Hónap: december • Nap: 02
1291. december 2.
Pozsony városi kiváltságot kap
III. András városi kiváltságot ad a visszakapott Pozsonynak, amely árumegállító jogot tartalmaz, és megtiltja, hogy megakadályozzák a jobbágyoknak a városba költözését.
1465. december 2.
I. Mátyás, XI. Lajos francia király barátságos közeledését hasonló barátságos hangvételű levéllel nyugtázza
1477. december 2.
III. Frigyes felszólítja Csehország lakóit, hogy ismerjék el I. Mátyást cseh királynak
1552. december 2.
Meghal Xavéri Szent Ferenc
Francisco de Jassu y Javier Navarra-ban született 1506. április 7-én. 1525-től Párizsban teológiai tanulmányokat folytatott, 1533-ban csatlakozott Loyolai Szt. Ignáchoz, majd 1537-ben szentelték pappá. 1539-ben közreműködött a jezsuita rend szabályzatának újrafogalmazásában. 1541-ben a pápa parancsára Lisszabonból pápai legátusként Indiába ment, ahol két év alatt közel 20 ezer pogányt térített meg. 1545-től Malakkában, majd 1546-től a `Fűszer-szigetek` néven ismert Maluku-szigetcsoporton élénk missziós tevékenységet folytatott. 1549-ben Japánba ment, ahol megtanulta a nyelvet és két év alatt mintegy 1500 embert keresztelt meg. Ezután Kínába akart menni, de akkor még külföldiek nem léphettek be az országba. Szan-csao szigetén hunyt el. 1619-ben boldoggá, 1622-ben szentté avatták. Ünnepét december 3-án tartja a katolikus egyház.
1559. december 2.
János Zsigmond megújítja a béketárgyalást
János Zsigmond megbízottakat küld Bécsbe az anyja halálával megszakadt béketárgyalássok folytatására. A Habsburg főhercegnővel kötendő házassággal egész Magyarország királya kíván lenni.
1594. december 2.
Meghal Gerhardus Mercator térképész és földrajztudós
Gerhardus Mercator (Gerhard Kremer) németalföldi térképész és földrajztudós 82 éves korában meghal Duisburgban, ahol 1552-től élt. Ő alkotta meg az első modern térképeket. Mercator először Leuvenben tanult matematikát és asztronómiát (csillagászatot), majd elsajátította a rézmetszetek készítésének titkait. 25 évesen önállósította magát, de a németalföldi protestánsüldözések miatt Duisburgba kellett menekülnie. Mercator legjelentősebb újítása az volt, hogy a föld felszínét ábrázoló térképeken a róla elnevezet hengervetületet alkalmazta. A Mercator-vetületnél ugyan a Föld pólusainak irányában nő a térkép torzulása, ezzel szemben megvan az az előnye, hogy a meridiánok (délkörök) és a szélességi körök merőlegesen metszik egymást. Ennek a szögpontosságnak elsősorban a hajózásban van nagy jelentősége. Mercatort 1569-es térképe tette híressé.
1620. december 2.
Petneházy Dávid jenei kapitány vezetésével Bethlen hadai megverik a császáriak egy hadoszlopát Magyaróvárnál (Moson vm.)
1679. december 2.
Az Erdélyben élő bujdosók kötelezik magukat, hogy ügyük rendezését Apafi Mihály fejedelem tárgyalásaira bízzák
1734. december 2.
A király Haller János grófot kinevezi Erdély kormányzójává, tisztségét 1755. október 18-ig viseli
1786. december 2.
Megjelenik a Magyar Kurir
Az új politikai lapot Szacsvay Sándor, a Magyar Hírmondó korábbi munkatársa indította meg, s első száma már 1786. július 1-jén megjelent Pozsonyban, de kiadási engedély hiányában példányait elkobozták. December 2-án Bécsben adták ki a második számot, s ettől kezdve hetente kétszer folyamatosan jelent meg. Szacsvay lapját a felvilágosodás és az antiklerikalizmus harcos orgánumává tette. A második magyar nyelvű újságként hírnevet szerzett Magyar Kurír 1834-ben a körülbelül száz akkori magyar lap egyikeként csendesen szűnt meg.
1786. december 2.
Megjelenik a Magyar Múzsa, a Magyar Kurír irodalmi melléklapja
Szerkesztője Szacsvay Sándor volt. A Magyar Múzsa hetenként kétszer került az olvasókhoz. Ez volt az első olyan magyar nyelvű lap, amely a főlap tehermentesítésére szolgált az irodalmi közleményektől. Munkatársai főként alkalmi verselők voltak. De szerepelt benne Batsányi János, Kazinczy Ferenc és Péczeli József is. 1787-ben már felbukkantak itt a nemzeti ellenállásra jellemző írások is. 1789. október 30-án szűnt meg.
