Hét alkotás meglepő rejtett üzenettel

Egy kép többet mond minden szónál, szól a közmondás. A festményekre, művészeti alkotásokra mindez hatványozottan igaz, hiszen a művész számos kódolt üzenetet, kétértelmű részletet, egyéb titkos utalást képes elhelyezni a vásznon vagy egyéb felületeken. Bármikor felbukkanhat a felhő szélén az ördög, olyat tehet az egyházfő, amit hivatalosan nem, és olyan titok derülhet ki az ember fogorvosáról, amire álmában sem gondolt volna.

Nem ajándék, hanem áldozat

Thomas Bruce, Nagy-Britannia követe 1802-ben 17 hatalmas, ókori emlékekkel teli tartállyal érkezett haza Görögországból.

Egészen pontosan az athéni Akropoliszon álló, Kr. e. 5. században Pallasz Athénének épített Parthenonból származó domborművekkel. A görög kormány ma is küzd a British Museumba kerülő műkincsek visszaszerzéséért.

Míg a jogászok a tulajdonjogról vitáznak, a történészek azt nem tudják eldönteni, mit is ábrázol az eredetileg 159 méteres fríz. Az világos, hogy valamely ünnepély különféle pillanatai láthatóak, a bejárat feletti központi jelenet azonban igencsak ellentmondásos megítélésű.

Egy gyermek látható rajta, aki egy összehajtogatott ruhaneműt nyújt át egy felnőttnek. Sokak szerint ez a csere egyszerűen az ünnepi köntös átadását jelzi, amely a templombelsőben található Athéné szobor letakarására szolgált. Joan Breton Connelly szerint azonban ennél többről van szó.

Az amerikai kutató elmélete szerint – amelyet Euripidész egy múmia gyolcsából előkerült írása is alátámaszt – a Pallasz Athéné születésére emlékező, négyévente rendezett Panathenaea első ünnepének képkockáit látjuk.

Úgy véli, a gyermek a mítoszokba vesző Erechtheus király legkisebb leánya, aki saját halotti leplét tartja. Két idősebb lánytestvérével együtt ugyanis épp feláldozni készülnek őket.

A történetnek megfelelően egy delphoi jóslat szerint ez az ára, hogy Athén megmeneküljön a kapuit ostromló trákok szorításából.

Pofozkodó pap

A középkor egyik legérdekesebb alkotása, a bayeux-i kárpit a normann hódítás előkészületeit és az 1066-os hastingsi csata lefolyását ábrázolja.

Az alkotás nagy részén sokszor csak átfutnak az érdeklődők, pedig, ha tüzetesebben megvizsgálnák, kifejezetten mulatságos részletekre bukkanhatnának. Többségük rejtett jelentéssel bírhat, ám ezeket meglepően kevés alkalommal tudták eddig megfejteni.

Ma sem tudjuk, miért fakadtak mosolyra a Normandiából Anglia felé hajózó lovak, ahogyan az sem tiszta, hogy egy bátor hódító lovag miért folytat ádáz harcot egy fához kötött medve ellen.

Mulatságos részlet továbbá, amikor a törpenövésű Turoldot kantáránál fogva a magasba emel egy rakoncátlan paripa.

Tudjuk, hogy Ponthieu grófja, Guy Hódító Vilmos egyik legnagyobb ellensége volt. Ennek megfelelően a szőnyeg készítői gyakran csúfondárosan ábrázolták. Például, amikor a gróf II. Harald angol királyt Vilmos elé vezeti, a lovának szamárfüle van.

A kárpit egyik legnagyobb rejtélye az „Amikor egy pap és Ælfgyva” feliratú részlet, amelyen egy egyházi személy megsimogatja vagy éppenhogy megüti egy asszony arcát. Eközben az alatta lévő képsávban egy guggoló alak büszkén mutogatja férfiasságát.

D. C. Douglas brit történész a képzőművészet egyik legnagyobb rejtélyének nevezi a képet (valamint a tényt, hogy a hímzett szöveg ige nélkül áll). A szakértő szerint az egész epizód egy korabeli botrányra utalhat.

