Híd alá rejtett borospincékben búcsúzott a szesztilalom „borzalmaitól” a New York-i elit

2017. február 6. 13:10

Szűz Mária szobra fogadta a New York-i elit tagjai közül kikerült néhány száz látogatót, amint keresztülsétáltak a Brooklyn-híd manhattani oldala alatt található sötét, hideg pincéken. Egy zenekar elkezdte a Kék Duna keringő első tatusait játszani. A hölgyek figyeltek, nehogy nekidőljenek a ferde, omladozó falaknak, a férfiak pedig a frakkjuk épségére vigyáztak. A párok az ANTHONY OECHS & CO. feliratú boros ládák között keringőzni kezdtek. Egy üveg jó minőségű pezsgő járt körbe, miközben egy pincér kristálypoharakat kínált egy tálcáról. Néhány méterrel magasabban, az utcán közben a gazdasági világválság időszakában készült Packard és Hudson autók száguldoztak mintegy 30 kilométer/órás sebességgel. 1934. július 11. volt, és amint a The Pittsburgh Gazette című lap fogalmazott, a „száraz-korszak” véget ért.    

Brooklyn-híd és partizók

Az egybegyűltek egy új korszak kezdetét ünnepelték. Amikor az Anthony Oechs borforgalmazói a Brooklyn-híd több mint két évtizede használaton kívül álló borospincéihez költöztek, a hűvös termek újra azt a funkciót töltötték be, amelynek kedvéért építették azokat 1876-ban – hét évvel azelőtt, hogy a hidat megnyitották volna az autós forgalom előtt. 

A borospincék megépítése eredetileg egyfajta kompromisszum része volt. Amikor Washington Roebling vezető hídmérnökként terveket készített egy Brooklynt és Manhattant összekötő hídról, problémaként merült fel, hogy mit kezdjenek azzal a két létesítménnyel, amelyek az építkezés útjában álltak. Az East River brooklyni oldalán a Rackey's Wine Company, a manhattani oldalon pedig a Luyties & Co. árulta italait a szomjas New Yorkiaknak.

A Brooklyn-híd építési munkálatai

Roebling azonban ebben meglátta a lehetőséget, amellyel a híd építésének 15 millió dolláros építési munkálatai csökkenthetők voltak. A szerkezet ugyanis lehetővé tette, hogy a két parton a hídba beépítve több kisebb helyiséggel egyetemben egy-egy borospince létesüljön. A helyiségeket ezt követően – a város adósságának csökkentése érdekében – helyi cégeknek adták bérbe, amelyek aztán főként raktárként használták azokat. 

Roebling terve bevált, mind építészetileg, mind pénzügyileg. A következő negyven év során számos italgyártó vette bérbe a híd alatti pincéket. A városi dokumentumokban például az olvasható, hogy 1901-ben Luyties Brothers 5 ezer dollárt fizetett egy, a híd manhattani oldalán található pincéért, míg Brooklynban az A. Smith & Company évi több mint 500 dollárért vett bérbe egy borospincét 1901 és 1909 között.  

A híd alatti sötét, és folyamatosan hűvösen tartott pincék még a legkényesebb bordeaux-i, burgundi és champagne-i boroknak is tökéletes tárolási lehetőséget kínáltak. A pincéket a világ minden tájáról érkező minőségi borok töltötték meg, és a helyiségeket ezt követően úgy alakították át, hogy a bennük tárolt italok hírnevéhez méltó legyen. A pincék kanyargó labirintusát kifestették, és francia utcaneveket – Avenue Les Deux Oefs, Avenue Des Chateux Haut Brion – véstek fel a falakra. Idővel a vidéki Európát idéző illusztrációkkal díszítették azokat: visszafogott tónusú indák és lila szőlőfürtök tették otthonosabbá a helyiségeket. 

Borospince a Brooklyn-híd alatt

A falakon régi költemények is megjelentek, mint például a következő, Luther Máronnak vagy Johann Heinrich Voss német poétának tulajdonított rövidke költemény:  „Aki nem szereti a bort, a nőket és a dalt,/Örök életére bolond marad”. Arra senki sem emlékszik pontosan, hogy a Szűz Mária-szobor mikor került a manhattani pincék egyik kis fülkéjébe. A legenda szerint egy kereskedő Pol Roger franciaországi Épernay-ben található pincéiből lopta az alkotást. A szobornak 1942-ben rejtélyes módon nyoma veszett.

Az alkoholtilalom alatt a pincékben tárolt borokat elszállították, és helyüket újságok raktárhelyiségei vették át. A szesztilalom végét követően azonban ismét megjelentek a borosüvegek a hűvös helyiségekben. A fentebb felidézett 1934. július 11-i ünnepséget a Anthony Oechs & Co. tiszteletére tartották, amely nem sokkal korábban költözött be a pincékbe. A második világháborút követően azonban New York városa logisztikai okokból teljes mértékben átvette a pincék kezelését.  Azon kevesek, akiknek az elmúlt fél évszázadban lehetősége nyílott meglátogatni a történelmi pincéket, úgy fogalmaznak, még mindig érezni azt a szellemiséget, amely egykor áthatotta a különleges helyeket.

Magazin

Címkék
Galériák
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban
A Brooklyn-híd építési munkálataiBorospince a Brooklyn-híd alatt
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2017. nyári száma