Hónap: március • Nap: 09
1498. március 9.
Jacob Fugger bérbe veszi az alsó-magyarországi érckitermelést és kereskedelmet
Magyarország a középkorban arany-, ezüst- és rézkitermelése és kivitele révén tekintélyes helyet foglalt el az ekkor jószerével Európára korlátozódó nemzetközi gazdaságban. A legjelentősebb bányák a Garam vidéki városokban - Körmöc-, Selmec- és Besztercebánya környékén - továbbá Kelet-Magyarországon és Erdélyben működtek. Az ércbányászat a nehéz művelési viszonyok következtében igen költséges technikai berendezéseket igényelt, amelyeket elsősorban csak a tőkeerős délnémet vállalkozók tudtak biztosítani. Képviselőik a 15. század utolsó évtizedében egyre erősbödő érdeklődést mutattak a magyarországi ásványkincsek, elsősorban a réz kitermelése iránt. Közéjük tartozott az augsburgi Jacob Fugger, aki a legtekintélyesebb európai bankárok egyike, a Habsburgok legnagyobb hitelezője volt. 1498. március 9-én a vele rokonságban álló Thurzó családdal együtt bérbe vette az alsó-magyarországi érckitermelést és kereskedelmet. 1546-ig évente átlagosan 24 mázsa rezet és 1190 mázsa ezüstöt termeltek ki. Tiszta jövedelmük 1526 és 1539 között meghaladta az évi egymillió forintot. A Fuggerek (nevükből származik a `fukar` szó) magyarországi arany- és ezüstbányáinak termelési 1545-ig az európai élvonalba tartozott. A rezet osztrák és német területen fekvő kohóikban dolgozták fel, onnan szállították a birodalmi kézműipari központokba, illetve Antwerpenbe, a legfontosabb nemzetközi piacok egyikére. Az 1521-as években a budai nincstelenek, majd rosszul fizetett bányamunkásaik dühe fordult a Fugger-vállalkozások ellen. Budai központi kirendeltségüket a török támadások nyomán felszámolták (1529), de még két évtizedig Magyarországon maradtak. 1546-ban vonultak vissza teljesen itteni vállalkozásaikból. Utolsó ingatlanukat, a vöröskői uradalmat 1580-ban adták el a Pálffy családnak.
1661. március 9.
Meghal Mazarin francia bíboros és államférfi
Giulio Raimondo Mazzarino - Jules Mazarin pápai alattvalóként Pescina-ban született 1602. július 14-én. Apja szicíliai származású katona volt. A római jezsuita iskolába járt, majd egy spanyol egyetemen tanult jogot. 1624-ben a pápai hadsereg kapitánya, majd a Szentszék diplomatája lett. 1630-as években VIII. Orbán pápa rendkívüli nunciusként Párizsba küldte. Később Avignonban, majd Rómában volt legátus, de továbbra is hatott a francia külpolitikára. XIII. Lajos bíborosnak jelölte és egyházi járadékokat adott neki. 1639-ben francia állampolgár lett és francia szolgálatba lépett. 1641-ben bíboros lett, s véget akart vetni a katolikus hatalmak vetélkedésének. Richelieu 1642-es, majd XIII. Lajos 1643-as halála után Ausztriai Anna régens főminiszternek nevezte ki. A harmincéves háború idején a béke eszményeit a francia külpolitika érdekeinek kellett alávetnie, de 1648-ban lehetővé vált a vesztfáliai béke megkötése, az átfogó európai rendezés. 1658-ban létrehozta a Rajnai Ligát a szomszéd német államokkal, majd Angliával is szövetséget kötött, 1659-ben békét kötött a spanyolokkal is, külpolitikáját az északi békekötések tetézték be. Otthon növelni akarta az állam bevételeit. Új adói hozzájárultak a Fronde (a különböző társadalmi rétegek kormányzatellenes mozgalmai) kirobbanásához, s a felkelések 1648-53-ig tartottak. XIV. Lajost 1654-ben, 16 éves korában megkoronáztatta, s fokozatosan bevonta az állam ügyeibe. Mazarin fejezte be Richelieu művét: megteremtette Franciaország európai hegemóniáját, és legyűrte a monarchia belső ellenfeleit. Vincennes-ban halt meg.
1796. március 9.
Napóleon feleségül veszi Joséphine-t
Bonaparte Napóleon francia tábornok feleségül veszi Joséphine-t, Alexandre de Beauharnais vicomte tábornok özvegyét. Az előző férj a rajnai francia hadsereg főparancsnoka volt, de a mainzi kapituláció után halálra ítélték és kivégezték (1794). Joséphine-nek jó kapcsolata van a direktórium kormányával és jelentős szerepet játszik a párizsi szalonokban. Barátja, Barras pártfogásába veszi Bonapartét, aki a házasságtól katonai és politikai pályáján előnyöket remél. Felbontja eljegyzését Désirée Claryval, egy marseille-i selyemkereskedő lányával, és csodálja, majd feleségül veszi a bájos Joséphine-t, aki szereti a luxust és a szórakozást.
