Az első modern népirtás

Török Trianon, deportálások, halálmenetek

Az Oszmán Birodalom a 20. század elején gyakorlatilag kiszorult Európából: az Osztrák-Magyar Monarchia 1908-ban annektálta az évtizedek óta megszállás alatt tartott Boszniát, 1911-ben az olaszok elfoglalták Líbiát, az első balkáni háborúban pedig elveszett Albánia, Macedónia és Trákia. Az ifjútörökök válaszút elé kerültek: a kérdés az volt, hogy a megmaradt arab tartományok pániszlamizmusára vagy a homogén nemzetállam nacionalista jelszavára hivatkozva építsék újjá a több sebből vérző, egykor szebb napokat látó birodalmat.

A két, egymással versengő nézet közül az utóbbi tört magának utat. A török hatóságok már 1914-ben megkezdték propaganda-hadjáratukat, amelynek legsúlyosabb állítása az volt, hogy az örmények magát az Oszmán Birodalom létét veszélyeztetik: szövetkeznek az ellenséggel, felkelést terveznek Isztambulban, s likvidálni akarják a CUP (Egység és Haladás Bizottsága) vezetőit. 1915. április 24-én (Vörös Vasárnap) a genocídium „felvezetéseként” 250 örmény értelmiségit és közösségi vezetőt tartóztattak le, akiket később deportáltak; ez a dátum egybeesett a szövetséges csapatok (angol, ausztrál, új-zélandi) Gallipollinál történt partraszállásával.

1915 elején a török vezetés hármas fogata, Enver, Talaat és Dzsemál titokban komplex, az egész birodalomra kiterjedő tervet dolgozott ki, amelynek célja az örmény közösség erőszakos kitelepítése és szisztematikus megsemmisítése volt. A tömegmészárlások válogatott kegyetlenséggel zajlottak: egész falvak lakosságát égették halálra, sokakat vízbe fullasztottak, míg másokat megmérgeztek.

Több szemtanú egybehangzó állítása szerint erőltetett halálmenetekben küldték keletre az otthonukból erőszakkal elüldözött örményeket. A mai szíriai és iraki határ mentén 25 megsemmisítő tábort is felállítottak, de ezeket 1915 végére kiürítették. 1915. május 29-én fogadták el a deportálások átmeneti rendelkezéséről szóló törvényt (Tecsír-törvény), amely szabad kezet adott a politikai és katonai vezetésnek az örmények deportálásában. Szeptemberben arról is törvény született, hogy az örmények által hátrahagyott vagyonra az oszmánok rátehetik a kezüket. A deportálások októberben fejeződtek be.

Az oszmánok barbár cselekedetei példátlan nemzetközi tiltakozást váltottak ki szerte a világban, az amerikai New York Times című napilap szinte naponta tudósított az eseményekről, amelyeket Theodore Roosevelt amerikai elnök a „legnagyobb háborús bűnöknek” nevezett, de felemelte a szavát Winston Churchill brit miniszterelnök, valamint az USA törökországi nagykövete, Henry Morgenthau is. Az első segélyszervezet is amerikai kezdeményezésre született meg, az American Committee for Relief in the Near East-et a deportálásokról érkező első hírek után, 1915-ben hívták életre, s már az első évben 132 ezer örmény árva után gondoskodott.

Az áldozatok pontos számát csak megbecsülni lehet, az erre vonatkozó adatok széles skálán mozognak, a néhány százezer főtől egészen a több millióig terjednek.

1. Francia igen
2. Élet az Oszmán Birodalomban
3. Török Trianon, deportálások, halálmenetek
4. Megtört a jég

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Őskor

• Jerikó őskori régészeti lelőhelye is a világörökség része lett
• Helyben élhették túl a jégkorszakot a Kárpát-medence őshonos növényfajai
• Pusztulásra ítélték volna látogatóik a lascaux-i barlangrajzokat
• Neandervölgyiek nevelhettek – vagy ehettek meg – egy Homo sapiens csecsemőt 40 ezer éve
• Nem a közismert történet szerint kapta a nevét Samu, az előember
• A legkülönfélébb bajok ellen vetették be a koponyalékelést az évezredek során