Bizarr módon ábrázolták Mohamed profétát az európai irodalomban

2024. július 22. 19:05 Múlt-kor

Korábban

A kereskedőből lett próféta

Édesapja meghalt, mielőtt Mohamed („a Dicső”) megszületett, édesanyja Amina szerény körülmények között élt. Viszont a Kurajs-törzs egyik alnemzetségéhez tartozott, és emiatt igényt tarthatott a törzsi hűségre. Az iszlám hagyomány szerint a próféta az „elefánt évében” született, amikor fontos győzelmet arattak a csempészek felett. De pont úgy, mint Jézus születésénél, a későbbi történetírók trükkjeként nagy eseményekkel akarták kapcsolatba hozni a születést. A történészek hosszas detektívmunka eredményeképpen végül 570-re teszik a próféta születését.

Mohamednek nehéz gyermekkora volt, még csak hat éves, amikor édesanyját is elveszíti, pont amikor a szeretett nagypapa is távozott az élők sorából. Ezután Abu Tálib, a nagybátyja játszotta az apa szerepét életében, aki hűségesen végigkísérte Mohamedet az önfeláldozásig, minden mélységen át. Igaz, az új hit követőjévé mégsem vált.

Jelenet Mohamed égbe emelkedéséből

Ekkor még semmi sem utalt arra, hogy különleges lesz a fiú élete. Mohamed fiatal korában karavánokat kísért Szíriába, valószínűleg ott már találkozhatott keresztény fanatikusokkal. Az, hogy egy szerzetes prófétát látott benne, a történészek szerint csak legenda. Mohamed annyira sikeres lett karavánkísérőként, hogy egy jómódú özvegy szemet vetett rá. 25 évesen el is vette feleségül Hadídzsát, aki legalább egy évtizeddel volt idősebb nála. Négy lánygyermekük született (illetve 2 vagy 3 fiú, ők azonban korán meghaltak). Mohamednek felesége jelentette a második biztos pontot életében nagybátyja mellett.

Boldog házas, jól szituált – majd 40 éves korában jött a krízis, amely megváltoztatta életét. Mohamed kiszállt. Üzleti ügyeit befagyasztotta, magányosan visszavonult a hegyekbe, barlangokban meditált.

Innentől fogva életének története teljesen attól függ, ki, milyen szemszögből, milyen vallási meggyőződéssel vizsgálja. Mohamed egy drámai éjjelen éli át az Isteni kinyilatkoztatást, mondaná minden muszlim hívő. Mohamednek zseniális ötletei vannak, majd egy forradalmi tudatmódosulással vallási-politikai vezetővé vált, mondhatják mások.

Az „igazság” mindenképpen fájdalmasan érintette Mohamedet, aki egyes iszlámkutatók véleménye szerint analfabéta volt. Gábriel arkangyal, akit látni vél, teljes erejével megragadta és majdnem megfojtotta, amikor először nem reagált a szavaira. „Az Úr nevében állj elő!” Majd még egyszer megszorongatta és felszólította: „Állj elő!”

Végül Mohamed úgy tűnt, megértette, mi a rábízott teendő: a neki előimádkozott szavakat kellett megismételnie, és örök időkre megjegyeznie. Isten tanát, aki őt küldötteként arra választotta ki, hogy embertársait megóvja pogány, egoista és irgalmatlan életüktől, azért, hogy a Végítélet Napján ne fenyegesse őket „a feltáruló Föld és a lángoló tűz”, valamint további pokoli kínok.

Mohamed eleinte egyáltalán nem volt bizonyos küldetésében. Feleségénél sírta ki magát, öngyilkossági gondolatokkal küzdött („...levessem magam a hegyekben?”). A kinyilatkoztatások hol félbemaradtak, hol újra kezdődtek. A megkínzott prófétát, aki olykor verejtékben úszva ébredt, csak a közvetlen környezete bíztatta, melynek eredményeképpen végül továbbadta a kinyilatkoztatásokat, de a mekkaiaknál csak megvetésre és elutasításra talált.

előző oldal következő oldal 3 / 5