1851. március 9.
Meghal Hans Christian Oersted dán fizikus és vegyész
1777. augusztus 14-én Rudkjöbing-ben látta meg a napvilágot. 1794-ben megszerezte a gyógyszerész-képesítést, majd az orvosi karon doktorált. 1801-1803-ban hosszú külföldi utazást tett Európa nagy városaiban, hol számos fizikussal, vegyésszel, csillagásszal és filozófussal megismerkedett. 1806-ban a koppenhágai egyetem tanára, majd az 1829-ben alapított politechnikai iskola első igazgatója lett. 1846-ban utolsó nagy külföldi útjára indult, s ekkor már több mint 50 tudományos akadémia, illetőleg társaság tagja volt. - 1820-ban egy híressé vált kísérlete során felfedezte az elektromos áram által létrehozott mágneses erőteret, erről korábban Ritter német fizikussal folytatott levelezést. A jelenségre először az olasz Gain Domenico hívta fel a figyelmet 1802-ben, de bejelentése visszhang nélkül maradt. Foglalkozott a folyadékok és gázok összenyomhatóságával, s ehhez alkotott egy műszert is. 1825-ben először állított elő alumíniumamalgám desztillációjával tiszta alumíniumot. 1820-ban felfedezte a piperin nevű vegyületet, amely a paprika csípősségét adja. Elsőként ismerte fel, hogy a fény elektromágneses jelenség. 1824-ben társaságot alapított a tudományos ismereteknek a nagyközönség körében való terjesztésére. Ez a társaság ítéli oda 1908-tól az Oersted-érmet a kiemelkedő dán fizikusoknak. Számos cikke és tanulmánya jelent meg, melyekkel hozzájárult a korszerű fizikai világkép kialakításához. Működésének 50 éves évfordulóján barátai és tisztelői egy kastéllyal ajándékozták meg, de mielőtt birtokba vette volna, meghalt. 1932-ben róla nevezték el a mágneses térerősség egységét.
1861. március 9.
Pesten bemutatják a Bánk bánt
A mű szövegkönyvét, Katona József drámája alapján, Egressy Béni írta. Az 1850-51-ben elkészült librettóhoz komponált zenében Erkel közel jutott a népies dal szelleméhez. Az opera erénye a kiváló hangulatteremtés, a színes és sokrétű hangszerelés. 1861-re az elnyomatás legsötétebb éveit követő és akkorra még csak alig enyhülő abszolutizmus a műnek rendkívüli politikai aktualitást adott, mert a nézők lelkesedése hazafias hitvallássá is lett. 1884-ben az új Operaház megnyitó előadásán a mű első felvonását adták elő. A Bánk bán-t az 1930-as évek végén alapvetően átdolgozták. A dramaturgiai nehézségek áthidalását - mint a Hunyadi László esetében is - Nádasdy Kálmán rendező oldotta meg: az ő munkája a szinte teljes egészében újraalkotott, korszerű szöveg is. A zenei átdolgozást Rékai Nándor karmester végezte el. Akkor két változat készült, amelyek közül az egyikben a címszerepet bariton szólamra írták át. Ebben a formában a Bánk Bán-t 1940-ben mutatta be az Operaház. Az átdolgozott tenor-változatot 1953 óta játssza a dalszínház.
1890. március 9.
Véget ér Tisza Kálmán miniszterelnöksége
Tisza Kálmán a magyar történelemben a leghosszabb ideig, közel 15 évig volt miniszterelnök. Őt követően másfél évtized alatt hét kormány váltotta egymást. Gróf Szapáry Gyula kormánya 1890. március 15-től 1892. őszéig, Wekerle Sándor első kormánya 1892-től 1895-ig, Bánffy Dezső báró kormánya 1895-től 1890-ig, Széll Kálmán kormánya 1900. júniusig, Khuen-Héderváry Károly gróf kormánya 1903. novemberig, gróf Tisza István első kormánya 1905. június 18-ig volt hivatalban. Mindegyik más arcú kormány volt, de előfordultak szinte állandó miniszterek is. Honvédelmi miniszterként több kormánynak is tagja volt Fejérváry Géza báró (1884-től 1903-ig). Lukács László pénzügyminiszterként négy (1895-1905), Darányi Ignác és Wlassics Gyula, mint földművelésügyi, illetve vallás- és közoktatásügyi miniszter három alkalommal (a Bánffy-, a Széll- és Khuen-Héderváry-kormányokban) volt miniszter. Rajtuk kívül kiváló szakminiszterek egész sora biztosította a kormányzati munka szakszerűségét (pl. Baross Gábor, Szilágyi Dezső, Láng Lajos, Eötvös Lóránd).
