A „tábori hasügyminiszterek” akár géppuskatűzben is ellátták a rájuk bízott katonákat

A kávéház még a fronton is betölti békebeli szerepét

Komám, nincs egy jó kis hazaid?

Az élelmezési utasítás szerint a katonáknak teljes, szabványos vagy tartalék adag járt. A szabványos porció a napi ellátmány volt, amely 700 g kenyeret vagy 400 g kétszersültet, 400 g marhahúst, 100 g főzeléket, 20 g zsírt, 30 g sót, 0,5 g paprikát vagy borsot, 1 g szárított leveszöldséget, két 46 g-os kávékonzervet és 18 g dohányt tartalmazott.

Teljes adaggá 40 g főzelékkel, 5 g hagymával, 2 cl ecettel, 18 g dohánnyal és 0,5 l borral egészítették ki. A tartalék adagot 200 g kétszersült, 200 g húskonzerv, 30 g só, két 46 g-os kávékonzerv és 18 g dohány alkotta. Szükséghelyzetben biztosította az életben maradást, csak parancsra fogyaszthatták el. A tiszteknek ezen kívül minden porcióhoz 5 db szivar vagy 25 db cigaretta volt az illetménye.

A csapatok utánszállítással a szabványos és a tartalék porciót kapták meg. Teljes adagra helyszíni forrásokból kellett kiegészíteni vásárlás, harácsolás, zsákmányszerzés útján. Ezzel kímélték a hátországi készleteket, csökkentették a néha csak rendkívüli erőfeszítéssel megoldható utánszállítást. A helyszíni beszerzés azonban sok nehézséggel járt: a lakosok elvitték (eldugták, elpusztították) az élelmiszert, az ellenség kifosztotta és felperzselte a falvakat, máskor saját alakulatok „ették kopaszra” a területet.

Az ellátás a parancsnokok, a hadbiztosok, az élelmezőszolgálat és a trén tevékenységétől függött. Dörzsölt élelmezőtisztek a „semmiből” is jól tartották a katonákat. Az előírások lehetővé tették pótlékok és pótszerek alkalmazását. Így szalámi, kolbász, szalonna, kakaó, csokoládé és egyéb finomság is került az asztalra, rum a kulacsokba. Ünnepnapok, elöljárók látogatása, győzelmek, kitüntetések, előléptetések, „szomszédolások” stb. alkalmából gazdag menázsit osztottak, nemzeti és vallási szokásokat is figyelembe vettek.

Az alakulatok eleinte automatikusan megkapták járandóságukat, amelyet a helyszínen beszerzett élelemmel együtt pazarlóan elfogyasztottak. A megszállt területek gazdasági forrásaiból is merítettek. Hadműveleti szünetekben, állásháború idején a front mögött, továbbá a hátországban végzett mezőgazdasági munkából és rekvirálásból származó terményekkel javították az élelmezést.

A frontra rendszeresen érkeztek szeretetadományok, csomagok, bennük sütemény, kolbász, szalonna, tepertő, dohányféleségek és az igazi bakacsemege, a sósborszesz, amelyet izmaik kenegetése helyett cukorral szopogattak el.

A hazaiból pótolták az elmaradt kincstári menázsit, vagy változatosabbá tették az egyhangú menüt, a megunt marhahúst és konzervet. A „Komám, nincs egy jó kis hazaid?” kérdést gyakran követte lakmározás. Ám előfordult, hogy a küldeményeket „mögcenzúrázták”, azaz a legjobb falatok szőrén-szálán eltűntek.

1. Komám, nincs egy jó kis hazaid?
2. Tábori hasügyminiszter
3. Mindig delet harangozó gyomrok

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Titanic

• Több mint hét évtizeddel az elsüllyedése után fedezték fel a Titanic roncsait
• Száz év elteltével már szinte semmi sem maradt a Titanic roncsából
• A Titanic első hivatalos útja volt egyben az utolsó is
• A szerény magyar hajóorvos, aki a Titanic túlélőit mentette
• Osztriga és bárány került a Titanic utasainak asztalára egy elárverezett étlap szerint
• Tudtad, hogy hét híres ember is lekéste a Titanicot? 
• 3800 méter mélyen sincs biztonságban a Titanic roncsa
• Saját legendájának áldozatává vált a Titanic
• A nemzetközi egyezmények sem tudják megvédeni az enyészettől a Titanic roncsát