1787. december 2.
II. József seregei megpróbálják elfoglalni Belgrádot, de sikertelenül
1787. december 2.
II. József, a II. Katalin cárnővel kötött május 23-i szövetség értelmében belép az orosz-török háborúba
1804. december 2.
Napóleon császárrá koronázza magát
A párizsi Notre-Dame-székesegyházban, ünnepélyes ceremónia keretében Bonaparte Napóleon első konzul magát a franciák császárává, feleségét, Joséphine-t pedig császárnévá koronázza. Napóleon parancsára VII. Pius pápa is részt vett a koronázáson, de csak felkenhette, ám nem koronázhatta meg a császárt. A napóleoni politika kiszolgálójává degradált VII. Pius jelenlétére azért volt szükség, hogy az egyház áldásával legitimálja a császárrá koronázást. Napóleon azért választja a császári címet, mert nem a Bourbonok királyságának, hanem Nagy Károly egyetemes császárságának folytatója kíván lenni, így végső soron a Római Birodalom örököseként lép fel. A köztársaság császársággá alakításának az volt a célja, hogy Franciaországot és uralkodóját az európai államok fölé rendelje, és megteremtse az ország belső stabilitását, mivel a forradalmárok és republikánusok soraiban egyre nőtt az ellenállás az első konzullal szemben. A szenátus 1804. május 18-án úgy dönt, hogy - népszavazás kikötése mellett - a kormányzati hatalmat egy örökletes császárra ruházza. A népszavazás néhány héttel később igen kevés ellenszavazattal jóváhagyta az államforma megváltoztatását. Az alkotmány módosítása a törvényhozó hatalom rovására szélesíti ki az államfő hatalmát. Napóleon megerősíti a rendőri-bürokratikus centralizmust, a császárság ellenfeleit a törvényes rendelkezések ellenére bírósági ítélet nélkül letartóztatják vagy rendőri felügyelet alá helyezik, a cenzúrát megszigorítják. I. Napóleon császár bizonyos vonatkozásokban az ancien régime intézményeihez nyúl vissza. Családja tagjait, hűséges és érdemes munkatársait, tábornokait hercegekké teszi és magas jövedelmet biztosít nekik. Ezzel egy új, lojális társadalmi réteget teremt, a császári nemességet, amely azonban nem rendelkezik olyan privilégiumokkal, mint a régi arisztokrácia, és teljesen a főnemesi címet adományozó császár, Napóleon jóakaratától függ.
1805. december 2.
Napóleon győz Austerlitznél
A napóleoni háborúk során 1805. december 2-án vívta 160 ezer osztrák, orosz és francia katona a `három császár csatáját` az austerlitzi síkon. (A városka ma a Cseh Köztársaság része, Slavkov u Brna néven.)
A 73 ezer fős francia sereg váratlan támadással kettészakította, majd szétszórta a Kutuzov vezette 87 ezer fős orosz-osztrák hadat, s a franciák győztek. A csata összesen mintegy 40 ezer emberáldozatot követelt. Ezután az orosz-osztrák koalíció felbomlott, az osztrákok békeszerződést írtak alá Pozsonyban, az orosz sereg maradványai pedig visszavonultak. A francia győzelem jelentős hatással volt a napóleoni hadjáratok további menetére. Történelmi források szerint az osztrák seregben számos magyar egység is szolgált, hiszen korábban a magyar országgyűlés ehhez a háborúhoz 34 ezer újoncot szavazott meg. 1905-ben, a századik évfordulón az egykori hadviselők emlékművet és osszáriumot (a kiürített sírokból származó csontok gyűjtőhelye) építettek az ütközet színhelyén. 2005-ben felavatták a három császár új emlékművét, egy hat méter átmérőjű kört, amelyben három különböző színű gránitoszlop áll. Minden oszlop 3,6 méter magas. Napóleon császár emlékét francia szürkésfehér gránit, I. Sándor cárét orosz barnagránit, míg I. Ferenc osztrák császárét (és magyar királyét) sötétszürke német gránit jelképezi
1823. december 2.