1892. március 9.
Megszületett Rákosi Mátyás
Rosenfeld Mátyás Adán látta meg a napvilágot. Bács-Bodrog megyei kereskedő családból származott. Terménykereskedő apja 1904-ben változtatta családnevét Rosenfeldről Rákosira. Középiskolai tanulmányainak befejezése után Bécsben tanult, majd ösztöndíjjal Németországba és Angliába ment. Az első világháborúban hadifogságba esett, majd hazatérése után egyik alapítója, szervezője lett a Kommunisták Magyarországi Pártjának. A Tanácsköztársaság idején a Forradalmi Kormányzótanács tagja, kereskedelmi népbiztoshelyettes, később a szociális termelés népbiztosa volt. 1919 júniusában a Vörös Őrség parancsnoka lett, 1920 és 24 között pedig a Kommunista Internacionálé egyik titkáraként tevékenykedett. 1924-től Magyarországon szervezte az illegális pártot. Lebukása után, 1925-ben először nyolc- és fél évre, 1935-ben pedig életfogytiglani börtönre ítélték. 1940-ben - részben az 1848-as szabadságharc idején Oroszország által zsákmányolt zászlókért cserébe - kiengedték Moszkvába. A háború után, 1945-ben érkezett ismét Magyarországra, s azonnal hozzáfogott a kommunista párt újjászervezéséhez, s a Magyar Kommunista Párt főtitkára lett. 1947-től - a megszálló szovjet csapatok támogatását élvezve - ún. `szocialista fordulatot` hajtott végre; felszámolta a demokratikus pártokat, a parlamentarizmus intézményrendszerét, s hazai földön példátlan személyi kultuszt teremtett maga körül. 1952. augusztus 14-től 1953. július 4-ig a pártfőtitkári tisztség mellett a miniszterelnöki posztot is betöltötte. 1953-ban ez utóbbit át kellett adnia Nagy Imrének. A pártvezetésből azonban csak 1956-ban, a forradalom `előestéjén` sikerült eltávolítani. Az októberi forradalom már a Szovjetunióban érte, s bár a szabadságharc eltiprása után többször is engedélyt kért arra, hogy visszatérhessen Magyarországra, `Sztálin legnagyobb magyar tanítványának` azonban ez már nem adatott meg; 1971. február 5-én magára hagyatottan halt meg a távoli Gorkij városában.
1942. március 9.
A kormányzó Kállay Miklóst nevezi ki miniszterelnökké
A szélsőségekkel szemben a mérséklet, a németek iránti elkötelezettséggel szemben a sajátos magyar érdekek képviselője volt. Kállay miniszterelnöksége első időszakában, 1942 őszéig lényegében elődje politikáját folytatta, és csak ezután tett kísérleteket az irányvonal módosítására. 1942 őszétől az antifasiszta koalíció haderői már több fronton is sikeresen védekeztek, majd ellentámadásba mentek át. Ez időtől számítható a Kállay-kormány tevékenységének második szakasza, amelyben már az angolszász-szovjet győzelem távlatait tartotta szem előtt. Célja az volt, hogy a szovjet hadsereget mindenképpen távol tartsa Magyarországtól, és elérje, hogy az országot az angol-amerikai csapatok szállják meg. Úgy gondolta, hogy ameddig nem lehet számítani az angolszász haderő ideérkezésére, addig végezetes hiba lenne szakítani a németekkel. Az angol-amerikai katonai és politikai támogatást a Nyugat-barát, konzervatív politikusok úgy kívánták elérni, hogy 1942 nyarától üzeneteket juttattak el Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kormányköreihez. Kiemelték, hogy Magyarországon nincs totális fasizmus, a baloldali ellenzék legálisan működik. Megígérték, hogy a magyar hadsereg nem áll ellen az angol-amerikai csapatoknak, a németekkel szembeni aktív fellépés elodázását pedig a német megszállás veszélyével indokolták. Október 17-én a német kormány jegyzékben követelte a zsidók teljes kizárását a gazdasági és kulturális életből, továbbá sárga csillaggal való megjelölésüket és deportálásukat, német koncentrációs táborokba való szállításuk megkezdését. A kormány néhány tagja kész lett volna eleget tenni a német követeléseknek, Kállay és Horthy azonban maga mögött tudva a konzervatív és liberális, valamint a szocialista ellenzék egyetértését, ezeket elutasította, szuverén jogának minősítve a "zsidókérést megoldásá"-t.
1952. március 9.
