Velázquez mindössze 19 éves volt, amikor ezt a titokzatos képet festette. Ez volt az első olyan alkotása, amelyet már független művészként készített Sevillában. Amit látunk, az egyszerre csendélet, életkép és bibliai jelenet, olyan rafinált módon összekapcsolva, hogy a mai napig izgalomban tartja azokat, akik megpróbálják megfejteni a különös festményt. 

A fiatal művész nem sokkal korábban lépett ki mestere, Francisco Pacheco műhelyének kapuján.  A többnyire bibliai témájú jeleneteket és portrékat festő Pacheco nagy műveltségű humanista volt: a festészet rejtelmein túl klasszikus nyelvekre is tanította növendékét, és a kultúra világát is feltárta előtte.

A XVII. század kezdetén Sevilla népes kereskedőváros és a Spanyol Királyság egyik legfontosabb kulturális központja volt, ahol nagyon sok neves festő dolgozott. Velázquez itt kezdte pályafutását, és itt ismerkedett meg a bodegón műfajával. Az eredetileg a bodegákra, azaz csapszékekre használt szó itt már azokat a jellegzetesen spanyol zsánerképeket jelöli, amelyek egyszerű hétköznapi embereket, konyhai jeleneteket vagy étkező figurákat ábrázoltak.

Korai képein Velázquez is a hétköznapok egyszerű szereplőit, vacsorázó parasztokat és kisnemeseket, a piacon vagy a konyhában a feladatukat végző szolgálókat jelenítette meg azzal a realista szemlélettel, amely Caravaggio, az észak-itáliai és a flamand zsánerfestők hatására a XVII. század eleji sevillai festészetben is népszerű volt. 

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2022. tél számában olvasható.