2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
ITT vásárolhatsz termékeinkből

 
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: március  •  Nap: 31
19 találat
[1]

1387. március 31.

Zsigmondot magyar királlyá koronázzák

Ez év tavaszára az ország koronás király nélkül maradt. Kis Károlyt megölték, Mária raboskodott. Az üres trónra az egyetlen szóba jöhető jelölt a királynő férje, Zsigmond volt. Őt, miután elfogadta az országnagyok által elébe terjesztett feltételeket, 1387. március 31-én Fehérvárott magyar királlyá koronázták. Zsigmond kötelezettséget vállalt, hogy a királyi tanácsba nem vesz be idegeneket, és nem adományoz idegeneknek birtokokat. A koronázási feltételek betartására - teljesen újszerű módon - a király ligára lépett az őt támogató bárókkal. Egyben felhatalmazta őket, hogy ígéretei teljesítésére akár erővel is kényszeríthetik. A liga tagjait név szerint nem ismerjük, de feltételezhető, hogy azok a bárók voltak, akik a legszűkebb környezetéhez tartoztak. Közülük a két legtekintélyesebb: Lackfi István nádor és Kanizsai János egri püspök, főkancellár. Kanizsaiak, mint a királyi és egyben a királynő kancellária fejének jelentős szerepe volt abban, hogy Zsigmond nem maradt társuralkodó a felesége mellett, hanem szinte észrevétlenül az ő kezébe került a királyi hatalom.

[2]

1547. március 31.

Meghal I. Ferenc francia király

A Párizstól délnyugtra fekvő Rambouillet-ben meghal a Valois-házból származó I. Ferenc francia király. Egész uralkodása az V. Károly császár ellen az itáliai hegemóniáért folytatott harc jegyében telt el. Négy háborúban próbálta áttörni a spanyol Habsburg-gyűrűt (1521, 1528). Belpolitikájában az abszolutizmus előkészítője volt (a nagy hűbérurakat megfosztotta hatalmuktól, a nemességet pedig a királyi udvarhoz kötötte). I. Ferenc nagy építkezésekbe kezdett (a blois-i és a fontainebleau-i kastély). Igen sok pénzt felemésztő uralkodása megnövelte a nép adóterheit.

[3]

1596. március 31.

Megszületett René Descartes francia filozófus

A racionalizmus egyik megalapozója, a skolasztika egyik legeredményesebb ellenfele Le Haye-ban látta meg a napvilágot. A filozófia mellett foglalkozott fizikával, kozmológiával csakúgy, mint matematikával, jelentős felfedezésekkel gyarapítva eredményeiket. A haladó gondolkodás nagyra értékeli benne a tudomány zseniális megújítóját, a materialista természetfelfogás egyik megalkotóját, s a kiváló logikust. Nyolcéves korától jezsuita nevelésben részesült, majd 1616-ban Pitiers-ben jogi licenciátust szerzett. 1618-ban katonai szolgálatba lépett, s részt vett a törökök elleni küzdelemben is. 1622-től utazásokat tett Európa több országában, járt Magyarországon is. 1626-ban visszatért Franciaországba, és három évet töltött Párizsban, ahol kapcsolatot talált kora legnagyobb elméivel.
1628-ban írta latin nyelven első nagy művét Szabályok az értelem vezetésére címmel. 1629-ben Hollandiában telepedett le, ahol minden idejét tanulmányainak szentelhette. 1637-ben három nagy tanulmányt tett közzé a fénytörésről, Dioptrika, Légköri jelenségek és Geometria címmel. E három mű bevezetése az Értekezés a módszerről, amely a világ- irodalom egyik legsajátosabb és legvonzóbb műve. Egyrészt szellemi önéletrajz, amely fejlődésükben mutatja be Descartes vizsgálódásait a megismerés filozófia megalapozásáról és módszeréről, az emberi magatartás szabályairól, a tudományok egységéről és gyakorlati hasznáról. Másrészt az új, ipari civilizáció meghirdetésének is tekinthető. E művében szerepel híres mondata:"...gondolkodom, tehát vagyok." 1641-ben írta meg latin nyelven az Elmélkedések a metafizikáról című munkáját, melyben ismeretelméleti problémáit próbálta tisztázni. A mű francia fordítása, melyet maga Descartes ellenőrzött, 1647-ben jelent meg Párizsban. A negyvenes évek elején ismerkedett meg Erzsébet pfalzi hercegnővel, a trónjavesztett cseh király leányával. Neki írta híres leveleit az erkölcsről, s neki ajánlotta latin nyelvű nagy összefoglaló művét, A filozófia alapelveit. Utolsó műve az 1649-ben francia nyelven írt Tanulmány a lélek szenvedélyéről volt. Ez év szeptemberében Krisztina svéd királynő meghívására Stockholmba hajózott, s ott a szokatlan életrend és a zord éghajlat miatt pár hónappal később, 1650. február 11-én tüdőgyulladásban meghalt.