James Monroe meghirdeti be nem avatkozásának elvét
A kongresszushoz intézett évi üzenetében az amerikai elnök, James Monroe meghirdeti az európai hatalmak politikai be nem avatkozásának elvét az amerikai kettős kontinensen. Az 1815-ben alapított Szent Szövetség intervenciós szándékai ellen megfogalmazott doktrína az új- és az óvilág szigorú szétválasztását követeli. "Amerika - mondta az elnök - az amerikaiaké!" Európa pedig legyen az európai államok ügye. A külpolitikai alapelv megfogalmazásának konkrét indítékául a cári Oroszországnak a fagyos Alaszkát érintő, az 51. szélességi fokig kiterjedő területi igényei (a mai Vancouver közelében) szolgáltak. Ezenkívül a Szent Szövetség tagjai (Poroszország, Ausztria, Oroszország és Franciaország) a dél-amerikai spanyol gyarmatokon zajló függetlenségi törekvésekbe való közvetlen katonai beavatkozással fenyegettek. Az Egyesült Államok haderejével és flottájával nyomatékosított Monroe-elv sikeresnek bizonyul: az európaiak dél-amerikai intervenciója elmarad; a cár 1824-ben elfogadja Alaszka déli határának az 54. szélességi fokot. Az unió nemcsak az idegen hatalmak mindenfajta politikai beavatkozását utasítja vissza határozottan, hanem egyúttal politikai és gazdasági befolyási övezetévé nyilvánítja Latin- és Közép-Amerikát. Elutasít minden ezen túlmutató, esetleg más hatalmakkal köthető olyan szövetségi kötelezettségvállalást, amely egyoldalú politikai elköteleződést, s ezzel a kereskedelmi szabadság korlátozását jelentené.
1852. december 2.
Louis Bonaparte III.Napóleon néven Franciaország császára lesz
1885. december 2.
Megszületett Lázár Lajos filmrendező
Lázár Lajos Nagybányán látta meg a napvilágot. Ügyvédként került kapcsolatba a filmgyártással, s már az I. világháború idején számos filmet alkotott. Lux néven 1917-ben filmgyárat alapított, amelynek filmjeit maga rendezte. A Tanácsköztársaság idején készült Tegnap című filmje az egyetlen teljes egészében fennmaradt munkástémájú film abból az időből. 1931-ben ő rendezte az első magyar normálméretű hangosfilmet, A kék bálványt.
1885. december 2.
Megszületett Minot, Nobel-díjas amerikai orvos
A bostoni születésű George Richards Minot 1912-ben a Harvard egyetemen szerzett orvosi diplomát. 1928-tól haláláig a bostoni városi kórház Thorndike Laboratóriumának igazgatójaként dolgozott. Kutatóként elsősorban a vérrel kapcsolatos betegségek érdekelték, ezen belül is a vérszegénység kialakulásának okait vizsgálta, s gyógyítására a veszélytelen májdiétát ajánlotta. `A vérszegénység májterápiája` terén kifejtett munkásságát 1934-ben - megosztott - fiziológiai Nobel-díjjal ismerték el
1949. december 2.
Az ENSZ fellép a személyek kizsákmányolása ellen
Annak emlékére, hogy az ENSZ 1949. december 2-án fogadta el az emberkereskedelmet és a személyek kizsákmányolását tiltó megállapodást, a világ ekkor ünnepli a rabszolgaság felszámolásának világnapját. 2004. január 28-án életbe lépett a szervezett nemzetközi bűnözésről szóló ENSZ-egyezménynek az a kiegészítő jegyzőkönyve, amely az emberekkel, különösen a nőkkel és a gyermekekkel való kereskedelem elleni harc összehangolását írja elő. Ennek szövegét az ENSZ-közgyűlés 2000 novemberében fogadta el, s azóta mintegy félszáz ország ratifikálta. Az egyezmény nemzetközi együttműködést ír elő arra, hogy `megelőzzék, megszüntessék és megbüntessék` a személyekkel, különösen a nőkkel és gyermekkel való kereskedelmet, amelynek következtében évente három-négy millió ember válik a prostitúció áldozatává vagy kényszerül rabszolgamunkára. A modern kori rabszolgaság - a tilalmak ellenére - egyáltalán nem ritka egyes afrikai országokban (Szudán, Niger, Mauritánia), Délkelet-Ázsiában és Brazíliában, de létezik még az Egyesült Államokban is, s a szexuális rabszolgaság Kelet- és Közép-Európában is virágzik.
1949. december 2.
Az ENSZ elfogadja az emberkereskedelmet és a személyek kizsákmányolását tiltó megállapodást
1951. december 2.
