A vasút mint érv a trianoni tárgyalásokon

Bevezetés

Az első világháború végkimenetele legkésőbb 1917-ben gyakorlatilag eldőlt: ekkor döntött az Amerikai Egyesült Államok kongresszusa az ország hadba lépéséről a központi hatalmakkal szemben az antant oldalán. Woodrow Wilson elnök az 1918. év elején meghirdette azokat az elképzeléseit, amelyek — nézetei szerint — a háború utáni tartós béke fenntartását szolgálják. Ezekben egyértelműen több jogot kívánt adni a többnemzetiségű birodalmak — amilyen például az Osztrák-Magyar Monarchia vagy Törökország volt — kisebbségben élő népeinek, valamint szándéka szerint erkölcsi és gyakorlati alapot szolgáltatott volna a győztes antanthatalmak számára az igazságosnak tetsző béke megkötéséhez.

A Párizs környéki béketárgyalásokon azonban a győztes európai nagyhatalmak, különösen a „hazai pályán" lévő Franciaország, az amerikaiakat igyekeztek elszigetelni,egyúttal meg akarták fosztani a döntőbíró szerepétől is, hiszen politikai, gazdasági érdekeik erőteljesen ütköztek az amerikai elgondolásokkal. Az új határok kialakításánál - Wilson elnök elképzeléseit teljes egészében figyelmen kívül hagyva - lényegében mindig a kedvezményezett (győztes) ország stratégiai érdekei kerültek előtérbe, azok jutottak érvényre.

Érdemes áttekinteni, hogy a béketárgyalások végére mi vált valóra a magasztos „wilsoni elvek"-ből, különösen kiemelve a népek önrendelkezési jogára vonatkozó pontot. Igen szemléletesen példázza mindennek figyelembe nem vételét a magyarországi vasutak egy részének elcsatolása és az azok környékén élő magyarok jelenlegi határokon túlra kerülése.

A Monarchia szétesésével önálló köztársasággá váló Magyarországnak a Nemzeti Tanácsból „kinőtt" új vezetése, gróf Károlyi Mihállyal az élen örömmel üdvözölte a fennkölt wilsoni elveket és meglehetős politikai naivitásról téve tanúbizonyságot, kíméletes „bánásmódot" remélt a győztesektől, hangoztatva saját antantbarátságát és szakítását a Monarchia kormányzatával. Wilson elnökhöz 1918 novemberében intézett levelében Károlyi Mihály miniszterelnök a következőképp fogalmazott: „Ezek az emberek, Elnök Úr, az első perctől kezdve fenntartás nélküli, lelkes hívei azoknak az elveknek, melyeket Excellenciád a művelt emberiségnek hirdetett, s a nemzetközi élet egyedüli lehetséges és termékeny bázisát alkotják. Magyarország vezetői számára csak ez a tizennégy pont lehet egy méltányos és ésszerű politika szilárd és jogos alapja, s ugyanakkor a hazánkban már oly régóta fennálló belső problémák egyetlen megoldása."

Károlyi miniszterelnök tehát — az amerikai elnök elveit alapul véve — bízott a jóindulatban, a jogerkölcsben és méltányosságban, abban, hogy Magyarországot nem sújtja túlzott büntetés, hiszen az 1918 őszén kitört őszirózsás forradalom után távozott az a régi vezető réteg, amelyik a háborúba sodorta az országot. Károlyi arra is felhívta a figyelmet, hogy Wilson elveinek érvényesítése azért is égetően szükséges, mert cseh és román fegyveres csapatok várnak a magyar határon arra, hogy az ország területre léphessenek.

A magyarokkal szembeni Európa-szerte létező ellenséges hozzáállást azonban nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Az antanthatalmak elsődleges célja Németország és szövetségesei teljes meggyengítése volt, ezen felül tőlük jelentős jóvátétel követelése, valamint a soknemzetiségű birodalmak — mint amilyen a Monarchia vagy Törökország volt — megtörése. Ennek megfelelően a hatalmi politikára olyannyira jellemző módon, minden morál figyelmen kívül hagyásával, kizárólag nagyhatalmi érdekek mentén rendeztek számos kérdést, így Magyarország sorsát is, amelynek területe tekintélyes részére igényt tartott Jugoszlávia, az újonnan létrejövő Csehszlovákia és Románia egyaránt.

A vasutak nélkülözhetetlen szerepe már a béketárgyalások kezdeti szakaszában felmerült, hiszen a korabeli modern szállítási és közlekedési lehetőségeket a „vasszekér" merítette ki. 1913-ra ugyanis — ahogyan Majdán Jánosnak a témát alaposan körbejáró alapvető tanulmányában olvashatjuk — kiépült Magyarország teljes vasúthálózata és az maximális mértékig kiszolgálta a kereskedelmi, gazdasági és katonai élet kívánalmait. A román, csehszlovák és jugoszláv állam vezetői is nagyon jól átlátták a gazdasági szempontból kulcsfontosságú vasúti csomópontok szerepét, és ki-ki a maga újonnan kapott területén törekedett azok minél szélesebb körű birtoklására. A határvonalak megállapításánál éppen a vasúti csomópontok és vonalak elhelyezkedése volt az, ami részükről számos esetben (42%-ban!) indokolta térnyerésüket, nem egyszer ezt állítva szembe az elvileg alapelvnek számító nemzetiségi arányokkal.

Majdán János több munkájában behatóan foglalkozott ezzel a témával, ezen felül pedig nemrég frissen megjelent források is kiválóan példázzák a vasutak kérdésének alapvető szerepét a béketárgyalások alkalmával. A vasútvonalakra természetesen nem az volt jellemző, hogy bármiféle etnikai határt követtek volna: azon a területen építették ki őket, ahol az állam gazdasági életének kívánalmai úgy diktálták. Ugyanez a gondolkodás vezérelte a Párizs környéki béketárgyalásokon a kedvezményezett államok képviselőit is: nekik sem az etnikai határ számított, hanem a gazdasági, katonai, geopolitikai érdek. Egy-egy terület több ízben is épp a területén kiépült közlekedés miatt volt igazán értékes, ugyanakkor hathatós érvként működött a modern infrastruktúrára való hivatkozás, mondván, hogy a területszerző ország gazdasági életének zavartalan működését, a lakosok élelmezési szempontból való ellátását stb. csak a megfelelően kiépített vasútvonal biztosíthatja.

1. Bevezetés
2. A magyar-román és a magyar-csehszlovák határkérdés
3. A magyar-jugoszláv határ kérdései és a vasút
4. Az osztrák-magyar határ
5. Apponyi Albert érvei

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­nyár
Múlt-kor magazin 2016

• A kenderesi Horthy-kastély
• A görögök olimpiái
• A magyar mennyei tizenegy
• A „focialista forradalom” kulisszái
• Sörgyári wellness
• Darabolós rémdráma 1958-ból
• Szigetvár ostromának török krónikásai
• Zrínyi: Közép-Európa közös hőse
• Így fest egy véres grófnő