[4]

1656. március 31.

Megszületett Marin Marais gambaművész

A párizsi születéső zeneszerző 1676-tól a királyi kamaraegyüttes tagja lett. 1679-1725 között gambaszólista, az operazenekar tagja, közben 1695-től 1710-ig az operazenekar vezetője, kora kiváló hangszeres zeneszerzője volt. A gambajáték megújítójaként tartják számon. Főbb művei: az Alcide (Louis Lullyvel), az Ariane et Bacchus, az Alcione és a Sémelé című operák. Öt zenei tárgyú könyvet írt. Párizsban halt meg 1728. augusztus 15-én.

[5]

1683. március 31.

III. (Sobieski) János lengyel király negyvenezer katonát ígér I. Lipótnak

1682 késő nyarán ijesztő, megmagyarázhatatlan jelenség: üstökös bukkant fel az európai égbolton. Hatalmas fénye és kivont kardra emlékeztető fénycsóvája aggodalommal töltötte el az embereket. Aggodalmuk hamarosan félelemre változott a "hozzáértő" asztrológusok jóslatai nyomán, akik háborúról beszéltek. Jövendölésüket azonban nem a közeledő fénycsóva, hanem a konstantinápolyi hírek sugallhatták: a Porta valóban újabb nyugati háborúra készült. A Török Birodalom vezetői több tényező együttes hatására döntöttek a német-római császár elleni hadjáratról. Mindenekelőtt a Birodalom belső nehézségeitől kívántak megszabadulni, de szándékukat erősítette az orosz-török háború befejezése (1681) után kihasználatlan katonai potenciál, továbbá a császár haderejének gyengeségéről szóló hírek, Thököly Imre gróf Habsburg-ellenes sikerei és a francia diplomácia üzenete. XIV. Lajos (1643-1715) biztosította a szultánt, hogy nem nyújtana segítséget a Habsburg-háznak ha a török haderő megtámadná annak országait. Bécs politikáját az ún. spanyol párt határozta meg, amely attól tartott, hogy egy újabb török háború esetén XIV. Lajos francia király elragadja a Habsburgoktól a spanyol örökséget. Ezért minden engedményre kész volt a török béke (1664) megőrzése érdekében. Miután világossá vált, hogy a háború elkerülhetetlen, a török készülődik, Bécs hozzákezdett egy török elleni szövetségi rendszer létrehozására. Legerősebb láncszeme III. (Sobieski) János lengyel király (1674-1696) lett, aki negyvenezer katonát ígért I. Lipótnak a Krakkóban 1683. március 31-én ratifikált szerződésben. Támogatásáról biztosította a császárt II. Miksa Emánuel bajor (1679-1726) és III. János György szász választófejedelem (1680-1691) is. Kara Musztafa nagyvezír 1683 tavaszán indította el 150 ezer főnyi hadseregét Magyarország ellen. Csaknem két hónapig ostromolta az Ernst Rüdiger Starhemberg gróf tábornagy irányításával védekező császárvárost, miközben jelentős - bár a törökénél kisebb létszámú - szövetséges haderő gyűlt össze a város felmentésére. A döntő ütközetre szeptember 12-én került sor a Bécstől északra elterülő Kahlenbergen, ahol a török nagyvezír megsemmisítő vereséget szenvedett. A hadszíntér hamarosan áthelyeződött Magyarországra: a keresztények október 9-én Párkánynál arattak újabb győzelmet, majd rövid ostrom után, október 27-én visszavették Esztergomot.

