A második világháború legtöbbször megszökött katonája

A "Nagy Szökések" című kiállítás a második világháború során a szövetségesek német hadifogolytáborokból megkísérelt szökési próbálkozásainak történeteit idézi fel. A megnyitón jelent volt a háború legtöbbször megszökött katonája, Jimmy James szakaszvezető is, aki 1944-ben szökött meg a sziléziai Saganban található Stalag Luft III táborból.

A második világháború legendás szökésének feldolgozásával John Sturges hadifogolytábor-filmje a klasszikus hollywoodi hagyományok módján megteremtette a szökevény-hős alakját. Az új kiállítás éppen ezt a mediatizált képeit és mítikus történeteit igyekszik árnyalni a fogolytáborokat és híres szökéseket bemutató témaválasztásaival.

A két leghíresebb hadifogolytábor közül az egyiket 1940-ben a Lipcséhez közeli Colditz kastélyban rendezték be. Az 1014-ben épült kastélyt már az első világháború során is hadifogolytáborként használták, ám akkor egyetlen szökés sem történt. Eztuán magántulajdonba került, majd 1933-ban kommunisták és más politikai foglyok számára rendeztek be fogolytábort. Miközben a foglyok száma egyre nőtt a francia tisztek megdöbbenve tapasztalták, hogy zsidó tiszttársaikat elkülönítik tőlük. A kastély egyik elzárt részében külön részleget kaptak a Prominente foglyok, akiket VIP körülmények között tartottak fogva. A kastélyban a genfi konvenció minden egyes pontját betartották. Itt került sor egy vitorlázórepülő összeszerelésére is, mellyel két repülőtiszt próbálkozott megszökni. Egyikük, Bill Goldfinch szintén jelen volt a megnyitón. Rekonstruált gépük -melynek eredetije végül nem emelkedett a levegőbe -  szintén látható a kiállításon.

A másik híres tábor a Stalag Luft III volt, melyet jóval barátságtalanabb és zordabb körülmények jellemeztek. 600 kilométerre volt Svájctól illetve 300 km-re a semleges balti kikötőktől így különösképp nehéz volt a szökés, hiszen szinte egész Németországon át kellett kelni. A tábor a Birodalomban azzal szerzett magának hírnevet, hogy a legkorszerűbb "szökésbiztos" technikai eszközöket mind itt próbálták ki először.

A híres Nagy Szökésre a Stalag Luft III-ból került sor, ahol 1943-ban nyílt meg az északi részleg, ahová a keleti részlegből a foglyok egy részét helyhiány miatt átszállították. Itt a foglyok Roger Bushell szakaszvezető vezérletével 3 alagutat (Tom, Dick és Harry) kezdtek el fúrni, mellyel 200 embert akartak kijuttatni a táborból. Az év júniusában azonban a Harry és Dick alagutak fúrását leállítva Tom ásására koncentráltak. A szeptember nyolcadikán már 85 méter hosszú alagutat leleplezték az őrök. 1944 januárjától így újra Harry-t kezdték el ásni, és ezt március 24-ére be is fejezték. A 104 méter hosszú alagúton ekkor 80 ember szökött ki a táborból, akik közül négyet még az alagút szájánál elkaptak. A szökevények közül összesen hárman jutottak haza, a többieket elkapták. Külön érdekesség, hogy Hitler a szökést követő 24 órán belül értesült az eseményekről, és az összes szökevényre azonnal végrehajtandó halálos ítéletet rótt ki.

A Wooden Horse azaz a Faló szökés is ebben a táborban történt. A legszélső táborépületek a kerítéstől 50-100 méternyire voltak, így 1943 nyarán Eric Williams őrnagy azzal a tervvel állt elő, hogy a kerítéshez közelebb kellene elkezdeni az alagútásást. A kerítéstől 30 méterre található fából készült emelvény alatt kezdtek el ásni, és míg társaik tornáztak, addig Williams és két társa, Michael Codner és Oliver Philpot felnyitották az emelvény alatti titkos csapóajtón keresztül kijutva ásták az alagutat. 114 napi munka után október 29-én sikerült megszökniük, és sikerrel jutottak el Svédországba, illetve innen vissza Angliába.

A kiállításon bemutatják az eredeti Nagy Szökés alagútjait, a faló másolatát, hamisított papírokat, a RAF (Angol Királyi Légierő) szökési-csomagjait, és azon háborús bűnösök dokumentumait, akik a Nagy Szökés 76 résztvevője közül 50 lelövetéséért felelősek.

A kiállítás 2005. július 31-ig tart nyitva.
Imperial War Museum London
Lambeth Road
London, SE1 6HZ