Kalandos középkor

„A lányok a bányában” – egy alaptalan botrány miatt kerültek utcára a bányásznők Angliában

2017. szeptember 1. 14:18

Az 1840-es évek elején futótűzként terjedt el az angliai sajtóban annak híre, hogy asszonyok és fiatal lányok meztelenül dolgoznak a szénbányák bugyraiban. A botrány hírére meginduló vizsgálat ugyan mindössze egy olyan bányát talált, ahol néhány lány valóban felső ruha nélkül munkálkodott a nagy hőségben, a szándékosan elferdített interpretáció lehetővé tette, hogy a nőket – erkölcseik védelmére hivatkozva – évtizedekre eltiltsák a bányászattól.

Női bányászok Angliában

1842 májusának egy reggelén a Morning Chronicle és a The Times londoni olvasói elkerekedett szemekkel olvashattak arról, hogy asszonyok és kislányok százai dolgoznak az ország szénbányáinak mélyén. A polgárság köreiben kialakuló hatalmas felháborodást azonban nem a szörnyű munkakörülmények vagy éppen a munkára fogott gyermekek képei váltották ki, hanem annak híre, hogy nők nadrágban és meztelen felsőtesttel dolgoznak a teljesen meztelen férfi munkások mellett.

A szenzációhajhász cikkek és a gyakran csak fantázia alapján készített illusztrációk hatására pillanatok alatt kialakult a „feslett női bányászok” képe és rengetegen meg voltak győződve róla, hogy bányák mélye megrontja a tisztes asszonyok erkölcseit, akik így képtelenek lesznek ellátni anyai és háziasszonyi teendőiket.

Az ügy szinte véletlenül látott napvilágot. A neves emberbarát, Lord Anthony Ashley az angol parlamentben következetesen a gyermekmunka visszaszorítását és az általános munkaviszonyok javítását képviselte. 1840-ben sikeresen lobbizott Viktória királynőnél egy vizsgálóbizottság felállítása ügyében, amelynek feladata a bányákban dolgozó gyermekeket érő bántalmazási ügyek feltárása lett.

A bizottság egyes tagjai azonban több helyen megrökönyödve szemlélték, ahogy a női bányászok sokszor olyan kemény fizikai munkát kénytelenek végezni, hogy az egyértelműen kihatással van egészségi állapotukra és általános jólétükre. Konkrét megbízásukon túllépve, jelentésükben határozottan javasolták, hogy „eme káros rendszerrel” kezdeni kell valamit. Ezen megállapításukkal pedig a korban egyre inkább megerősödő szakszervezetek messzemenőkig egyetértettek.

Míg azonban a bizottság tagjait valószínűleg ténylegesen a női munkásokat érő sérelmek orvoslása motiválta, addig a szakszervezeti vezetők szeme előtt más cél lebegett. Úgy vélték ugyanis, hogy a munkaerő korlátozásával párhuzamosan el tudják érni a bérek emelését. A bányatulajdonosok szintén előnyben részesítették a férfi, illetve fiú munkásokat, lévén erősebb fizikumukkal átlagosan több szenet tudtak kitermelni, illetve a felszínre szállítani mint női társaik. Mindemellett természetesen ott voltak az erkölcsi fenntartások is. Számos férj és apa nem helyeselte, hogy feleségeik és lányaik meztelen férfiak mellett dolgozzanak nap mint nap.

Bár a közvélemény rosszallását leginkább a meztelen felsőtesttel dolgozó nők híre váltotta ki, a valóságban a bizottság jelentése mindössze egy olyan bányát tartalmazott, ahol ilyesmire sor került. Hopwood bányájában összesen hat lány dolgozott, közülük egy kisgyermek, akinek az volt a feladata, hogy nyitogassa az ajtókat a föld alatti járatokban közlekedő csillék előtt. A másik öt tizenéves lány pedig ezeket a szénnel megrakott csilléket tolta, amelyet, minthogy igencsak izzadságos munka volt, tényleg ruhátlan felsőtesttel végeztek.

Az esetet vizsgáló Jelinger Symons azonban elszörnyedt ezen a „súlyos erkölcstelenségen” és a bányát úgy jellemezte, mint „fiatal gazemberek keltetőjét”. Meggyőződését tovább erősítették a férfi dolgozók vallomásai, akik országszerte részletekbe menően ecsetelték a női bányászok feslett erkölcseit.

A szintén kihallgatott nők vallomásaiból azonban teljesen más kép tárul fel. Leginkább a munkakörülmények okozta nehézségekre panaszkodtak és azt ecsetelték, hogy gyakran olyan fáradtak, hogy hazaérve úgy kell rákényszeríteni magukat arra, hogy megmosakodjanak. Elmondták, hogy a vasárnapokon gyakran kénytelenek kihagyni a rendes istentiszteletet, hogy utol tudják érni magukat otthon a házimunkával. A fiatalabbakat pedig gyakran azért nem engedték el a templomba, mert ez volt az egyetlen nap, amikor idejük volt sütni, főzni és varrni tanulni otthon.

A nők beszámolói ellenére a bizottság végső jelentése, majd annak nyomán a sajtó szörnyű képet festett a bányákban dolgozó nőkről. A közfelháborodást csak tüzelték azok a rajzok, amelyekkel a cikkeket illusztrálták – és amelyek tulajdonképpen minden valóságalapot nélkülöztek. Végül a politikusoknak nem volt más választása mint engedni a nyomásnak és törvényt hozni arról, hogy „egészségük és erkölcseik védelmében” a nők nem dolgozhatnak többé a föld alatt.

A döntés súlyos következményekkel járt a női bányászok számára. Rengetegen vesztették el így munkájukat és süllyedtek emiatt szegénységbe a következő években. Az 1840-es évek végére ugyan a többség visszatért a bányák világába – a törvényt kijátszva, a „föld felett”, az aknatornyokban vállaltak munkát – de az erkölcstelenség érdemtelenül rájuk sütött bélyege még évtizedekig sújtotta a női bányászokat.

Címkék
Galériák
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!