[6]

1727. március 31.

Meghal Sir Isaac Newton angol fizikus

Woolsthope-ban született, Granthamba járt középiskolába, majd 1661-ben a cambridge-i Trinity College hallgatója lett. Az egyetemen a tananyag mellett megismerkedett a heliocentrikus világrendszerrel, Galilei kísérleteivel, Descartes mechanikus materialista világmagyarázatával. 1665-ben befejezte tanulmányait, felfedezte a binomiális tételt, kidolgozta a differenciál- és integrálszámítást. Dolgozatot írt a színekről, vizsgálata a körmozgást, és megállapította, hogy a bolygókra ható sugárirányú erő a Naptól mért távolság négyzetével arányosan csökken. Két év múlva beválasztották a Trinity College tanárai közé. Közreadta a végtelen sorokról írt dolgozatát, amely ismertté tette a nevét. Előadásait 1670-ben kezdte meg, a fénytan kérdéseiről - ebből született az Optika első kötete. Fontos felismeréseket tett a színekre vonatkozóan, ő mondta ki először, hogy a fehér fény a színekből tevődik össze. 1671-ben készített tükrös távcsöve nagy sikert aratott, a Royal Society tagjává választották. 1675-ben dolgozatot írt a vékony rétegek színjelenségeiről - ez lett az Optika második kötete. Felfedezte a Newton-gyűrűket, amelyek sík és domború üvegfelület között keletkeznek, s távolságuk a levegőréteg vastagságától függ. 1679-től a rejtélyes jelenségeket - a kémiai affinitást, a vegyi reakciók során jelentkező hőt, a felületi feszültséget, a hajszálcsövességet és a testek kohézióját - az anyagi részecskék között vonzással és taszítással kezdte magyarázni. Ezt később kiterjesztette a bolygók mozgására is. Nyolc év alatt készült el a Philsosophiae Naturalis Principia Mathematica, amelynek első kötete 1686-ban jelent meg. Ez a modern fizika alapműve, amely a látható testek mozgásának egzakt leírását adta, s amely a mechanika általa alkotott és az ő nevét viselő három alaptörvényén alapult. Kimutatta, hogy a Hold-Föld távolság kb. 60-szorosa a Föld sugarának. A Hold 1 mp alatt 3600-szor kisebb távolsággal tér el az érintő irányától, mint a Földön egy nyugalmi állapotból zuhanni kezdő test, tehát a hatás a távolsággal fordítottan és négyzetesen arányos. Úgy találta, hogy ez mindig érvényesül, s a jelenséget gravitációnak nevezte el. Az egyetemes tömegvonzás törvénye kimondja, hogy minden anyagi test egy másikat akkora erővel vonz, amely egyenesen arányos a tömegek szorzatával és fordítva, a tömegközéppontok távolságainak négyzetével. A bolygórendszer kialakulását is a gravitációval indokolta, amely a szétszórt anyagot testekké tömörítette össze. A Principia azonnal nemzetközi hírnevet szerzett Newtonnak, aki Londonba költözött és ott a Pénzverde őre, majd vezetője, 1703-ban a Royal Society elnöke lett. 1705-ben Anna királynő lovaggát ütötte, ő volt az első tudós, aki nemességet kapott.

[7]

1732. március 31.

