2020. tél: Legendás anyósok
ITT támogathatsz bennünket

Egy bálna széttörte a hajójukat, hónapokon keresztül egymás húsát ették a tengeren sodródó bálnavadászok

2021. január 4. 18:16 Múlt-kor

A világ végére

Pollardék addigi vadászatai azt mutatták, a Dél-Amerika partjai mentén lévő vadászterületek is kiapadóban voltak, azonban más hajók legénységének tagjai, akikkel találkoztak, meséltek nekik az úgynevezett „nyílt tengeri vadászterületről” (offshore ground), ahol állításuk szerint továbbra is bőséggel akadtak bálnák.

A terület az 5-10. szélességi fok és a 105-125. hosszúsági fok között helyezkedett el, 4600 kilométerre délnyugatra – körülbelül olyan messze bármilyen szárazföldtől, amennyire csak lehetséges a Földön eljutni.

Az Essex egy utolsó feltöltésre útba ejtette a Galápagos-szigeteket, ahol egy hét horgonyzás során mintegy 300 óriásteknőst fogtak el, hogy később levágják és elfogyasszák őket – Pollard és legénysége úgy hitte, hogy az állatok képesek egy évig is életben maradni étlen-szomjan, valójában azonban a teknősök lassan éhezni kezdtek.

A Károly-szigeten (ma Floreana-sziget) való vadászat közben Thomas Chappel kormányos tréfából tüzet gyújtott, amely végül az egész szigetet végigpusztította, és a tervezettnél előbb kellett elhagyniuk azt. Ennek a nyomai ma is kihatással vannak a sziget élővilágára.

Amikor az Essex végre elérte a vadászterületet, a legénységnek ismét csalódnia kellett – napokig nem találkoztak egyetlen bálnával sem. A feszültség egyre növekedett, különösen Pollard kapitány és Owen Chase elsőtiszt között. Amikor november 16-án végre megpillantották az elsőt, az állat az egyik vízre bocsátott csónaknak ütközött, így egy újabb csónakkal kevesebbel kellett a továbbiakban beérniük.

November 20-án több ámbráscetet is láttak. Pollard, Chase és Matthew Joy másodtiszt parancsnoksága alatt vízre bocsátottak egy-egy vadászcsónakot, és üldözőbe vették a csapatot. Mindhárom csónaknak sikerült megszigonyoznia egy-egy állatot, azonban Chase-ét egyikőjük megcsapta farkával, így az első tiszt csónakjának vissza kellett térnie az Essexhez. A Pollard és Joy által megszigonyozott bálnák eközben megindultak, és öt kilométer távolságon vontatták maguk mögött a csónakokat, mielőtt kifáradtak volna – a tengerészek az ilyen eseteket „nantucketi szánkózásnak” nevezték.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2020. tél: Legendás anyósok
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
Az Essex egy színes illusztrációnThomas Sutherland: „Déli tengeri bálnahalászat”, 1825.Ámbráscet az Indiai-óceánban, Dél-Afrika partjai közelében.Bálna elejtése csónakból egy 19. századi brit ábrázoláson„Az ámbráscet megszigonyozása” William Jardine „A közönséges cetek avagy bálnák természettörténete” című könyvéből, Edinburgh, 1837.Az idős Owen Chase fényképeIllusztráció Herman Melville „Moby Dick” című regényéből, amelynek első kiadása 1851. november 14-én jelent meg.

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár