A Dosztojevszkij-utódok nehéz öröksége

Szentpétervárott élő utódai, Dimitrij, az 59 éves dédunoka, Alekszej, a 29 éves ükunoka, és annak két kiskorú lánya, a város munkáslakta negyedében egy 83 négyzetméteres lakásban élik az orosz emberek mindennapjait - írja a madridi El Pais.

Dimitrijt nemrég kinevezték a szentpétervári Dosztojevszkij-múzeum genealógiai tanácsadójává. Régebben azonban volt villamosvezető, rajzoló, kristálycsiszoló is. "Nem tudom, jól tettem-e vagy rosszul - mondta a lapnak a jó kedélyű, sokoldalú ember - de nem törekedtem egyetemi pályára, mert inkább a különböző környezetben élő emberek érdekeltek. Hála a villamosnak, nagyon jól ismerem Szentpétervárt". Dimitrij fia szintén közlekedési alkalmazott: Alekszej most az orosz pravoszláv egyház hajóján dolgozik a Ladoga-tavon, zarándokokat és árut szállít a Valaam-szigeti kolostorhoz.

A család május végén három napig részt vett az illusztris felmenőre való megemlékezésben Sztaraja Ruszában, Novgorod körzetében, ahol az író életének utolsó éveiben a nyarakat töltötte dácsáján. Több regényét, így a Karamazov testvéreket is itt írta. A Dosztojevszkij-barátok minden évben összegyűlnek a termálvízéről is híres helységben, konferenciákat, vitaesteket tartanak és bejárják azokat az utakat, amelyeken a Karamazovokat elképzelte szerzőjük.

Dosztojevszkijék meglehetősen szerény körülmények között élnek. Ez vezette Dimitrijt arra, hogy megpróbálja "márkaként" regisztráltatni nevét, hogy a család beleegyezése nélkül ne lehessen azt felhasználni. A Szolzsenyicin-alapítvány segített neki jó ügyvédet találni. "Attól félek, hogy Dosztojevszkij névvel létrehoznak egy kaszinót, és ez tűrhetetlen lenne, mert ősöm tudatában volt annak, hogy legnagyobb hibája a játékszenvedélye, és küzdött, hogy felülkerekedjen rajta" - magyarázta. "Nincs vállalkozói mentalitásom, ő sok olyan dolgot csinált, ami pénzt hoz, és az lenne a normális, hogy az általa létrehozott gazdagság kis részét utódai kapnák meg, amikor szükségük van rá - tette hozzá."

Szovjet-Oroszországnak konfliktusos viszonya volt az íróval. 1917-ben a bolsevik forradalom ihletőjét látták benne. Lenin bírálta, de mégis úgy gondolta, hogy megérdemel egy emlékművet. A sztálini korszak alatt Dosztojevszkij "a nép ellenségévé" lett. Műveit csak a diktátor halála után adták ki. Kultusza a 70-es években kezdődött, de csak a 80-as, 90-es években kezdték művének vallási vonatkozásait méltatni - írja a madridi El País című napilap.

A hatalom Dosztojevszkijhez való viszonya tükröződött a családdal való bánásmódban is. Egyetlen utódot sem végeztek ki a "tisztogatások" során, de voltak kihallgatások, lágerre ítélések, amelyeket a hatóságok végül is nem hajtottak végre, de megmaradt a félelem. "Apám, Andrej már felnőtt volt a forradalom idején. Időbe telt, míg alkalmazkodni tudott. Hogy bizonyítsa a rendszer iránti lojalitását, önként ment el szerelőként dolgozni Szibériába - emlékezett vissza Dimitrij."

Az iskolában említés sem történt a Dosztojevszkij-művekről. "Az emberek a régi, még a forradalom előtti kiadásokban olvasták. Nekünk megvoltak a könyvei otthon, de a szüleim azt mondták: minél kevesebbet beszélünk róla, annál jobb - mondta az író dédunokája."

Andrejt Sztálin halála után meghívták Moszkvába, ekkor először beszélt nagyapjáról a rádióban.

Dimitrij bevallotta a lapnak, hogy kezdetben kevéssé értette dédapja regényeit. "A szovjet nevelés miatt hiányoztak nálam az ehhez szükséges keresztény dimenziók. Anyám nem kereszteltetett meg, mert attól félt, hogy a biztonsági szervek fekete listára tesznek minket. 1986-ban keresztelkedtünk meg, az egész család, itt, Sztaraja Ruszában."

(MTI Panoráma)