát indította el. 1943-ban komponálta A jászol című oratóriumot. San Juan-ban hunyt el 1973. október 22-én.
1885. december 29.
Megszületett Hóman Bálint történész
Hóman Bálint Budapesten született. 1925-től tanított, majd az 1930-40-as években több kormányban is vallás- és közoktatásügyi miniszter volt. Számos történelmi tárgyú munkája közül kiemelkedik a - Szekfű Gyulával közösen írt - Magyar történet és a négykötetes Egyetemes történet. 1929-ben az MTA rendes tagjává választották. 1946-ban a Népbíróság háborús bűnösként életfogytiglanra ítélte azzal az indokkal, hogy minisztersége idején a fasizmus egyre erősebb teret nyert a közoktatásban. A rabtartók kegyetlenkedései következtében 1951-ben a váci fegyházban halt meg, s a rabtemetőben jeltelen sírba helyezték. Az 1990-es években vita folyt akadémiai tagságának rehabilitációjáról. 2000-ben megkezdődött a váci temető feltárása, s az ő földi maradványainak azonosítása is. 2001. október 13-án a tassi református temetőben újratemették. Külföldön élő fia akarata szerint, az egykori miniszter, Darányi Kálmán családi kriptájában helyezték el.
1890. december 29.
Megszületett Eckhardt Sándor irodalomtörténész
Az aradi születésű tudós munkáinak nagy része a francia irodalomtörténet és különösen a francia-magyar művelődési kapcsolatok tárgykörébe tartozik, de foglalkozott a XVI-XVII. századi magyar irodalom kutatásával is. Sajtó alá rendezte Balassi Bálint és Rimay János összes műveinek, valamint Bornemisza Péter Ördögi kísértetek című művének kritikai kiadását. Nagy jelentőségű nyelvészeti és szótárírói munkássága is, ő adta ki 1936-ban az első nagy magyar-francia szótárt. Később az ő irányításával készült az eddigi legmodernebb és legteljesebb francia-magyar és magyar-francia szótár. Politikával is foglalkozott: 1945-49 között a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselője volt. 1947-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választották. 1969. május 15-én halt meg Budapesten. 1990-ben posztumusz Kossuth-díjjal tüntették ki.
1891. december 29.
Megszületett Imrédy Béla miniszterelnök
Magyarrá asszimilálódott, utóbb nemességet is szerzett német-zsidó családból Budapesten született származott. 1913-ban kapott jogtudományi doktorátust. Tanulmányainak befejezése után állami szolgálatba lépett. A világháborúból tartalékos huszárfőhadnagyként tért vissza, majd a Pénzügyminisztériumban dolgozott. 1922-ben, 37 évesen már a Magyar Nemzeti Bank igazgatója volt. 1928-32 között több nemzetközi gazdasági konferencián képviselte Magyarországot szakértőként, vagy tanácsadóként. 1932. október 1-jén a Gömbös-kormány pénzügyminisztere lett. Jó gazdasági-pénzügyi szakembernek számított, mind a hazai, mind pedig a nemzetközi pénzvilágban. Népszerű intézkedésének tartották a gazda-adósságok rendezését, illetve a parasztgazdaságoknak nyújtott védelmet. Magyarország fő problémájának `a földkérdés és a zsidókérdés megoldását` tekintette. 1938. május 14-én vette át a miniszterelnöki tisztséget és néhány nappal ezután, május 29-én a parlament már elfogadta az első zsidótörvényt. (Ez 20 százalékban maximálta a zsidó származású állampolgárok arányát az értelmiségi, üzleti és kereskedelmi pályákon.) Ekkor Imrédy még nem csak a szociáldemokratákkal, hanem későbbi szövetségeseivel is szemben állott: miniszterelnöksége idején tartóztatták le ismét és ítélték el felforgató tevékenységéért Szálasi Ferencet. 