Bujkáló ördög

Giotto di Bondone, a korai reneszánsz egyik legfontosabb alakja a XIII. század végén festette meg a Szent Ferenc földi maradványai fölé emelt assisi bazilika híres freskóit, amelyek a szent életét és halálát jelenítik meg.

Megbecsülni sem lehet, hogy az elmúlt több mint hét évszázad során hány hívő kereste fel a templomot, de számuk minden bizonnyal több tízmillióra rúg.

Ezért is különleges, hogy csupán nemrég, 2011 novemberében fedezték fel az egyik híres Giotto-freskón azt a rejtett ördögalakot, amely mindig is a Ferenc halálát bemutató részlet felhőjének szélébe volt elrejtve.

A hajlott orrú, vigyorgó, sötét szarvakat viselő ördögfigurát elsőként Chiara Frugone olasz művészettörténész pillantotta meg. A templom padlójáról feltekintve nehéz kivenni az ördög vonásait, de a felnagyított fényképeken kitűnően látszik az elbújtatott alak.

„A kép jelentőségét nem szabad figyelmen kívül hagynunk. A középkorban úgy vélték, a démonok is az egekben élnek, és könnyen megakadályozhatják, hogy az emberi lelkek a mennybe szálljanak” – mondta akkor a kutató.

Sergio Fusetti, a bazilika főrestaurátora szerint Giotto nem szánt főszerepet az ördögnek a képen, ezért rejtette a felhők közé, „egy kis mulatságul”.

A sápadt olasz bankár

Narancsok az ablakban, egyetlen gyertya a csilláron, papucsok, faragott női szent egy sárkánnyal az ágytámlán, a tükörkeret díszítése, a tükörben látható rejtélyes alakok, kéztartások, ruhák színei.

Mind megannyi rejtett és kevéssé rejtett szimbólum Jan van Eyck legismertebb, 1434-es festményén, amely az Arnolfini házaspár nevet kapta az utókortól. A szimbólumrendszerek alapján egyértelmű, hogy házasságkötésről van szó.

Ugyanakkor semmi sem garantálja, hogy a képen valóban az itáliai származású Giovanni di Nicolao Arnolfini látható, akinek családja a flandriai Brugge-ben nyitott bankfiókot.

Annál is inkább, mivel az – egyébként az itáliaiak bőrszínéhez képest igen sápadt – Arnolfiniék második esküvője 1447-ben volt, van Eyck halála után hat évvel, míg az első feleség 1433-ban hunyt el.

Már közel másfél évszázaddal ezelőtt felmerült, hogy a mű valójában a festő és felesége, Margit arcképe – az ő házasságkötésük azonban 1433-ban volt.

1434-ben – vagyis a kép keletkezésének évében – keresztelték meg van Eyck elsőszülött fiát, akinek keresztapja Jó Fülöp burgundiai herceg volt. A tükörben látható kékruhás, turbános férfi, öltözéke alapján a herceg delegáltja is lehet.

Elképzelhető azonban, hogy a tükörben maga a festő látható, aki Arnolfini tanúja volt az első esküvőn.

A tükör alatti „Jan van Eyck volt itt. 1434.” felirat mindkét teóriát megerősítheti. Az ágytáblán helyet kapó, bizonyára Szent Margitot ábrázoló faragvány Eyck feleségére enged következtetni.

Madonna és a „földönkívüliek”

Az idegenek létezésében hívők szentül meg vannak győződve, hogy egyes földönkívüli civilizációk tagjai az elmúlt évszázadokban többször meglátogatták bolygónkat.

Elméleteik alátámasztására számos „bizonyítékot” vonultatnak fel. Többek között reneszánsz festményeket, amelyeknek fő témája Krisztus születése, illetve az angyali üdvözlet.

Sandro Boticelli, Vincenzo Foppa és még számos kortársuk alkotásain „tűnnek fel” azonosítatlan repülő objektumok, amelyek általában maguk az örömhírt közlő égi hírnökök, esetleg a körülöttük lévő fényesség vagy egy felhő, illetve természetesen a betlehemi csillag.

A firenzei Palazzo Vecchio Sala d'Ercole nevű termében található Domenico Ghirlandaio reneszánsz mester Madonnát a gyermek Szent Jánossal és a szintén gyermek Jézussal ábrázoló festménye.

