Amikor 1850-ben Rónay Jácint a hazája elhagyására kényszerült, valószínűleg nem gondolta, hogy negyedszázaddal később a császár fiát fogja Magyarország történelmével megismertetni, lányát pedig Vörösmarty soraival a betűvetésre tanítani. A bencés szerzetes naplója, pontosabban az ebből szerkesztett visszaemlékezés nemcsak a szabadságharc és az angliai magyar emigráció egyik legfontosabb emlékirata, hanem az Erzsébet királynéval és a szűkebb értelemben vett uralkodócsaláddal kapcsolatos kutatások egyik megkerülhetetlen, mégis mind a szakma, mint a nagyközönség előtt viszonylag ismeretlen forrása.

A székesfehérvári polgárcsaládba Leitzinger János néven születő tudós és író a családja kérésére választotta az egyházi pályát: bencés szerzetestanár lett, aki a győri kolostorban oktatta a papnövendékeket, de a tanítás mellett folytatott tudományos munkájáért már 1847-ben a Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. A szabadságharc idején tábori lelkészként kísérte a győri nemzetőröket, de futárként Kossuth Lajossal is volt alkalma találkozni. Ezután álnéven gyógyszerészsegédként bujkált, azonban 1850 májusában menekülnie kellett, így egy marék hazai földet a keblébe rejtve elhagyta az országot, és két hónapon belül Hamburg érintésével Londonba érkezett, amelyet az elkövetkező másfél évtizedben otthonának mondhatott.

Habsburg trónörökös magyar bőrben

1850–1851-ben a Pesti Napló londoni tudósítójaként küldte haza az angliai híreket, ezt követően a tudományos munka mellett fordításból és tanításból tartotta fenn magát – többek közt Kossuth fiai, Ferenc és Lajos Tódor oktatójaként. 1859-ben ő bonyolította le titokban Széchenyi István Ein Blick című munkájának kinyomtatását, amelyben a gróf a magyarországi kormányzati politikát dicsőítő Rückblickre adott megsemmisítő választ. 1866-ban léphetett ismét magyar földre a Kruesz Krizosztom pannonhalmi főapát közbenjárásával megkapott uralkodói amnesztiának köszönhetően.

Hazatérve az Akadémia rendes tagja és osztálytitkára lett, majd Győr vármegye péri kerületének országgyűlési képviselőjévé választották. 1871-ben kapta meg osztálytanácsosi kinevezését a Kultuszminisztériumba, Andrássy Gyula miniszterelnök azonban más feladatot szánt neki: őt javasolta az ekkor 13 éves Rudolf trónörökös magyar történelemtanárának. Rónay eleinte vonakodott elfogadni a megbízást, mert aggódott, hogy „nem fognak-e Bécsben oly történelmet kívánni […–], aminőt ők óhajtanak”. Azonban mind Andrássy, mind a trónörökös nevelője, Josef Latour gróf megnyugtatta: az egyetlen elvárás az, hogy lelkiismeretét követve az igazságot mutassa be.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2023. tavasz számában olvasható.