Az elnök, akinek felesége intézmény lett

Perón 1895. október 8-án született Lobosban egy közepesen tehetős családban. Katonai iskolán tanult, s gyorsan haladt előre a katonai ranglétrán. 1930-ban részt vett az akkori elnök, Yrigoyen elleni puccsban, majd több európai országban töltött be katonai attasé pozíciót. A hadsereg fiatal tisztjei páholyt alapítottak, amelyhez Perón is csatlakozott. Az 1943-as hatalomátvétel után befolyása egyre növekedett, egy év múlva már hadügyminiszter és alelnök volt, s a németországi tapasztalok hatására kialakított demagóg népjóléti programja, béremelési ígéretei révén hamar népszerűvé vált.

A fess katonatiszt élete a vonzó, de nem annyira tehetséges színésznő és rádióbemondó, Eva Maria Duarte megismerése után vett éles fordulatot. 1945 őszén Evita és a szakszervezetek hozták ki a börtönből, az 1946-os választásokon pedig az általa életre hívott korporatív szakszervezet támogatásával Argentína elnöke lett. Perón és Eva a kiszabadítás után összeházasodott.

Perón és felesége, az argentinok szeretett Evitája gyökeresen felforgatta Argentínát. Ideológiájuk, a peronizmus lényege a gazdagok gyűlölete és a szegények szeretete volt, mivel "nem az ember van a gazdagságért, hanem a gazdagság az emberért". Perón idején az állam feszített ütemű iparosításba fogott, korlátozta a magántőke mozgását, bevezette a nyolcórás munkaidőt, a kötelező munkahelyi biztosítást, sőt még a munkahelyi tisztálkodás lehetőségét is. A külföldi tulajdonú nagyvállalatokat és a szakszervezeteket államosították, a sajtót pedig szigorúan ellenőrizték.

A néptömegek, amelyek életkörülményei jelentősen javultak, fogékonynak bizonyultak Perón populista szólamaira, Evitát pedig bálványozták. Az 1951-es választásokat Perón ismét megnyerte. Az asszony valóságos intézménnyé vált, férjét istenítő beszédeket tartott, megalakította a peronisták női szárnyát, és felkarolta a városi társadalom kisemmizettjeit, az "ing nélküliek" többmilliós rétegét. Ő maga a gazdagoknál is fényűzőbb életet élt: Párizsból kapta drága szőrméit, Cartier-ékszereit és Dior-kosztümjeit. Evita 1952-ben meghalt, és halálától szentként tisztelték.

Perón magánéleti tragédiájával egy időben fulladt ki a konjunktúra is: a magára maradt elnök elhanyagolta a mezőgazdaságot, elutasította a béremeléseket, miközben a nyersanyagárak estek a világpiacon. Az argentin gazdaságot összeroppantották a közérzetjavító intézkedések, 1954-ben félmillió munkás sztrájkolt, s melléjük álltak a nagytőkések és földbirtokosok is.

Miután a hadsereg és a katolikus egyház is előállt sérelmeivel, már az egész társadalom Perón ellen fordult. 1955. szeptember 19-én puccsal döntötték meg hatalmát, a bukott elnök Paraguayba menekült, majd Spanyolországba emigrált. Madridi száműzetése alatt hazájában puccsok, katonai és polgári kormányok, gerillamozgalmak, s ezekkel együtt a gazdasági hanyatlás évei követték egymást.

1973-ban azonban a peronisták győztek a választásokon, s Perón majd két évtized után diadalmenetben tért haza, októberben egy különleges szavazáson elnökké választották. Az alelnöki posztra harmadik feleségét, María Estela Martínez egykori bártáncosnőt, népszerű nevén Isabel Perónt állította, akivel még száműzetése idején, 1961-ben házasodott össze.

Perón harmadik államfői periódusát 78 évesen, beteg emberként kezdte, s csak csalódást okozott a jobb élet reményében rá szavazóknak. Hozzákezdett ugyan a katasztrofális helyzetben lévő gazdaság helyrehozatalához, de sikertelenül próbálta meg alkalmazni az Európából ellesett szociáldemokrata elveket; 1974. július 1-jén bekövetkezett halála minden bizonnyal a bukástól mentette meg.

Az elnöki posztot és a kezelhetetlen országot a magát Isabelitának neveztető feleség örökölte, aki hiába kísérelt meg Evita nyomdokaiba lépni. A gazdasági hanyatlás, az infláció felgyorsult, kiéleződtek a peronista frakciók közötti ellentétek. A folyamat végére ismét a hadsereg tett pontot: az 1976. március 24-i újabb puccsal lezárult a peronizmus korszaka. Szelleme azonban nem halt meg: Perón halála óta több argentin elnökjelölt is peronista programmal győzött.

Csak Perón halála után került nyilvánosságra több olyan információ, amely erősen árnyalja a Perón-házaspár legendáját. Így például az, hogy a nácik által összerabolt zsidó vagyon Argentínába kerülésében ők is szerepet játszottak volna, miután a második világháború után a náci háborús bűnösök közül talán a legtöbben éppen Argentínában kaptak menedékjogot. Az ezért kapott pénz pedig állítólag Evita svájci számláját gyarapította.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

10. A reformkor fő kérdései
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Miért volt vértelen 1848. március 15-e?
• A nyelv átalakításáról szóló vitát is beindította a magyar államnyelvvé tétele
• Az irodalomban és a politikában is maradandót alkotott Kemény Zsigmond
• Az 1848-49-es szabadságharcban is tevékeny szerepet vállalt Irinyi János
• Alacsonyabb származása miatt sosem teljesülhetett be Vörösmarty első szerelme
• A cenzúra kicselezése érdekében adott alcímet a Himnusznak Kölcsey Ferenc
• Alig épült meg, máris történelmi esemény színhelye lett a Nemzeti Múzeum
• Nem láthatta színpadon a Bánk bánt Katona József
• Csatatértől az elmegyógyintézetig: ki volt Széchenyi István gróf?