1938. augusztus 13-án Bledben egyezményt kötött a kisantanttal a fegyverkezési egyenjogúságról, cserébe az erőszakról való magyar lemondás ígéretéért. Bukását tulajdonképpen egyre nyíltabban megnyilvánuló belpolitikai aspirációi okozták. Ki akarta kapcsolni a parlamentet, meg akarta szüntetni a pártpluralizmust, rendkívüli felhatalmazást követelt a kormánynak, rendeleti úton szeretett volna kormányozni. Megbuktatásához Teleki, Bethlen, Keresztes-Fischer és az alkotmányvédők a házszabályok tervezett megszigorítását akarták felhasználni. 1938. november 22-én a parlamentben leszavazták a kormányfőt. Ő ennek ellenére sem mondott le, erre csak később, 1939. február 16-án került sor, amikor politikai ellenfelei olyan okmányokat produkáltak, amelyek egyik távoli felmenőjének zsidó származását igazolták. Később kilépett a kormánypártból, s megalapította saját pártját Magyar Megújulás Pártja néven. Az 1944. március 19-i német megszállás után `győzelem, vagy halál` jelszóval a végsőkig való ellenállásra buzdított és az október közepén hatalomra juttatott nyilasok egyik legfőbb támaszává vált. 1945-ben a szövetségesek fogságába került, akik kiadták és Budapesten 1939-44 közötti tevékenységéért háborús bűnösként halálra ítélték, s 1946. február 28-án kivégezték.
1905. december 29.
Meghal Kánya Emília írónő
Kánya Emília 1828. november 10-én született Pesten. Az 1850-es évektől számos elbeszélése jelent meg, írásai 1857-ig névtelenül, majd Emília névvel láttak napvilágot. 1860-ban megindította és 20 évig szerkesztette a Családi Kör című szépirodalmi divatlapot. Az első nő által szerkesztett lap jeles munkatársai között volt Arany János, Tompa Mihály, Jókai Mór és Mikszáth Kálmán is. 1861-63 között a Magyar Nők Évkönyvét és a Magyar Hölgyek Könyvtárát szerkesztette, munkásságával nagyban hozzájárult a német lapok népszerűségének csökkenéséhez. Szerepe volt az Országos Leányárvaház és Nőképző Egylet létrehozásában is. 1861-ben ment férjhez Szegfi Mór író, újságíróhoz. Szegfi Mórné Fiuméban halt meg.
1925. december 29.
Meghal Vallotton svájci festő
Felix Vallotton művészeti tanulmányait Párizsban végezte. Courbet és Manet realizmusának hatása alatt 1893-ban jutott el a Nabis-csoporthoz. Festészete ebben az időszakban a színek dekoratív értékein alapszik (Utcai jelenet, 1895). Otthoni, intim jelenetek, a mindennapi élet bemutatása mellett portrékat is festett, szecessziós jellegű formákat alakítva (Akt). Kitűnő fametsző és illusztrátor is volt, sőt irodalmi tevékenységet is folytatott. Önéletrajzi regénye La vie meurtriére címmel 1927-ben jelent meg.
1926. december 29.
Meghal Rainer Maria Rilke osztrák költő
A polgári társadalom hanyatlását tükröző líra egyik legnagyobb képviselője Prágában született 1875. december 4-én. Életútjában, országról országra vándorlásában a XX. század eleji közép-európai polgárság nyugtalansága, magakeresése kapott szinte szimbolikus értelmet. A prágai egyetemen jogot, filozófiát és irodalomtörténetet hallgatott. 1899-ben és 1900-ban Oroszországba utazott, s e két utazás döntő jelentőségű költészetében, ekkor alakult ki egyéni hangja, sajátos miszticizmusa. 1902-ben Párizsba látogatott, ahol rövid ideig Auguste Rodin személyi titkára volt, s könyvet is írt róla. Az I. világháború után Svájcba ment, s a muzot-i régi kastély tornyában élt haláláig. Költészetét az intellektuális bölcselkedő stílus jellemezte. Verseiben, elbeszéléseiben, drámáiban a halál, a világfájdalom, az egyedüllét, a magára maradó polgár tanácstalansága, félelme, a nyelvi-formai művészet magas fokán jutott kifejezésre (Képek könyve, Imádságos könyv, Duinói elégiák, Szonettek Orpheuszhoz). Költeményeinél nem kevésbé művészi értékű, gazdag és tartalmas levelezési hagyatéka. Jelentős műfordítói munkássága is. A svájci Val Mont-ban érte a halál.