Megszületett Joseph Haydn osztrák zeneszerző

A zeneirodalom egyik legtermékenyebb alkotója Rohrau-ban látta meg a napvilágot. 1740-től a bécsi Stephansdom fiúkórusának tagja volt, majd egy ideig kísérő N. Porpora énekóráin, ahol ugyan szolgaként kezelték, de zeneszerzés oktatásban részesült. 1759-1761-ig Morzin gróf házizenekarának igazgatójaként dolgozott, majd Esterházy Pál Antal herceg szerződtette másodkarmesternek Kismartonba. 1766-ban Haydn lett az elsőkarmester. 1769-ben a zenekar a Fertő-tó közelében lévő esterházai kastélyba települt. 1790-ben Miklós herceg halála után fia, Antal feloszlatta az együttest, de Haydnnak meghagyta karmesteri rangját és évi nyugdíjat biztosított számára. A mester Bécsbe költözött, majd eleget téve a többszöri meghívásoknak Londonba utazott, ahol óriási ünneplésben részesült. A 12 londoni szimfóniával művészi fejlődésének csúcsára ért. 65 éves korában írta meg A teremtés és Az évszakok című oratóriumait, két legterjedelmesebb művét, s ebből az időből származik hat ünnepi miséje is. Szülőhazájában is tisztelettel halmozták el. Zeneszerzői működése - Bach halála után - a barokk stílus utolsó nagy korszakára tevődött; a rokokó, a bécsi klasszikus nyelvezet megteremtője, utolsó műveivel pedig már előkészítője volt e stílus romantikus szellemű felbomlásának. Egy-egy műfaj - elsősorban a szimfónia és a vonósnégyes - sajátos arculatának kidolgozója. Számos oratórium, egyházi zenemű, opera és dal szerzője. Bécsben hunyt el 1809. május 31-én.

[8]

1891. március 31.

Megszületett Asbóth Oszkár, az első helikopter megalkotója

A pankotai születésű mérnők kiváló eredményeket ért el a kísérleti úton kialakított ún. Asbóth-légcsavarral. Az I. világháború után több éves kísérletezés eredményeként megépítette a légcsavarjával felszerelt és kormánysíkokkal stabilizált helikopterét. Az ő gépe volt az első, amely valóban egyhelyből, függőlegesen szállt fel 1928. szeptember 29-én. Sikerei Európa-szerte új lendületet adtak a korábban megoldhatatlan problémának tekintett helikopterkutatásnak. Kísérleteinek úttörő szerepét a nemzetközi szakirodalom is elismerte. Budapesten halt meg 1960. február 27-én.

[9]

1906. március 31.

Megszületett Sin-Itiro Tomonaga japán fizikus

A tokió-i születésű tudós a kiotó egyetemén szerzett atomfizikusi diplomát 1929-ben, itt dolgozott még három évig. Nevét a fotoelektromos párkeltést tárgyaló munkája tette ismertté. 1932-37 közt a tokiói Fizikai és kémiai Kutatóintézetben dolgozott, majd két évig Lipcsében, Werner Heisenbergnél tanult kvantumelméletet és magfizikát. 1941-ben lett a tokiói Bunrika Egyetem (Tanárképző Egyetem) fizikaprofesszora, itt kezdett mezonelmélettel és a kvantum-elektrodinamika kérdéseivel foglalkozni. 1943-ban tette közzé a kvantummechanikai folyamatok időbeli leírásának ún. kölcsönhatási képét, de csak 1947-ben, a háború után ismerték meg Nyugaton. Richard P. Feynman és Julian S. Schwinger amerikai kutatók is ekkor közölték eredményeiket, amelyek nagyjából megegyeztek Tomonaga munkásságával, összhangba hozva a kvantum-elektrodinamikát a speciális relativitás elméletével. 1956-62 között a Tanárképző Egyetem elnöke volt, majd a Japán Tudományos Tanács elnökévé nevezték ki. Aktívan küzdött az atomfegyverek elterjedése ellen, s a nukleáris energia békés felhasználásáért. 1965-ben, Feynmannal és Schwingerrel megosztva fizikai Nobel-díjat kapott `kvantumelektrodinamikai munkásságáért`. A japán fővárosban halt meg 1979. július 8-án.

[10]

1917. március 31.

Meghal Emil Adolf von Behring német orvos

Katonaorvosi tanulmányai befejezése után több évig hadisebészként szolgált, majd 1889-ben a berlini Higiéniai Intézetben Robert Koch mellett lett asszisztens. Itt fejlesztette ki a diftéria és a tetanusz elleni szérumterápiát. 1893-tól Halléban, majd 1895-től Marburgban volt a higiénia professzora. Ő vezette be az aktív immunizálást az orvosi gyakorlatban. S. Kitasatóval együtt 1904-ben kidolgozták a tetanusz szérumos megelőzését. 1901-ben elsőként őt tüntették ki az orvosi Nobel-díjjal. A kitüntetéssel `a szérumterápia terén végzett munkáját, különösen annak a diftéria elleni alkalmazását` ismerték el.

