Az egykori „börtönsziget” dolgozói voltak a nyolcórás munkanap úttörői 

Amikor a nyolcórás munkanap még csak álom volt

Tévedés lenne azt gondolni, hogy a nyolcórás munkanap igénye csak az ipari forradalom megjelenésével egyidejűleg jelentkezett. II. Fülöp spanyol király egy rendelettel már 1593-ban bevezette a nyolcórás munkanapot, bár természetesen ez még csak kiváltságos rétegekre – ebben az esetben az erődítmények munkásaira – vonatkozott. A rendelet szövege így hangzott: „A munkások napi 8 órát fognak dolgozni – reggel és délután négy órát –, az időt pedig úgy kell elosztani, hogy mindenkinek megfelelő legyen: a dolgozók se legyenek kitéve az égető napsütésnek, de a mérnökök is végre tudják hajtani a szükséges munkálatokat. A munka legyen hiánytalan, de a dolgozók egészségének és biztonságának megőrzésével.” A rendeletből kiderül az is, hogy a mediterrán országokra jellemző „szieszta” gondolata sem újkori jelenség.

Az ipari forradalom ugyan magával hozta a technológia fejlődését és az emberek mindennapjainak megváltozását, de az életkörülmények javulása sajnos nem volt ennek a folyamatnak az automatikus velejárója. Robert Owen, az első „úttörő” már 1810-ben kísérletet tett a tízórás munkanap bevezetésére utópikus mintatelepülésén, New Lanarkban. Később, 1827-ben a nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra kikapcsolódás szlogen megalkotásával tovább akart javítani a munkások helyzetén, azonban törekvésének még nem voltak támogatói. 

Owen gondolata megelőzte korát, hiszen a chartista mozgalmak is csak az 1840-es években tűzték zászlajukra a nyolcórás munkaidő bevezetésének igényét. 1847-ben a törvényi szabályozás alapján Angliában a nők és gyerekek munkaidejét korlátozták csak – ezt is tíz órára –, míg Franciaországban 1848-tól vezették be a munkaidő tizenkét órában megállapított maximalizálását.

A világ egyig távoli szegletén fekvő, „börtönszigetként” elhíresült Ausztrália a munkások jogainak érvényesítésében túlszárnyalta az akkor még jóval iparosodottabb és fejlettebb nyugati világot. A jogok kiharcolásáig azonban ott is hosszú út vezetett.  

Az 1788-tól érkező fegyencek számára még nem adatott semmilyen jog, sztrájkra pedig nem is gondolhattak. Napkeltétől napnyugtáig dolgozniuk kellett, egyedül a vasárnapjuk volt szabad. Pontosabban ez sem egészen, mert kötelező miselátogatás általános előírásként szerepelt. Először 1791-ben „lázadtak fel”, de ekkor csak a napi ételadagok „reformját” szerették volna megvalósítani.

A 19. század elején a brit törvények szabályozták a munkaviszonyt, ami értelemszerűen a munkaadóknak kedvezett. 1822-ben egy lelkipásztor, James Straighter ötszáz korbácsütést, elzárást és egyéb büntetést is kapott azért, mert követőit arra biztatta, hogy kérjenek magasabb béreket és nagyobb ételadagokat munkájukért.

Az első „szakszervezetek” – például a nyomdaipari munkások – az 1830-as évek elején alakultak, de eleinte még heves ellenállásba ütköztek. A helyzet viszont tovább romlott, mert egyre több telepes érkezett a gyorsan gyarapodó városokba, így a boltoknak gyakran tizennégy órás nyitvatartási időt kellett meghatározni. Ennek csökkentését a „korai zárás mozgalom” vezette be, de az üzletek nyitvatartási ideje így is alig csökkent tizenkét óra alá. 

Egy másik fontos tényező, amely meghatározta az 1850-es évek munkás mozgalmait, a fegyencek új célállomása volt: Tasmánia. Ennek következtében Sydney-ben és Melbourne-ben munkaerőhiány alakult ki, így a kereslet-kínálatnak megfelelően a munkásoknak nagyobb mozgástere maradt jogaik érvényesítésére, mint az ipari forradalomtól dübörgő, nyugat-európai országban dolgozó társaiknak.

1. Amikor a nyolcórás munkanap még csak álom volt
2. Az ausztrál mozgalom kiteljesedése
3. Munkanapok és munkaórák alakulása a jelenkorig

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Titanic

• Több mint hét évtizeddel az elsüllyedése után fedezték fel a Titanic roncsait
• Száz év elteltével már szinte semmi sem maradt a Titanic roncsából
• A Titanic első hivatalos útja volt egyben az utolsó is
• A szerény magyar hajóorvos, aki a Titanic túlélőit mentette
• Osztriga és bárány került a Titanic utasainak asztalára egy elárverezett étlap szerint
• Tudtad, hogy hét híres ember is lekéste a Titanicot? 
• 3800 méter mélyen sincs biztonságban a Titanic roncsa
• Saját legendájának áldozatává vált a Titanic
• A nemzetközi egyezmények sem tudják megvédeni az enyészettől a Titanic roncsát