1981. december 29.
Meghal Miroslav Krleza horvát író
Zágrábban született 1893. július 7-én. A budapesti Ludovika Akadémián tanult. Az I. világháborúban közlegényként harcolt, 1917-ben leszerelték. Ezután Zágrábban, illetve Belgrádban élt, a Plamen, a Knjizevna Republika, a Danas és a Pecat című folyóiratok szerkesztője volt. A II. világháború kezdetén, a `független` Horvát Állam kikiáltása után, 1941-ben letartóztatták, műveit elkobozták. 1945 után jelentős pozíciókat töltött be Jugoszlávia irodalmi és tudományos életében; a Republika és a Forum című folyóiratok szerkesztőségi tagja, a Jugoszláv Lexikográfiai Intézet igazgatója, a Jugoszláv Enciklopédia főszerkesztője volt. Mindhárom műnemben klasszikusnak számít hazájában, életműve a XX. századi világirodalomban is nagy jelentőségű. Drámaírói pályája a szimbolizmus és az expresszionizmus jegyében indult, e korszakának kiemelkedő drámája a Búcsú. Legismertebb - és már szinte klasszikusnak számító - műve a Glembay család történetét feldolgozó ciklusa. Híres az Európa ma című esszégyűjteménye. Adyról írott esszéje kiemelt helyet foglal el életművében és az Ady-tanulmányok sorában egyaránt. Prózájában fontos szerepet kaptak háborús témájú novellái, illetve művészregénye, a Filip Latinovics hazatérése. Hatott rá Petőfi költészete is, Az apostol című művét horvátra fordította. Összes műveit az egykori Jugoszláviában 52 kötetben adták ki, s könyveit közel 40 nyelvre fordították le.
1986. december 29.
Meghal Andrej Tarkovszkij orosz filmrendező
Zavrazsében született 1932. április 4-én. Zenét tanult, festett, a keleti nyelvek főiskoláján arabisztikát hallgatott. A moszkvai filmfőiskolán (1954-61) Mihail Iljics Romm tanítványa volt. A XX. század jelentős filmművésze, az orosz `új hullám` neves képviselője. Filozofikus tartalmú, jelképekben megfogalmazott drámai alkotásai hosszú ideig viták középpontjában álltak. Műveiben a lét értelme, a mai ember konfliktusai foglalkoztatták, s mesterien mutatta be különböző korszakok életét, hangulatát és tájképeit. Legismertebb alkotásai az Iván gyermekkora, az Andrej Rubljov, a Solaris és a Sztalker című filmek. Színházi rendezése a Hamlet (1976), s 1983-ban Londonban megrendezte Muszorgszkij Borisz Godunov című operáját. 1984-től Nyugat-Európában élt és ott forgatta utolsó két filmjét a Nosztalgiát és az Áldozathozatalt, amely elnyerte a Cannes-i Filmfesztivál különdíját. Párizsban hunyt el.
1995. december 29.
Meghal Charles Verny, a francia ellenállás egyik vezetője
A II. világháborús francia ellenállás jelentős alakja volt. A németek által megszállt Franciaországban több ellenállási hálózatban is dolgozott, majd az egyik legfőbb szervezet titkos vezérkarának tagjává választották. A Gestaponak 1944 áprilisában sikerült letartóztatni őt, majd a buchenwaldi koncentrációs táborba vitték. 1945-ben a nácik veresége után térhetett vissza Franciaországba. A háborút követő években eleinte politikai szerepet is vállalt - az igazságügyi miniszter tanácsadójaként - később azonban visszatért eredeti hivatásához, az ügyvédi pályához. Tevékenységét a legrangosabb francia kitüntetéssel, a Becsületrend parancsnoki fokozatával, valamint több ellenállási érdeméremmel ismerték el.