[11]

1927. március 31.

Megszűnik Magyarország katonai ellenőrzése

[12]

1939. március 31.

Nagy-Britannia garancianyilatkozatot ad Lengyelország számára, melyhez Franciaország is csatlakozik

A nyugati hatalmak a politikai garanciát kiterjesztik Romániára, Görögországra, Törökországra és Belgiumra is.

[13]

1941. március 31.

Meghal Thirring Gusztáv földrajztudós

Sopronban született 1861. december 25-én. A népfőiskola után evangélikus líceumba járt. Már ekkor érdekelte a földrajz, 17 évesen belépett a Földrajzi Társaságba. A budapesti egyetemen bölcsészdoktori és tanári diplomát szerzett, majd annak antropológiai tanszékén tanársegéd lett. 1888-ban részt vett a Magyar Turista Egyesület megalakításában, szintén ebben az évben a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) munkatársaként folytatta pályafutását. 1897-ben a demográfia egyetemi magántanárává nevezték ki, 1906-ban rendkívüli egyetemi tanári címet nyerte el. 1906-26 között a KSH igazgatójaként jelentős szerepet játszott abban, hogy a statisztika több szakágában publikációk sorozata jelent meg a hazai és nemzetközi szaksajtóban. Néhány évig intézetvezetőként a Fővárosi Könyvtár felügyeletét is ellátta. 1914-től a Magyar Földrajzi Társaság alelnöke volt, 1926-ban az MTA rendes tagjai sorába választotta. 1925-31 között a Magyar Statisztikai Társaság elnökeként is tevékenykedett. Történeti-demográfiai munkáival megalapozta a magyar történeti statisztikai kutatásokat, úttörő jelentőségűek útikalauzai. Számos értékes, Sopron város népesedés- és gazdaságtörténetére vonatkozó tanulmánya jelent meg. 1937-ben kiadta Magyar László Afrika-kutatóról szóló alapvető művét, 1938-ban Magyarország népessége II. József korában című dolgozatával kiemelkedő akadémiai elismerést ért el.

[14]

1948. március 31.

Beszünteti működését a budapesti értéktőzsde

[15]

1951. március 31.

Megalakul a Magyar Állami Népi Együttes

A Magyar Állami Népi Együttest kormányhatározat hívta életre. Az együttes április 3-án tartotta bemutatóját az Operaházban. A társulat feladata a népi kultúra értékeinek, hagyományainak ápolása, őrzése és új értékek teremtése. Napjainkban is számos külföldi turnén népszerűsíti a magyar néphagyományt.

[16]

1979. március 31.

Bezárják a britek által fenntartott máltai NATO-támaszpontot

Málta már az i.e. III. évezredtől lakott terület, a föníciaiak gyarmatosították, majd Karthágó, később Róma birtokolta. A hagyomány szerint Szent Péter Málta partjainál szenvedett hajótörést és a sziget lakosságát megtérítette. 395-től a Kelet-Római Birodalomhoz tartozott, uralták vandálok, gótok, arabok, majd a Szicíliai Királyság része lett. V. Károly császár 1530-ban a Rodoszról elűzött ispotályos avagy johannita rendnek adományozta, akik visszaverték a török támadásokat. A napóleoni háborúk idején Franciaországhoz került, 1814-től brit koronagyarmat lett. A jelentős flottatámaszponttá fejlesztett Málta 1921-ben korlátozott önkormányzatot kapott, amit a II. világháború idején felfüggesztettek. 1964. szeptember 21-én nyerte el függetlenségét, de a brit Nemzetközösség tagja maradt, 1974. december 13. óta köztársaság. 1979. március 31-én, a Brit Hadászati Egyezmény lejárta után bezárták a szigeten lévő NATO-támaszpontot, azóta ez a nap az ország nemzeti ünnepe. Málta 2004 óta az Európai Unió tagja.

[17]

1996. március 31.

