Romek Dóra

Paraszt Bruegel. Egy holland humanista élete

A humanizmusról többnyire Itália és a reneszánsz művészet jut eszünkbe, pedig hatása az Alpoktól északra is érezhető volt.

Németalföldön a XV. század végén a burgundi hatalmat felváltotta a Habsburg-uralom, amelyből a XVI. század közepén – amikor V. Károly fiának, II. Fülöpnek adta a 17 tartományt – spanyol fennhatóság lett. II. Fülöp a virágzó iparú és kereskedelmű tartományokat magasabb adóval kívánta sújtani, mint spanyol alattvalóit, ezt azonban az akkor már öntudatos németalföldi polgárság nem fogadta el. A reformáció tanai számára tökéletes táptalajt nyújtott az egyre erősödő spanyolellenesség, amelyet az inkvizíció válaszként adott kegyetlenkedései is tovább növeltek. Az 1568-ban kirobbant németalföldi szabadságharc először az Utrechti Unió, majd 1581-ben a Holland Királyság létrejöttéhez vezetett.

Korai, szőnyegszerű műveit így lassan felváltották az egyre nagyobb, kései korszakában már monumentális figurákkal operáló festményeiKorai, szőnyegszerű műveit így lassan felváltották az egyre nagyobb, kései korszakában már monumentális figurákkal operáló festményei

 

A függetlenség felé vezető években sokat változott a művészet és művészek helyzete is. A németalföldi festők Szent Lukács céhe már 1480-ban a szabad művészetek céhei közé tartozott. A polgárság rövidesen megteremtette a szabad piacot a művészek számára is, így ők már nem csak konkrét megrendelésekre dolgoztak. A világi, hétköznapi témák kerültek előtérbe, a szakrális tematika pedig egyre profánabb formát öltött. Önálló műfajjá érett a tájkép és a zsáner, utóbbi gyakran moralizáló tartalommal. Ugyanakkor a festészet stílusa – az olyannyira jellemző, végletekig fokozott realizmus – többnyire megmaradt a tartományokon belüli elzártságában. Ahhoz, hogy Németalföld festészete ebből a – középkori stíluselemek által fogva tartott – késő gótikus stílusból kiléphessen, itáliai inspirációra volt szükség.

Id. Pieter Bruegel 1551-ben lett az antwerpeni festőcéh tagja. A németalföldi festők ekkoriban már rendszeresen tettek itáliai tanulmányutakat, ennek köszönhetően az ókori, valamint a reneszánsz művészet egyre nagyobb befolyást gyakorolt a művészetükre. Bruegel az 1550-es évek legelején járt Itáliában, egészen Szicíliáig utazott, majd egy egész évet töltött Rómában. A németalföldi hagyományokat – az individualizmust, a realizmust és a profán szemléletet – az itáliai reneszánsz olyan tradícióival kellett összeegyeztetnie, mint a tipizálás, a klasszikus formaeszmény és az elméleti kérdésekben való elmélyülés. Korai, szőnyegszerű műveit így lassan felváltották az egyre nagyobb, kései korszakában már monumentális figurákkal operáló festményei. Ezek a művek a reneszánsz klasszikus formaeszményétől eltávolodva már annak a manierizmusnak a formavilágára építenek, amely Bruegel idejében nyert teret Itáliában is.

Az olyan gyakran hallott „Paraszt Bruegel” elnevezést a témaválasztás, valamint az egyszerű, durva vonású, mindennapi embereket idéző alakjai miatt kapta, akiket úgy mutat be festményein, amilyeneknek látta őket, mindenféle idealizálás nélkül. Fontossá vált számára az egyes ember – a szubjektum – megismerése. Ennek pedig – elképzelése szerint – egyetlen lehetséges forrása maga az élet, ezért válhatott számára a korábban csupán az események visszatükrözőjeként használt „tömeg” főszereplővé. Törekvése, hogy a tömegen keresztül ábrázolja az embert, az akkor leghaladóbb vallási és irodalmi irányzatokkal – Shakespeare és Cervantes – állt párhuzamban.

A teljes cikk a 2010 TéL számunkban olvasható.

Rendelje meg a kiadványt!
megrendelem a számot
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban
X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2017. nyári száma