A Minisztertanács megszünteti a jegyrendszert
1951. december 2-án a Minisztertanács határozata a jegyrendszert, az ár- és bérrendszert és a mezőgazdasági termékek forgalmának felszabadítását érintette. A korabeli hivatalos propaganda ezt úgy kommentálta, hogy `a jegyrendszer megszüntetése elősegíti a városnak több élelmiszerrel, a falunak és városnak több iparcikkel való ellátását. Kihúzza a talajt az üzérkedők lába alól, erősíti a munkás-paraszt szövetséget.` Ugyanakkor egy, a Gammából adott hangulatjelentés alapján: a munkások szerint `a fizetéseket 21 százalékkal emelik, az árak pedig 80 százalékos emelkedést mutatnak`. Az élelmiszer-jegyrendszer véglegesen 1952. február 18-án szűnt meg, amikor eltörölték a húsjegyet is.
1956. december 2.
Castro partra száll Oriente tartományban
A fiatal ügyvéd és 81 társa a Granma hajó fedélzetén érkeztek, s ezzel megkezdődött a kubai nemzeti felszabadító harc a Batista-rendszer ellen. E harc eredményeként 1959. január 1-jén győzött a forradalom Kubában.
1971. december 2.
Létrejön az Egyesült Arab Emírségek
A Perzsa-(Arab) öböl bejáratánál fekvő, stratégiailag fontos terület a XIX. század közepétől került brit befolyás alá, majd 1902-1971 között brit védnökség alatt állt. 1971. december 2-án kikiáltották az új független államot, amely Abu-Dzabi, Dubaj, Adzsmán, el-Fudzseira, Sardzsa és Umm-el-Kaivein sejkségek egyesüléséből jött létre. 1972-ben Rász-el-hajma is csatlakozott a szövetséghez, amelynek jelenleg 7 tagja van.
1975. december 2.
Laosz független lesz
A délkelet-ázsiai ország a XIX. század közepén lett francia gyarmat. 1941-45 között a japánok, majd 1946-54-ig ismét a franciák szállták meg Laoszt. Ezután kétévtizeden át folyt a belső harc és az amerikaiak elleni küzdelem, amelynek befejeződése után 1975. december 2-án a népképviselők országos kongresszusa kikiáltotta a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságot.
1990. december 2.
Választás Németországban
Németország ismét egységes államként tekinthetett a választások elé. Az alapkérdés az volt, hogy a már 8 éve kormányzó konzervatív-liberális koalíció folytatja-e sikeres országlását, vagy a szociáldemokraták kerekednek felül. `Sötét lónak` tekintették Kelet-Németországot: vajon a `szocialista kísérlet` után miként szavaz az ottani nép? A kormánykoalíció győzelmét valójában alig fenyegette veszély: a sikeres és gyors országegyesítés, a gazdasági eredmény a polgárok többségét e politika mellé állította, ráadásul a keleti országrészben mindennek, ami a szocializmussal összefüggött (így a szociáldemokráciának) igen csekély tábora maradt. A volt NSZK és NDK 48, illetve 12 millió választópolgára ezúttal még egymástól külön választott. (Így a volt NDK területén a kisebb pártoknak több esélyük volt a parlamentbe kerülés és 5%-os küszöbének eléréséhez.) Összesen 40 párt 3699 jelöltje közül lehetett választani. Az egységes Bundestagba a volt NDK területéről 144 képviselő került be, az NSZK-ból 512. A várakozásoknak megfelelően a konzervatív uniópártok (CDU, CSU) a szavazatok 44%-át, a szabaddemokraták (FDP) 11%-át szerezték meg. A nagy vesztes a szociáldemokrata párt lett, 33,7%-kal. Némi meglepetést keltett, hogy a Zöldek Nyugaton nem jutottak be a Parlamentbe. A németek a stabilitásra, a folyamatosságra, a szilárd pénzpolitikára, a piacgazdaságra szavaztak. A gazdaság mérvadó körei üdvözölték Kohl kancellár és a konzervatív-liberális koalíció győzelmét.
2002. december 2.
Budapesten, az Országgyűlés integrációs nagybizottság ülése után az Országgyűlés elnöke, a kormányfő, a külügyminiszter, valamint az MSZP, a Fidesz, az MDF és az SZDSZ parlamenti frakcióvezetői aláírták az európai uniós csatlakozással összefüggő alkotmány
A megállapodás tartalmazza, hogy Magyarország európai uniós csatlakozással kapcsolatos ügydöntő népszavazást 2003. április 12-én tartják, továbbá a referendumra bocsátandó kérdést: `Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság az Európai Unió tagjává váljon?`. Ezeket a módosított alkotmány szövege is tartalmazni fogja. A dokumentum megerősíti az alkotmánymódosítással kapcsolatos négy párti konszenzus tényét és kimondja, hogy a kormánynak mindent meg kell tenni a csatlakozási szerződés tartalmának a lakossággal való megismertetése érdekében.