A közönség először csak egy újabb tréfának vélte Harry Einstein végzetes szívrohamát

Harry Einstein 1904. május 6-án született Boston városában született egy bevándorló zsidó házaspár gyermekeként. Édesanyja Oroszországból, édesapja, Charles Einstein pedig az Osztrák-Magyar Monarchiából érkezett az Egyesült Államokba. Iskolái elvégzését követően, Einstein először egy helyi újságnál kezdett dolgozni mint riporter. Barátai unszolására kezdett hivatásszerűen komédiával foglalkozni és nem is kellett sokáig várni a nagy áttörésre.

1934-től állandó fellépőnek számított Eddie Cantor rádióműsorában, ahol egy görög szakácsot alakított, Nick Parkyakarkus álnéven. A görög akcentust tökéletesen elsajátító Einstein alteregója rövidesen nagy népszerűségre tett szert, poénjai elsősorban szóviccekre és félrevezetésekre épültek. 1936 és 1945 között számos filmvígjátékban is szerepet kapott és Parkyakarkus szerepe lassan annyira hozzánőtt, hogy egy alkalommal hivatalosan is meg akarta változtatni a nevét – amely kérését azonban a bíróság elutasította.

1945-ben saját rádióműsort kapott, amely végül három évadon keresztül futott. Einstein ekkor azonban kissé hátrébb lépett a reflektorfényből, minthogy az őt egész életében kínzó szívproblémái miatt egyre kevésbé bírta a folyamatos fellépésekkel és műsorszereplésekkel járó megterhelést. Nyilvános szereplései az 1950-es években egyre inkább a Beverly Hills városában működő Friars Club estjeire korlátozódtak.

A kor neves humoristáit tömörítő egyesület legnépszerűbb produkciójának a roast (magyarul égetés) műfaja számított, amikor valamely jelenlévő híres személyiséget gúnyolnak ki a közönség nagy örömére. 1958. november 23-ának estéjére ugyancsak egy ilyen előadást volt tervezve, annak alkalmából, hogy a Friars Club tagjai közé választotta a népszerű komédiás-házaspárt, Lucille Ballt és Desi Arnazt.

A műsor sztárfellépője az akkor 54 éves Harry Einstein volt, aki nagy örömmel vállalta, hogy gúnyos poénok özönét zúdítsa két kedve barátjára. Az előadást osztatlan siker aratott, a közönség állva tapsolt és amikor Einstein befejezte és leült egy másik fellépő, Milton Berle mellé, az est konferansziéja, Art Linkletter a következő szavakkal köszönte meg a produkciót: „Már vagy egy tucatszor láttam Harry-t a Friars Club jótékonysági estjein. És minden alkalommal, amikor befejezi azt kérdezem magamtól: Miért nem szerepel ő főműsoridőben?” Einstein ekkor a mellette ülő Berle-hez fordult és ennyit mondott: „Tényleg, hogy lehet ez?” – majd a következő pillanatban ájultan barátja ölébe dőlt.

Berle azonnal tudta, hogy nagy baj van, és a közönség felé kiáltott: „Van itt egy orvos?” A közönség azonban úgy vélte, hogy mindez csak az előadás része és újabb nevetéssel és tapsviharral „jutalmazták” a poénnak vélt segélykiáltást. (A szituáció történetéhez szorosan kapcsolódik, hogy az est egyben egy jótékonysági gála volt, ahová a város kórházainak orvosai voltak hivatalosak.) Amikor azonban már Einstein felesége is a színpadra sietett, nyilvánvalóvá vált, hogy a humorista valóban életveszélyben van.

Második felhívásra így már nem is volt szükség, pillanatokon belül öt orvos is a színpadon termett és becipelték Einsteint a színfalak mögé, ahol aztán nekiláttak az újraélesztésnek. Megfelelő eszközök híján az orvosoknak rögtönözniük kellett. Egyikőjük sebtében sterilizálta a nála lévő zsebkését, majd azzal felnyitotta a humorista mellkasát, hogy aztán belső szívmasszázsba kezdjen. Egy másik orvos pedig – defibrillátor hiányában – két elektromos vezetékkel próbálta visszahozni az életbe Einsteint – mindhiába.

A nézőtérről érkező orvosok és az időközben helyszínre siető mentősök két órán keresztül küzdöttek, amikor végül november 24-én, hajnali 1:20-kor megállapították a halál beálltát. A vidámnak induló este így tragikus véget ért, amelyet az egyik ünnepelt, Desi Arnaz jelentett be a közönségnek: „Ez egyike azoknak a pillanatoknak, amelyre Lucy és én egész életünkben vártunk, de most ez már nem számít. Azt szokták mondani, hogy a show-nak folytatódnia kell. De miért kellene? Zárjuk le most a show-t egy imával ezért a csodálatos emberért a színfalak mögött, aki megnevettette a világot.”

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

19. Magyarország a második világháborúban
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Olaszország átállása adta meg a löketet Magyarország német megszállásához
• A pokol hajnala: 500 ezer szovjet katona zúdult az erőddé nyilvánított Budapestre
• Ma is rejtély, kik és milyen okból bombázták le Kassát
• A legjobb magyar felszerelés is kevésnek bizonyult a Don-kanyar embertelen viszonyai közt
• Szándékosan hitették el a szövetségesek Kállay Miklóssal a balkáni partraszállás gondolatát
• Sztójay Döme, a magyar Quisling
• "A népirtáshoz időnként elegendő néhány száz pokolian elszánt ember"
• Marhacsordákat is bombáztak a szövetségesek Magyarországon
• "Kétségbe esve várjuk, hogy mi lesz velünk, ha itt ér a tél"