„Nagyítsd vissza a képet! Nagyítsd vissza a képet!” – kiabálta az operatőr fülébe a BBC egyik televíziós szerkesztője, amikor 1981. július 29-én, nem sokkal délelőtt negyed tizenkettő után a kamera ráközelített a hintójából kilépő Lady Diana Frances Spencer ruhájára „az évszázad esküvőjén”. A közvetítésnek – amelyet világszerte hétszázötven millió ember nézett élőben – az egyik fő attrakciója ugyanis a menyasszony öltözéke volt. A ruha majd huszonhárom méternyi tafotaselyme viszont látványosan összegyűrődött a Clarence-háztól a Szent Pál-székesegyházig tartó hintóút során, így aztán a végeredmény nem volt éppen képernyőképes.

A ruhát végül elfogadhatóvá simították, s az alig húszesztendős menyasszonyt az apja, Spencer nyolcadik grófja a vőlegényhez, az angol trónörökös Károly herceghez kísérhette. Pontosabban fordítva történt: Lady Diana édesapja néhány évvel korábban agyvérzést kapott, aminek következtében pedig igen nehezen mozgott, így az oltárhoz vezető utat valójában a lányába kapaszkodva tette meg. Hiába azonban a ruha ráncai vagy a bizonytalan léptek: a különleges nap vonzerejét és jelentőségét semmi sem homályosíthatta el. Az izgatott várakozás és rajongás legfőbb okát abban találhatjuk meg, hogy a fiatal hercegi pár frigye némi megkönnyebbülés és remény, valamint az újból felfedezett összetartozás érzésével töltötte el II. Erzsébet alattvalóinak jelentős részét egy nehéz és kaotikus időszakban.

A két évvel korábban megválasztott konzervatív miniszterelnök, Margaret Thatcher keményvonalas politikájának deklarált célja volt, hogy megerősítse a gyengélkedő gazdaságot, és csökkentse az egyén függését az államtól. Ennek kezdeti következményeként 1981-ben már veszélyes ütemben nőtt a munkanélküliség, a híradók pedig utcai zavargásokról, észak-írországi éhségsztrájkokról és általános elégedetlenségről számoltak be esténként. A politikai felfordulások közepette a társadalom a királyi családot is ellenségesen méregette. Ráadásul a monarchia utolsó, igazán impozáns eseménye, II. Erzsébet megkoronázása óta lassan harminc év telt el.

Nincs visszaút

Ebbe a hangulatba robbant be a maga félénk, ám magával ragadó megjelenésével egy szinte még kamaszkorú „angol rózsa”, az egyik legrégebbi főnemesi családból származó Diana Spencer, akiről az esküvőt megelőző év szeptemberében kezdték el pletykálni, hogy gyengéd szálak fűzik a trónörököshöz. Az 1981. február 24-én bejelentett eljegyzés után az előkészületeket szinte őrjöngésig fajuló figyelemmel követte a sajtó. A legnagyobb érdeklődés természetesen a már említett menyasszonyi öltözéket övezte, amelyről csak annyit lehetett tudni, hogy egy viszonylag ismeretlen, fiatal brit divattervező-házaspárra, Elizabeth és David Emanuelre bízták a feladatot. A tervezők elsötétített ablakok mögött készítették el a tízezer gyöngyházfényű flitterrel díszített, kézzel szőtt selyemruhát, amelyet egy hét és fél méter hosszú – minden korábbi királyi rekordot meghaladó – uszály, valamint egy ennél is hosszabb fátyol tett még mesésebbé. 

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2022. nyár számában olvasható.