Klarisszák Írországtól Erdélyig

A magyar klarisszák és Csíksomlyó Ágacskája

A magyar klarisszák az egyetlen olyan középkori alapítású női szerzetesrend, amely hazai meghonosodásától kezdve folyamatosan fennállt, egészen 1782-es feloszlatásáig.

Magyarországon a klarisszák birtokokkal rendelkező, virágzó kolostorokban éltek a középkorban. Az apácákat szegénységi fogadalom kötelezte, de maga a közösség hatalmas birtokokkal rendelkezett.

Legelső alapításuk a nagyszombati (1239), melyet Szt. Erzsébet szentté avatásának emlékére alapítottak. 1635-től itt őrizték a kassai vértanúk ereklyéit. Ezt követte a pozsonyi alapítás (1297), majd az óbudai (1334), nagyváradi (1338), a sárospataki (1390), kolozsvári (XV. sz.). Buda elfoglalása után a szerzetes közösségek szétszóródtak. Az óbudai klarisszák 1541-ben Pozsonyba menekültek és otthonra találtak az üres kolostorban.

A török kiűzése után 1714-ben monostort alapítottak a budai várban és Zágrábban. Ezek a közösségek mind IV. Orbán pápa szabályzatát követték, mely lehetővé tette a birtokok elfogadását. 1729-ben Pesten kezdte meg szerzetesi életét a közösség, ahová négy budai apáca költözött át gr. Csáky É. Franciska apátnő monostorába.

A Rend századokon keresztül fontos hivatást töltött be a leánynevelés és kulturális tevékenység terén. A klarisszákhoz kötődtek a leghíresebb magyar nyelvű kódexek, például a Jókai, Nádor, Lobkovitz. Több klarissza műfordítót, írót, festőt tartanak nyilván. II. József 1782-es feloszlató rendelete egy virágzó életnek vetett véget.

A Rend 1995. augusztus 12-én érkezett újra Magyarországra, a szécsényi monostorba, és 2000. augusztus 11-én, Assziszi Szent Klára ünnepén Romániába, Csíksomlyóra. Nagyváradon és Kolozsváron 1338-1566 között már voltak klarissza nővérek. Tehát 450 éves távollét után a klarisszák visszajöttek Erdélybe.

1. Imaötletek elfoglalt emberek számára
2. Imádságban, csendben és magányban megélt szemlélődő élet
3. A magyar klarisszák és Csíksomlyó Ágacskája