Testvérharcok közepette is meg tudta erősíteni Magyarországot Szent László

2023. július 29. 12:20 Múlt-kor

928 éve, 1095. július 29-én hunyt el Nyitrán I. (Szent) László magyar és horvát király, az Árpád-ház egyik legjelentősebb uralkodója. Az unokatestvérével, Salamonnal folytatott belháborúk után az ország rendjét kemény kézzel, szigorú törvényekkel helyreállító király bővítette Magyarország területét Horvátország elfoglalásával. A róla alkotott legendák nem véletlenül emelték a klasszikus európai lovagkirályok közé: az első magyar szentek avatását is ő érte el, halála után egy évszázaddal pedig őt magát is a szentek sorába emelték Rómában.

Szent László átkel a Dráván, hogy meghódítsa Horvátországot (Székely Bertalan festménye)

Korábban

Családi belviszályok

László 1040 körül született Lengyelországban, mivel apja, a későbbi I. Béla király ekkor – miután édesapja, Vazul herceg fellázadt István király ellen, aki ezért megvakíttatta – száműzetésben élt a lengyel király, II. Mieszko szolgálatában.

A király maga is száműzött volt korábban, és részben a magyar herceg segítségével szerezte vissza országát, a pomerániaiak elleni háborúban ő állt a lengyel seregek élén.

Béla Mieszko egyik lányát, Richezát vette feleségül, a házasságból hét gyermek született – László a későbbi I. Géza király után a másodszülött gyermek volt, kisebb testvérei a kevéssé ismert sorsú Lampert vagy Lambert herceg, illetve Zsófia, Eufémia és Ilona hercegnők, valamint egy további hercegnő, akinek neve nem maradt fenn.

Az István által utódjának megtett Orseolo Péter elleni második országos felkelés során, 1046-ban a Vazul-fiak ügyével szimpatizáló Gellért csanádi püspök visszahívta a testvéreket Magyarországra.

Az ekkor a kijevi fejedelem, I. Jaroszláv udvarában élő András és Levente haza is jöttek és – a békési Vatával és más, a kereszténységet ellenző magyarokkal szövetségben – kiűzték az országból Pétert és német segítőit. Levente – máig tisztázatlan körülmények közt – meghalt, így Andrásé lett a korona.

I. Béla ábrázolása a Thuróczi-krónikában

I. András 1048-ban hívta haza Lengyelországból Bélát, és – mivel ekkor még nem született gyermeke – öccse későbbi trónra lépését is kilátásba helyezte. Habár a németek elleni későbbi harcokban Béla újfent kitüntette magát, helyzetén nagy mértékben változtatott, hogy Andrásnak 1053-ban fia született, Salamon, akit már gyermekként, 1057-ben ifjabb királlyá koronáztak.

Habár Béla ekkor nem mutatott ellenvetést a magyarok hagyományos, szeniorátus szerinti örökösödésének újbóli elvetése ellen, András a legenda szerint a híres jelenetben próbára tette a kard és a korona közti választással. Bár Béla „jól” választott (a hercegséget jelképező kardot), nem érezte magát biztonságban, és újból lengyel földre menekült, ahol immár sógora, II. Boleszláv uralkodott.

Béla Boleszláv támogatásával 1060-ban jelentős haderővel tért vissza Magyarországra, legyőzte Andrást (aki el is esett), és az év decemberében királlyá koronáztatta magát. Az ezt követően uralma legitimálására összehívott országgyűlésből egyfajta újabb pogánylázadás bontakozott ki, amelyet Béla csellel sikeresen levert.

1063-ban az ifjú Salamon német segítséggel visszatért Magyarországra, Béla sikertelenül küzdött ellene. Dömösre újabb országgyűlést hívott össze, ahol a feljegyzések szerint rászakadt trónja, halálosan megsebesítve őt.

következő oldal 1 / 3