A kép hátterében a domboldalon egy emberalak áll, aki a kezét a szemei fölé helyezi, mintha nagy fényességtől kívánná megóvni. Oldalán egy tátott szájú kutya ül. Mindketten az ég felé tekintenek, ahol egy ovális alakú sötét anyagból aranyszínű fénysugarak tűnnek elő.

Az evangéliumok szerint Jézus születésekor a közelben tanyázó pásztorok előtt megjelent az Úr angyala, és beragyogta őket a fényessége.

Ghirlandaio minden bizonnyal ezt a pillanatot igyekezett megfogni, bár kétségkívül elég félreérthető módon, ugyanis az égi tüneménynek se angyal, se klasszikus csillagformája nincsen. Hogy a képen egy idegen űrhajó látható-e, mindenki döntse el magában.

Mona Lisa titkai

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Leonardo da Vinci Mona Lisája a legismertebb művek közül messze a legrejtélyesebb.

Elég csak mosolyát, vagy kifürkészhetetlen tekintetét néznünk. Vajon önelégülten „vigyorog”, vagy belső kételyeit elrejtő udvarias mosollyal fordul az őt szemlélő felé?

A reneszánsz polihisztor tökéletesen értette a dolgát, és még fél évezreddel később is késhegyre menő viták folynak a titokzatos, szemöldök nélküli asszonyról.

Egy 2005-ös kutatás szerint – amely során számítógépes érzelemfelismerő szoftverrel elemezték az arcot – Mona Lisa mosolya 83 százalékban boldogságot, 9 százalékban megvetést és 2 százalékban dühöt fejez ki.

Az sem egyértelmű, hogy kit is ábrázol a festmény. A közkeletű vélekedés szerint Lisa Gherardini, egy firenzei kereskedő felesége néz vissza ránk, mások úgy vélik, maga a művész vagy esetleg Ludovico Sforza milánói herceg udvarának egyik tagja volt a modell.

Ez utóbbi két elméletet erősítette meg 2010-ben Silvano Vincetti, aki betűket fedezett fel a portré alakjának jobb szemébe ágyazva. Az L és V betűk szerinte Da Vincire utalnak.

A bal szemben is betűket vélt látni, ám nem tudta őket pontosan elolvasni. Úgy véli, a festmény hátoldalán a készítés évére enged következtetni a „149”, az utolsó számjegy pedig hiányzik.

Vinceti szerint ez is bizonyíték arra, hogy az 1490-es években, milánói tartózkodása alatt alkotta a képet a mester. A leginkább elfogadott nézet szerint 1503-ban kezdte csupán el.

Amerikai gótika

Grant Wood 1930 nyarán az Iowa állambeli Eldon városán utazott keresztül, amikor felfigyelt egy fehér színű, neogótikus lakóházra.

Annyira megfogta a látvány, hogy később visszatért a helyszínre és a tulajdonosok engedélyével lefestette az épületet, amely végül háttérként szolgált a festménynek, amely az Egyesült Államok leghíresebbjévé vált.

Az Amerikai gótika című kép előterében két alak látható, egy farmer és a lánya, „akikről azt hiszem, hogy ilyen házban élhetnek” – mondta egyszer a szereplőkről.

A gazda eladósorban lévő lányát Wood a saját húgáról mintázta, míg a férfit fogorvosáról, Dr. Byron McKeebyről.

Ha jól megfigyeljük, a lány egy Perszephonét ábrázoló brosst visel. Egyes elméletek szerint ez egy rejtett, ám igen erőteljes utalás lehet.

Perszephoné Hádész felesége, a halottak és a termékenység istennője az ókori görög mitológiában. Zeusz és Déméter lányát Hádész, az Alvilág ura Zeusz beleegyezésével aranyozott szekerén elrabolta, hogy birodalma királynéjaként magával vigye az Alvilágba.

A mitológiai történet szerint az alvilág istene akarata ellenére magáévá is tette az istennőt. A bánkódó Déméter aszállyal és terméketlenséggel sújtotta a Földet.

Az sem lehet véletlen, hogy a lány mellett álló férfi, vagyis „az apja” egy szénavillát fog, amely kísértetiesen hasonlít Hádész fegyverére. Súlyos titok lappanghat a háttérben.