Állandóan pezsgő élet folyt a Garam völgyi Zselíz (ma Szlovákia) kis kastélyának falai között. Miután az 1720-as években felépült, mindig rendkívüli emberek lakták, akik páratlan tudással rendelkező, világhíres embereket láttak vendégül. Fontosnak vélték ugyanis, hogy szellemi központot, különösen divatos lakot, ugyanakkor nyugtató harmóniát alakítsanak ki a nyári pihenésükre szánt otthonukban. A kastélyt csak időszakos rezidenciaként használta az Eszterházy család, ezért az épület kicsi, négy szárnyból áll, középen belső udvarházzal. Főhomlokzata kilenctengelyes, középen rizalitos kialakítással, amely oszlopokkal gazdagított.

Franz Schubert 1818-ban gróf Eszterházy János Károly meghívására érkezett Mária és Karolina grófkisasszonyok tanítójaként Zselízre. A zaklatott életű zeneszerző a nyugtató környezetben igazán jól érezte magát, romantikus dallamainak táptalaja a kastélyt körülvevő káprázatos angolpark volt, ahol reggelente sétált és lovagolt. Elbandukolt ahhoz a különleges fához is, amely a park ékessége volt, és igazi csodaként tisztelték. Az úgynevezett Gereblye-erdőbeli öreg kocsányos tölgy körülbelül 800 éves volt akkor, 5,5 méter átmérőjű odvában valószínűleg a XVIII. század végén egy 12 (18) fő befogadására alkalmas helyiséget rendeztek be. Régebbi képeslapokon még látható is a manóháznak tűnő érdekes fakastély, amely a romantikus zeneszerzőnek igazi ihletforrás volt. (A tölgymatuzsálem 1932. május 29-én egy viharban dőlt ki, de a szoba kifestése egészen a fa pusztulásáig látható volt.)

A szoknyabolond Schubert

A séták után a komponista a két kislányt tanította, napközben pedig lelkesen figyelte környezetét, a hallott énekek, a vidéki munkához, az aratáshoz, a szürethez vagy a vasárnapi miséhez köthető hangok számos dallamához szolgáltak kiindulópontul. Számos négykezest írt, a Divertissement à l’ hongroise-t, az A-moll szonátát, a C-dúr szimfóniát, és itt komponálta egyik legszebb művét, a Litániát is. Ugyan kevés emberrel tudott beszélgetni, hiszen az itt lakók többsége csak magyarul tudott, de azért jól érezte magát a faluban, barátainak a következőket írta levelében: „Én valóban kitűnően érzem magamat. Akárcsak egy isten, úgy élek itt, s komponálok, mintha ennek így kellene lennie.” Esténként a zeneteremben gyűltek össze a háziak és vendégeik, az összejövetel vacsoráját a házi zenekar muzsikája tette felejthetetlenné. Persze a csapongó szerelmi életéről is ismert Schubert itt is talált magának múzsát. Korabeli pletykák szerint Jozefa Pöckelhofernek, a kis Pepinek, az Eszterházy család komornájának szívét sebezte meg a mester, akivel állítólag viszonya is volt 1818-ban, ugyanis egymás melletti szobában laktak a kastélyban, így gyakran találkozgattak. 1824-ben ismét ellátogatott ide a nagybeteg zeneszerző, a nyarat ismét Zselízen töltötte. A második zselízi tartózkodására azonban már betegsége, rosszkedve és magánya nyomta rá a bélyeget, noha azért ismét feltöltődött, s több művet is írt itt. Még Pepivel is felújította kapcsolatát, ám, hogy a pletykáknak elejét vegyék, átköltöztették Schubertet a kastélyhoz közeli, úgynevezett Baglyos Házba.  A család sokáig itt őrizte Eszterházy János zongoráját, melyen Schubert, a híres zeneköltő tanította a gróf leányait.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2019. ősz számában olvasható.