Meghal Dante Giacosa, számos Fiat gépkocsi tervezője

Rómában született 1905. január 3-án. Gépészmérnöki diplomát szerzett, majd a Fiat gyár alkalmazottjaként tervezte és készítette el 1933-ban a vízhűtéses Zero gépkocsi modelljét. Igazi nagy sikerét a Fiat 500-as elkészítésével aratta 1936-ban. A Topolino néven világhírűvé vált kiskocsiból több mint 4 millió darabot adtak el. A Fiat 600-as volt Olaszország első négyüléses kocsija. Ezt követte a Campagnola, amely nemcsak Olaszországban, hanem Bulgáriában és Jugoszláviában is közkedveltté vált. A 124-es típust a Szovjetunióban is gyártották, Lada néven. Giacosa részt vett más gépkocsitípusok, így az Autobianchi Primula A 111-es és 112-es kocsijának elkészítésében is. 1975-ben vonult vissza a Fiat cégtől, de továbbra is részese volt az olasz gépkocsiipar fejlesztésének. Egy ideig elnöke volt a Gépkocsitechnikai Egyesületnek, majd 1967-69 között a Gépkocsiipari Mérnökök Nemzetközi Szövetségének. Több könyvvel gazdagította a szakirodalmat. Önéletrajzi írása Negyven esztendőm a Fiat tervezőjeként címmel jelent meg.

[18]

1997. március 31.

A Pioneer-10 befejezi küldetését

Az űrszondát 1972. március 2-án indították útnak, feladata először a Jupiter és holdjainak vizsgálata volt. 1973 végén `mindössze` 130 ezer kilométerről készített fényképeket a bolygóról, majd a Naprendszer határa határa felé vette útját. A fedélzetén egy gravírozott lemezkét vitt, amely az emberiségről közöl alapinformációkat. A lemezt Carl Sagan amerikai csillagász és népszerű tudományos ismeretterjesztő tervezte. Ezen a szonda vázlatos rajza mellett egyebek között egy nő és egy férfi méretarányos alakja látható, de tudatja azt is, hogy honnan indult az űrszonda. Elképzelhető, hogy a Pioneer-10 a távoli jövőben idegen civilizációba ütközik, s így az emberiség hírt adhat magáról. 1997. március 31-én befejezte küldetését, miután megérkezett utolsó üzenete a földi irányítóközpontba. Akkor mintegy 10 milliárd kilométerre a Földtől közel 45 ezer kilométer/órás sebességgel haladt. Energiaellátó rendszere addigra annyira lemerült, hogy több értékelhető adatot már nem tudott továbbítani, de sorsára hagyva tovább bolyong a végtelen kozmoszban.

[19]

2001. március 31.

Meghal Vayer Lajos művészettörténész

A Herder- és Széchenyi-díjas akadémikus Budapesten született 1913. június 30-án. A budapesti tudományegyetem Eötvös Kollégiumában tanult. 1935-től a Szépművészeti Múzeum, illetve a Nemzeti Múzeum munkatársa, majd egyetemi magántanár, 1949-től a Szépművészeti Múzeum főigazgató-helyettese, 1955-82 között az ELTE BTK művészettörténeti tanszékének tanára, majd a tanszékvezetője volt. Közben 1958-tól húsz éven át a Velencei Biennálé miniszteri biztosaként dolgozott, 1969 és 1973 között töltötte be az UNESCO Nemzetközi Művészettörténeti Bizottságának elnöki tisztét, később a bizottság tagjaként tevékenykedett. 1975-ben a Princeton Egyetem és Kutatási Intézet meghívott professzora. Ő volt az ikonográfia és az ikonológia hazai megteremtője. Műveit a műalkotások megismerésének kollektív tapasztalatokkal hitelesített eszközeinek segítségével, az európai és a magyar kultúra szerves összetartozásának tudásával írta. Fő kutatási területe a régi európai, elsősorban reneszánsz művészet, az ikonográfia-ikonológia, a grafikus művészetek, továbbá a XIX-XX. század magyar művészete volt. Művei: Pázmány Péter ikonográfiája, Rembrandt, Magyar uralkodók, A rajzművészet mesterei, Raffaello freskói a Vatikánban, Masolino és Róma, A Psychomachia és a Legenda Aurea. Piero della Francesca arezzói főművének ikonológiai problémái.

Bezár