Megünneplik Rákosi 60. születésnapját
A születésnap megrendezésénél a 70 éves Sztálin 1949. decemberi ünneplését tekintették mintának, természetesen némileg szerényebb, az ország és a személyiség (tanítvány) jelentőségének megfelelő méretekben. Felkészülésként munkaverseny-felajánlások születtek (a Rákosi nevét viselő csepeli gyár egy élmunkása kezdeményezésére). Az ország minden részéről ajándékok ezrei érkeztek. A születésnap előestéjén nyílt meg a Munkásmozgalmi Intézet kiállítása `Rákosi Mátyás harcos élete` címmel, amelyet a születésnapi ajándékok bemutatója egészített ki. Több emlékkötet jelent meg (`Rákosi Mátyás élete képekben`, `Rákosi Mátyás és a magyar történettudomány` `Magyar írók Rákosi Mátyásról`). Számos képzőművészeti, irodalmi alkotás született és látott napvilágot. Az ünnep alkalmából valamennyi sajtóorgánum (folyóiratok is) többnyire vörös betűs ünnepi számot adott ki, első oldalán az ünnepelt nagyméretű arcképével. Március 8-án az Operaházban ünnepi köszöntőt rendeztek, amelyen Gerő Ernő mondott beszédet.
1957. március 9.
Az Egyesült Államok megígéri a Közel-Kelet államainak katonai segítségét a kommunizmussal szemben
Dwight D. Eisenhower amerikai elnök aláír egy elvi nyilatkozatot, amelyben a Közel-Kelet államainak megígéri az Egyesült Államok katonai segítségét a kommunizmussal szemben. A nyilatkozat szerint "a közép-keleti nemzetek függetlenségének és integritásának megóvása életbevágóan fontos saját nemzeti érdekeinek (az Egyesült Államokéi) és a világbéke szempontjából". Ezeknek az országoknak kérésükre erőteljesebb gazdasági és katonai segítséget nyújtanának, amerikai intervenciós csapatok kivezénylését is beleértve. A magyarországi felkelés (1956. X. 23.) és a szuezi válság a hidegháború kiéleződéséhez vezet. A Szovjetunió növekvő befolyása miatti aggodalom nagyobb súlyt ad a Közel-Keletnek az amerikai külpolitikában, amely saját befolyási övezetének biztosítására és a szovjetek visszaszorítására irányul. John Foster Dulles amerikai külügyminiszter a biztonsági szerződéseknek az egész világot átfogó hálózatával és a nukleáris megtorlás kilátásba helyezésével érvényesíti ezt a politikát. Nem sokkal az Eisenhower-doktrína aláírása után a Földközi-tenger keleti részébe vezényelték a 6. amerikai flotta hajóit a jordániai Nasszer-barát lázadók megfélemlítésére. 1958-ban az Egyesült Államok 14 000 tengerészgyalogossal támogatta Camille Chamount, a keresztény libanoni elnököt az arab nacionalistákkal szemben.
1961. március 9.
Meghal Horváth János irodalomtörténész
Margittán született 1878. június 24-én. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Párizsban folytatta, 1901-ben szerzett bölcsészdoktori oklevelet. Az Eötvös Kollégium tanára, majd 1923-48-ig a budapesti egyetemen a magyar irodalomtörténet oktatója volt. Az 1911-ben alakult Magyar Irodalomtörténeti Társaság egyik megalapítója. A magyar polgári irodalomtörténet-írás egyik legkiválóbb művelője volt, kutatásai kiterjedtek a magyar irodalom minden korszakára, de különösen irodalmunk kialakulásával foglalkozott. Főbb művei: Irodalmunk fejlődésének főbb mozzanatai (1908), A magyar irodalmi műveltség kezdetei Szent Istvántól Mohácsig (1931), A magyar irodalom fejlődéstörténete. 1931-ben lett az MTA rendes tagja, 1930-ban Corvin-koszorúval, 1948-ban Kossuth-díjjal jutalmazták. 2004-ben posztumusz Magyar Örökség-díjjal ismerték el irodalomtudósi munkásságát.
1981. március 9.
Engedményes könyvvásár kezdődik
1981. márc. 9-28-ig közel egy évtizednyi szünet után ismét engedményes könyvvásárt rendeznek, nagy sikerrel.
1992. március 9.
Meghal Menahem Begin izraeli politikus
Breszt-Litovszk-ban született 1913. augusztus 16-án. 1942-ben települt Palesztinába. 1948-ig a szélsőséges Irgum Cvai Legumi fegyveres szervezet vezetője és a palesztinai brit hatóságok elleni felkelés irányítója volt. Izrael Állam megalakulása után a jobboldali Herut párt alapítója és vezetője, később tárca nélküli miniszter volt, 1977-től 1983-ig a miniszterelnöki tisztet töltötte be. E minőségében 1978-ban Egyiptommal aláírta az ún. Camp David-i békeszerződést. Ezért 1978-ban - megosztva Anvar Szadat egyiptomi elnökkel - megkapta a Nobel-békedíjat.
