200 éve született Deák Ferenc

Az ügyvéd és a politikus Deák

az ügyvéd

A Zala megyei Söjtörön (egyes források szerint egy szekéren úton Söjtör felé) született jómódú középbirtokos nemesi családban. Anyja a szülésbe belehalt, apját is korán elvesztette, rokonoknál Zalatárnokon, majd Kehidán nevelkedett. Nagykanizsán, majd a bencések pápai gimnáziumában tanul. A győri jogakadémián jogot hallgatott, majd az ügyvédi vizsgát a pesti királyi táblánál tette le. Pesten ismerkedett meg Toldy Ferenccel, Bajzával és Vörösmartyval.

Ügyvédi oklevelét megszerezve, Zala megyében lett tiszti ügyész, árvaszéki jegyző, majd 1832-től helyettes alispán. 1833-tól követ volt a pozsonyi országgyűlésen, ahol kiemelkedő tudása, határozottsága, beszédkészsége és erkölcsi tartása révén csakhamar a reformellenzék egyik vezetőjévé vált. Az 1839-40-es diétán, Wesselényi és Kölcsey távozása után a liberális ellenzék hivatalos vezetője lett, s országos tekintély övezte. Nagy szerepe volt az amnesztia kiharcolásában, az ipar, a kereskedelem és a bankrendszer feltételeit javító törvények meghozatalában, szót emelt a halálbüntetés ellen, a magyar nyelv ügyében, a lelkiismereti és a szólásszabadság mellett, az úrbéri viszonyok megszüntetése érdekében. 1841-42-ben az országgyűlés büntetőjogi bizottságának tagjaként vett részt a büntető törvénykönyv kidolgozásában. 1843-44-ben a közteherviselés fő szorgalmazója volt, de a javaslatot követő véres zalai zavargások miatt visszavonult.

a politikus

Otthonról is támogatta a védegyleti mozgalmat, s közvetített Széchenyi és Kossuth vitájában, bár inkább az utóbbi oldalán állt. A szabadelvű tábor összefogása érdekében 1846-47-ben ő öntötte végleges formába az ellenzék programját, az Ellenzéki Nyilatkozatot. Betegeskedése miatt 1847-ben nem vállat követséget. Vidéki életéből az 1848-as forradalom mozdította ki: március 20-tól a megyei közgyűlés felkérésére részt vett az országgyűlésen, 1848. áprilisától pedig a Batthyány-kormány igazságügy-minisztere volt. 1848 júliusában az első népképviseleti országgyűlés tagjává választották. Miniszterként törvényjavaslatot dolgozott ki a hűbéri maradványok felszámolására, de az már nem léphetett életbe. Igyekezett mérsékelni Kossuthot, ellenezte a Béccsel való szakításhoz vezető jogszabályokat, a béke ügyében tárgyalt Innsbruckban és Bécsben.

1848 szeptemberében Jellacic támadása miatt a kormánnyal együtt ő is lemondott, de képviselőként tovább dolgozott. December 31-én az országgyűlés békekövetként küldte Windischgra:tzhez Batthyányval és másokkal együtt. 1849. január 3-án Bicskén találkoztak a herceggel, de megállapodásra nem jutottak. Deák nem tudott Kossuthék után menni Debrecenbe, ezért hazatért zalai birtokára, Kehidára. Itt vészelte át a szabadságharc bukását, az elnyomatás első éveit, személyes példájával hirdetve az önkényuralom elleni passzív ellenállást. 1850-ben eljárás indult ellene, de mivel nem volt részese az 1849-es trónfosztásnak, felmentették.

1. Az ügyvéd és a politikus Deák
2. Az Angol Királynéban