Máig vitatott, hogy mi okozta a második robbanást a Lusitania végzete során
2018. május 7. 09:38 MTI
103 éve, 1915. május 7-én süllyesztette el egy német tengeralattjáró az ír partok közelében a brit Lusitania óriásgőzöst. Az 1200 áldozat közül minden tizedik amerikai állampolgár volt. Az eset hatalmas felháborodást váltott ki az első világháborúban akkor még semleges Egyesült Államokban, a tiltakozó washingtoni jegyzékek hatására a németek egy időre felhagytak korlátlan tengeralattjáró-háborújukkal, az incidensnek jelentős szerepe volt az 1917-es amerikai hadbalépésben.
Korábban
A történelem addigi legnagyobb hajóját a brit Cunard Line társaság építtette meg. A csillagászati költségek miatt ehhez állami segítséget is kaptak, de bele kellett egyezniük abba, hogy az óriásgőzöst a kormány szükség esetén lefoglalhassa és katonai célokra használhassa. A 41 ezer tonnás Lusitaniát 1906-ban bocsátották vízre és hamar népszerűvé vált a vastag pénztárcájú előkelőségek körében. A minden elképzelhető luxussal felszerelt gőzösön volt mahagóniborítású és üvegtetejű társalgó, zeneszoba, villanyvilágítás, XVI. Lajos-stílusú ebédlő, felvonó, kávéház, az első osztályú lakosztályok a versailles-i palotára emlékeztettek. Még a harmadosztályú kabinok is kényelmesek voltak, legalábbis a konkurenciával összehasonlítva.
Az „úszó palotán” csak egyvalami nem volt: elegendő mentőcsónak, mert az ilyen gőzösöket gyakorlatilag elsüllyeszthetetlennek tartották. A Titanic katasztrófája után a mentőcsónakok számát megnövelték ugyan, de ezek összecsukható, fából és vászonból készült alkalmatosságok voltak, mint kiderült, vészhelyzetben nem sok hasznukat lehetett venni. A Lusitania 1909-ben megszerezte az Atlanti-óceánt leggyorsabban átszelő utasszállító hajónak járó kék szalagot, de rekordját még abban az évben megdöntötte a szintén brit Mauretania.
Az első világháború kitörése után az Admiralitás lefoglalta a Lusitaniát, amely azonban továbbra is civilekkel a fedélzetén tette meg havonta az utat Liverpool és New York között, de valószínű, hogy titokban lőszert is szállított. Amikor 1915. május 1-jén utolsó, 202. transzatlanti útjára indult New Yorkból, fedélzetén 1266 utas és 696 fős személyzet, összesen 1962 ember tartózkodott. A német nagykövetség közleményben figyelmeztette az utasokat, hogy a korlátlan tengeralattjáró-háború miatt a hajót az elsüllyesztés veszélye fenyegeti, de ez csak kevés utast rettentett el.
A Lusitania május 7-én ért a háborús övezetnek minősülő ír partok közelébe. A hajót az előírásoknak megfelelően elsötétítették, az őrszemélyzetet megkettőzték, de még így sem vették észre a közelben ólálkodó német U-20 tengeralattjárót. Az U-20 a megfelelő pozíciót elérve egyetlen torpedót lőtt ki, amely eltalálta a hajó orr-részét. Az első és a második kazánház azonnal víz alá került, néhány másodperccel később egy második robbanás is történt. Az energiaellátás megszűnt, a hajófenék részeit elválasztó vízzáró ajtókat sem lehetett bezárni, az SOS-jelzést csak elemes rádióról tudták leadni. A fedélzeten kitört a pánik, a végzetesen megdőlt hajó 22 mentőcsónakjából csak nyolcat tudtak leengedni, a többi lánca beragadt vagy megsérült. A Lusitania rendkívül gyorsan, 18 perc alatt süllyedt el és 1201 embert vitt magával a hullámsírba. A katasztrófát csak 764-en élték túl, az áldozatok közül 128 amerikai állampolgár volt.
A rejtélyes második robbanás oka ma sem ismert. Egyes vélemények szerint a németek egy második torpedót is kilőttek, de az U-20 hajónaplójában ez nem szerepel és a robbanás egyébként is a hajó belsejében történt. Egy másik magyarázat szerint a szénraktárban robbant be a széngőz, egy harmadik elmélet szerint a rakományjegyzékben szereplő sajt, vaj és nemesfém helyett illegálisan szállított lőszer és ágyúlövedék robbant fel. A németek is arra hivatkoztak, hogy a Lusitania katonai célpontnak számított, mert felfegyverzett kereskedelmi hajóként hadianyagot is vitt magával. A magyarázatra még várni kell: jogi huzavona miatt a roncs sokáig nem volt kutatható, 2000 óta azonban egy amerikai üzletember finanszírozza a merüléseket, amelyekről a közelmúltban dokumentumfilm is készült.
A katasztrófa tovább rontotta az amúgy is feszült német-amerikai viszonyt. Az Egyesült Államok a közhiedelemmel ellentétben nem a Lusitania elsüllyesztése miatt lépett be a háborúba, de a washingtoni diplomáciai jegyzékek hatására a németek egy időre beszüntették a „korlátlan tengeralattjáró-háborút”. Amikor aztán két év múlva a brit tengeri fölény megtörésére törekvő németek újabb amerikai hajókat süllyesztettek el, Washington megszakította a diplomáciai kapcsolatokat, majd 1917. április 6-án hadat üzent a központi hatalmaknak.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
tél
Múlt-kor magazin 2010
- Magyar békefenntartók Kínában: haditengerészek a felkelők ellen
- Egy világrekorder magyar stewardess 27 ezer órája a levegőben
- Interjú Oborni Terézzel
- Paraszt Bruegel. Egy holland humanista élete
- Elhurcolva és elhurcolva. Lajos Iván próféciája 1939-ben
- A szovjetterror fehérorosz áldozatai, avagy a Kuropati erdő borzalmas titka
- Anyatejút. A szoptatás kultúrtörténete
- Csellóval a frontra. Egy kalocsai körorvos különleges kalandjai
- Prodam Guidó szenzációs akciója: az első repülés Budapest felett
- A világ legcsúszósabb anyagaként döntötte meg a Guinness-rekordot Plunkett találmánya tegnap
- Elutasította a kitüntetéseket a modern betegellátás úttörője, Florence Nightingale tegnap
- A mai napig találgatják, hova tűnt Ned Kelly koponyája tegnap
- Puccsal tért vissza a politikába a független Lengyelországot diktároként vezető Piłsudski tegnap
- Elsősorban Sztálinhoz volt hűséges a rettegett Péter Gábor tegnap
- Egy párbaj miatt vált híressé Szindbád alakjának megalkotója tegnap
- Megkeseredett emberré vált élete végére Garibaldi, az olasz egység hőse 2024.05.11.
- Örömünnepként indult, majd tragédiába fulladt a bradfordi mérkőzés 2024.05.11.