Magyarok szovjet hadifogságban
2010. május 26. 09:30 Mitrovits Miklós
Korábban
Nem volt malenykij robot
A könyv hét fejezetre tagolódik. Az első három (Historiográfiai áttekintés, Az oroszországi levéltári források, A Szovjetunió hadifogolytábor-rendszere) általános áttekintést ad a kérdésről, mintegy kézikönyvszerű leírás az alapvető, de Magyarországon nem ismert, illetve a történészek által nem használt orosz és német szakirodalomról, az orosz levéltárakban található iratanyagokról és a már említett (G)UPVI intézményrendszeréről. Ezen alapvető ismeretek hiányában nem is lehetséges a hadifogság kérdéséről bármit mondani, írni, ezért Varga Éva tevékenysége ezen a ponton válik megkérdőjelezhetetlenné.
A negyedik fejezet a „számok” kérdésével foglalkozik, vagyis hány magyar került szovjet fogságba katonaként vagy civilként, közülük mennyi halálozott el a regisztrált fogságban, és hányat repatriáltak, azaz hány magyar térhetett haza. E kérdés az egyik legneuralgikusabb pontja az egész munkának, ebben a kérdésben uralkodik a legnagyobb káosz a magyar szakirodalomban is. Világos, hogy a szovjet hatóságok nagyon pontosan és részletesen regisztráltak minden egyes szovjet kézre került foglyot. A könyvben végigkövethetjük a nyilvántartás menetét attól a pillanattól kezdve, hogy a Vörös Hadsereg fogságába esett valaki, az átvevőállomásoktól a szállítási névjegyzéken át a táborba érkezésig. „Az újonnan érkezett hadifoglyokat haladéktalanul regisztrálni kellett a tábor erre rendszeresített könyvébe, majd minden egyes személyről külön kérdőívet és nyilvántartási kartont töltöttek ki két példányban.”
A hadifoglyok színjátszó társulata a 64. sz. táborban. (Morsanszk, Tambovi terület, 1947)
A nyilvántartásba vétel után minden egyes személyt kihallgattak, amelyről ún. kihallgatási ívet töltöttek ki. Az ív alapján került kitöltésre a 2. számú kartotéklap, amelyből az egyik példányt fel kellett terjeszteni (G)UPVI-nak. A hadifoglyok és internáltak számáról szóló NKVD-s összesítések ezek alapján készültek. Éppen ezért a szerző határozottan állítja, hogy teljes mértékben megalapozatlanok azok az állítások, hogy szovjet források hamisak lennének, hiszen több millió kartotékot képtelenség személyes adatokkal, betegségekkel, kórlappal és kihallgatási jegyzőkönyvekkel együtt hamisítani! Mivel a Szovjetuniónak munkaerőre volt szüksége, saját érdekében az állt, hogy naprakész adatokkal rendelkezzen a népgazdaság legkülönbözőbb ágazataiban foglalkoztatott külföldi hadifoglyokról, azok mozgásáról, egészségi állapotáról és munkaeredményeikről.
Milyen adatok derülnek tehát ki a szovjet iratokból? Megállapítható, hogy az akkori Magyarország területéről 555–565 000 magyar állampolgár kerülhetett szovjet fogságba. Az elhunyt hadifoglyok számát – az Oroszországi Állami Katonai Levéltárban az elmúlt években folyt feltárások adatait alapul véve – Varga Éva 66 000 fölé teszi. A mai Magyarország területéről származó – katonaként fogságba esett – hadifoglyok száma 266 000 főre, a szovjet fogságba elhurcolt polgári személyek száma mintegy 100–110 ezer főre tehető.
Ez azonban csupán néhány részadat, a számokkal foglalkozó fejezet ennél jóval szövevényesebb és komoly figyelmet érdemel. Itt kell azonban megemlítenem a könyv egyik hiányosságát is, – mely nem biztos, hogy a szerző hibája – nevezetesen a táblázatok hiányát. E részben jelentősen megkönnyítette volna a számrengetegben való eligazodásban az olvasó dolgát, ha jól megszerkesztett táblázatokkal teszi szemléletesebbé az adatokat.
Két alapvető tényt azonban még hangsúlyozni kell! Egyfelől, nem minden szovjet fogságba esett személy került a Szovjetunióba, a korabeli szovjet források bizonyítják, hogy a háború kezdetétől fogságba esett személyek kb. 70 %-a, mintegy 385–390 000 magyar hadifogoly és internált került ki a Szovjetunió területére. Az 1945-ben – részben a Szovjetunió területén, részben magyarországi és közép-európai gyűjtőtáborokból szabadult, illetve átadott személyek száma pedig 209–219 000 főre tehető. Másfelől, a szovjet hatóságok irataiban egyáltalán nincs szó a magyar szakirodalomban gyakran használt ún. malenykij robotról. Szó van viszont „mozgósított internáltakról”, illetve „letartóztatott internáltakról”. Ez utóbbi kategóriába mintegy 3000 ember került.
A további fejezetek a foglyok munkaerő-felhasználásáról, a tábori életről, egészségügyről, a kulturális életről és az antifasiszta nevelőmunkáról szólnak. A munkaerő-felhasználás alapvető fontosságú volt a Szovjetunió számára, amely abból az elvből indult ki, hogy a németek és szövetségeseik rablóháborút folytattak az országuk ellen. Nem csupán a kimerült munkaerőbázis (a kb. 27 millió szovjet halott következtében a leszerelés után csupán 5 millió fő tért vissza a munkához, a szovjet gazdaságból a munkaképes lakosság 60%-a elpusztult!), hanem a háború következtében kialakult katasztrofális gazdasági helyzet kényszerítette a szovjet vezetést arra, hogy a kezére került munkaerőt felhasználja.
A szerző emlékeztet arra, hogy az ország európai részén 1700 várost és több mint 70 000 falut romboltak le, több mint 6 millió épületet gyújtottak fel, 25 millió ember maradt fedél nélkül. A gazdaságban több mint 30 000 ipari vállalat, 65 000 km vasúti pálya, mintegy 100 000 kolhoz és szovhoz, 84 ezer iskolai épület, 40 ezer kórház, 43 ezer könyvtár és több mint 400 múzeum szenvedett hatalmas károkat. A helyreállítási munkálatok már a háború alatt megkezdődtek. Éppen ezért dokumentumok tömege cáfolja azt a téves mítoszt, hogy a szovjetek a hadifoglyok megsemmisítésére törekedtek volna, éppen ellenkezőleg: óriási szükségük volt a munkaerejükre!
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére tegnap
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött 2024.11.20.
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco 2024.11.20.
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein 2024.11.20.
