Berzeviczy Albert

Berzeviczén született, 1853. június 7-én. Tanulmányainak végzése után külföldre, Nyugat-Európába - Ausztria, Németország, Franciaország, és Belgium - utazott. A közművelődés, az oktatásügy, és a politikában képzett, művelt fiatalember 1876-ban Sáros vármegye szolgálatába lépett, melynek 1880-ban főjegyzőjévé választották. Közben a politika és jogtörténet tanára is volt az eperjesi jogakadémián. Tehetségének köszönhetően pályája folytonosan emelkedett. 1881-ben mint Eperjes képviselője jelent meg a országgyűlésen, hol valamint a szabadelvű párt körében, nagy készültsége és fegyelmezett gondolkodása miatt mint az ifjabb nemzedék egyik legtehetségesebb tagja vonta magára a figyelmet.
Megtanult mindent, amire akár a közszolgálatban, akár tudományos munkájában szüksége volt. Mind az írásművészet, mind az ékesszólás terén tehetséges volt. Véleményét hatásos szónokként, tömören és szabatosan tudta összefoglalni. Nyelvtehetségének köszönhetően nyolc nyelvet sajátított el olyan szinten, hogy azokon történelmi kutatásait is elvégezte.
Alkotó, építő és nem küzdő egyéniség volt, nem kívánt egyik párt élén sem parlamenti harcokat folytatni, pályája mégis odasodorta - szónoki babérokat szerzett. 1884-ben miniszteri tanácsos lett a közoktatási minisztériumban, 1887-től 1894-ig, pedig Trefort és Csáky Albin oldalán kultuszminiszteri államtitkár. A Bánffy-kormány megalakulása után a képviselőház egyik alelnökévé választotta, 1896-ban, pedig megkapta a titkos tanácsosi címet. 1898-ban lemondott alelnöki méltóságáról s egy ideig alig szerepelt a napi politikában, bár a szabadelvű pártnak mindvégig oszlopos tagja maradt.
Politikai visszavonulását eredményes irodalmi munkásságra használta fel - ebből is kiemelkedik történetírói tevékenysége. Irodalmi működése sokoldalú és szétágazó. Írt útirajzokat, naplójegyzeteket, esztétikai elemzéseket és történeti monográfiákat. Műveit, valamint beszédeit a stílus szabatossága és csínja, továbbá a nagy összefoglalásokra való törekvés és filozófiai érzék jellemzi. Esztétikai, műtörténeti és publicisztikai működése elismeréséűl, előbb (1899.) a Kisfaludy-társaság, később (1903.) az Akadémia iktatta tagjai sorába, s az előbbi csakhamar másodelnökévé választotta. 1901-ben a Múzeumok és Könyvtárak bizottságának elnöke lett.
1903. november 3-án a Tisza István gróf elnöklete alatt alakult kabinet vallás és közoktatásügyi miniszterévé neveztetett ki. Hivatali működésének legnagyobb érdeme a népoktatási törvény módosításának előkészítése volt s magyar nyelvi oktatás nagyobb eredménye a tanítóképzés reformja s a tanítóképesítés államosítása érdekében. Állását a szövetkezett pártok többségre jutása miatt 1905. június 18-án elhagyta, s egy időre (1905-1910) a közélettől teljesen visszavonult.
Önkéntes politikai száműzetése alatt irodalmi és történelmi tanulmányokkal foglalkozott s tevékenysége több önálló kötet kiadásában nyilatkozott meg. Mindegyik művének fő forrása a széleskörű levéltári kutatás, a tárgyalt korszakok egész, hazai és külföldi irodalmának tanulmányozása. Történetírói egyéniségének ismérve a `lélekkel telt tárgyilagosság` (Gombos F. Albin), amely feltünteti a kor fény- és árnyoldalait is, nem hallgatva el a hibákat sem.
1905. november 27-én, Eötvös Loránd báró lemondása után a Magyar Tudományos Akadémia elnökévé választotta. Megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy az Akadémiának első és fő feladata, hogy hazánkat és nemzetünket megismerje, és a világgal megismertesse. Eme alaptételből kiindulva hazai történelmünk minden oldalú megvilágításának feladatát vette szemügyre.
Midőn a Wekerle-kormány s a Függetlenségi Párt uralma véget ért, az újonnan szervezett ortodox hatvanhetes párt régi vezérei között Berzeviczy is elfoglalta helyét az aktuális politikában. Az új párt, mely épp az ő indítványára a Nemzeti Munkapárt nevet vette föl; az 1910. júniusi választásokon többségbe került, és az új képviselőház Berzeviczyt választotta meg elnökévé. Állásában az ellenzéki pártok rokonszenve is támogatta, mindenkor korrekt és mérsékelt magatartása miatt.
Életének utolsó nagy művén - az abszolutizmus kora Magyarországon - még a halála előtti hónapokban is dolgozott, a IV. kötetet már nem tudta befejezni. Még így, csonkán is forrásmű a magyar politikai, társadalmi és gazdasági történetről. Az összegyűjtött anyagot művészien dolgozta fel, szigorú bírálatban részesítve a bécsi kormányt is.
1936. március 22-én halt meg Budapesten. Többek között legnagyobb irodalmi vitaellenfele, Babits Mihály mondott emlékbeszédet felette:
"Én a Kisfaludy-Társaság ügyeivel kapcsolatban ismertem őt meg, mint a Társaság elnökét. Ahogy egyszer láttam ebben a minőségben, nem is tudtam többé másként elképzelni. Mintha mindig és mindenütt elnök lett volna, egyformán személytelen és tárgyilagos az emberi viszonyok és a történeti adatok közt...
... A társadalom láthatatlan, nagy formális rendjének víziója élt benne, olyan hierarchikus erővel, olyan parancsoló hittel, mint mai nap már csak igen kevesekben. Korunk szereti a "tekintélytisztelet" jelszavát hangoztatni, de voltakép csak az erőt tiszteli, azt nevezi tekintélynek. Berzeviczy formálizmusa az erkölcsi jogok tiszteletén alapult, s azon a jogászi és liberális elven: mindenkinek megadni a magáét! Ezt az elvet ő még egy másik korból hozta magával, egy régi, szebb, szabadelvűbb korból, mely még általánosan elismerte és vallotta. Ahogy az öreg úr lassan túlélte korát, s a régi elv gyakorlatával mindinkább egyedül maradt: az eleinte vaskalapos, formákba merevült konzervativizmusnak látszott, később azonban mindinkább erény és dicséretreméltó példaadás lett.
Én épen ezt a formálizmust tiszteltem Berzeviczyben, ami voltakép uri objektivitás volt, s a jogok és emberméltóság iránti tisztelet, egyúttal pedig a legjobb politika."

Forrás:
Balogh Jenő: Berzeviczy Albert emlékezete
Babits Mihály: Berzeviczy Albert

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2010

• Az aradi vértanúk özvegyei
• Jan van Eyck és a Rózsa-regény
• A végzetes vonzerejű asszony
• Rosszéletű nők kalandjai a szabadságharc idején
• Hová lettek a bűnösök?
• Erős, mint a Bors, avagy az első magyar munkásmozgalmi kalandfilm
• A mélység titka: magyar roncskutatók víz alatti kalandjai Fokvárostól a Balatonig
• Az eredeti Széchenyi az igazi
• Charles Lindbergh pálfordulása a technikai vívmányoktól a környezetvédelemig