Coca-Colanizáció a náci Németországban
2010. május 11. 09:14 Fekete István
A húszas évek alkoholtilalma idején az amerikaiak kizárólagos nemzeti italává váló Coca-Cola a Harmadik Birodalomban az atlantai cégvezetők és a náci tisztviselők kooperációjának köszönhetően valódi "németes karaktert" öltött, s ennek következtében Németországban is a "saját gyermeküknek" tekintették a kritikusok célkeresztjében évtizedek óta álló frissítőt.
Korábban
Németországban 1929-ben állították fel az első Coca-Cola automatát, egy év múlva pedig esseni központtal megalakult a mamutcég német leányvállalata is, amely az ország amerikanizációjának egyik motorja lett. Az üdítőital hódító útja korántsem kezdődött zökkenőmentesen, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a kólának egy olyan nép szívébe kellett belopnia magát, amely legendásan szereti a különféle alkoholtermékeket.
Németország szemében az első világháború kirobbanásáig az Egyesült Államok egy távoli, elérhetetlen, az ígéretek földjét megtestesítő kontinensként jelent meg. A német kapituláció után egy csapásra karnyújtásnyira került az ország, s ebben kulcsszerepet játszottak az olyan exporttermékek, mint a Coca-Cola, a Wrigley’s rágógumi és a Kellog’s kukoricapehely. Ezek a termékek szinte minden tehetős német család asztalán ott hevertek, s a helyzet nem sokat változott Hitler hatalomra jutása után sem, jóllehet ezek a fogyasztási cikkek továbbra is a szabadságot és a szórakozást testesítették meg, amely éles ellentétben állt a Harmadik Birodalom filozófiájával.
Hans-Dieter Schafer szerint ez mégsem okozott „tudathasadást”, s ahelyett, hogy a különféle nyugati termékek aláásták volna a nácik hatalmát, az amerikanizmus jelenléte az elnyomottak feletti kontroll megerősítését eredményezte. Ráadásul mivel az aromakoncentrátumon kívül minden egyéb hozzáváló (cukor, üveg, tőke) német eredetű volt, sikerült egy olyan karaktert megálmodni az ital köré, amellyel a kóla ugyanúgy a Heimat (azaz a német szülőföld) szimbólumává vált, mint a tengerentúlon.
Az alkoholmentes italok fogyasztásában végbemenő 60 százalékos esés, illetve a Heinrich Brüning kancellár által kivetett drasztikus adó ellenére a Coca-Cola sikerét semmi sem tartóztathatta fel. Amikor Hitler 1933-ban megszüntette az adót, a Führer igazi lavinát indított el: ebben az esztendőben már 2,5 millió üveg ital fogyott, az 1938-ig tartó periódusban pedig minden évben megduplázták az eladásokat, amellyel az atlantai székhelyű cég egyik legnagyobb sikerét könyvelhette el a német leányvállalat különböző marketingfogásainak köszönhetően.
A második világháború előtt és alatt a cég vezetése ügyet sem vetett a náci Németországban dúló heves antiszemitizmusra és fajnemesítésre. A témát eleddig legalaposabban körüljáró Mark Pendergrast szerint a Coca Cola legmagasabb helyi vezetői közül sokan 1933 és 1945 között a nemzetiszocialista párt tagjai voltak.
A németek által működtetett palackozó üzemek kialakítása két célt szolgált: az amerikai katonák folyamatos ellátását, illetve a cég világháború utáni expanzióját, amely az állítólagos náci kollaborációnak köszönhetően rohamléptekkel terjedt. A Coca-Cola alkalmazottjai kiváltságos helyzetben voltak a világháború idején, ugyanis az amerikai hadsereg megengedte a cég dolgozóinak, hogy azok „technikai hivatalnok” minőségben jelenjenek meg a frontvonalakon, noha harci eseményekben szinte alig vettek részt.
Robert Woodruff (1889-1985) briliáns ötlettel állt elő, amikor üvegenként mindössze ötcentes áron kínálta a hűsítőt az amerikai alkalmazottaknak, bárhol is szolgáljanak. A védelmi minisztérium és a szövetségesek parancsnoka, Dwight D. Eisenhower jóváhagyása mellett így amerikai katonák ihatták a patrióta nedűt Kínában, Észak-Afrikában, Európában és a csendes-óceáni térségben. (Az üzleti fogás nagy nyereséget hozott a cég konyhájára, ugyanis 1968-ra a Coca-Cola profitjának ötven százaléka már külföldről származott.)
Ebben segítségükre volt a vállalat két alkalmazottja, Walter Oppenhof és Max Keith, akik a Wehrmacht és az SS élén keresztül-kasul bejárták a kontinenst, s segítették a gyárak létrehozását a nácik által megszállt területeken.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
1. A középkori város és a céhes ipar
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek
- A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
- Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
- Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
- A légszennyezés már a középkorban is fenyegette az emberek egészségét
- A római maradványoktól a sártengerekig – milyen volt a középkor útjain közlekedni?
- Valóban nem ittak vizet a középkorban?
- Az EU középkori elődje: a Hanza-szövetség
- Többet dolgozunk, mint a középkori jobbágyok
- Hogyan lett a középkor a sajtkészítés virágkora?
- Bár nem vett részt a jakobinus mozgalomban, börtönbe vetették Batsányi Jánost tegnap
- A németek által megalkotott tőrdöfés-legendával harcolta ki Sztálin a fegyverletételt tegnap
- Országos állatbarát program indult el a tiszadobi Andrássy-kastélyból tegnap
- Mindenki számára tartogat programokat a Várkert Bazár fesztiválja tegnap
- A tárgyak rejtélyes eredetét is megismerhetik a látogatók az idei Műtárgyak éjszakája fesztiválon tegnap
- Középkori templomrom, puskagolyók és katonák maradványai is előkerültek Visegrádnál tegnap
- Több legenda is elterjedt Ottlik Géza legismertebb művéről tegnap
- Mindvégig a trónra készítette fel gyermekét Zita királyné tegnap