Hérodotoszt cáfolják a balzsamozást kutató tudósok

Hatalmas forrásanyagot hagyott az utókorra Hérodotosz, avagy Halikarnasszoszi Hérodotosz, akinek történeti munkái a mai napig tananyagnak számítanak, és megkerülhetetlenek azok számára, akik az ókori Hellásszal vagy éppen Egyiptommal foglalkoznak. A Cicero által a „történelem atyjának” nevezett Hérodotosz volt az első ismert történész, aki rendszerszerűen gyűjtötte az anyagait, lehetőség szerint ellenőrizte forrásait és jól felépített, élénk szövegben fogalmazta meg kutatásának eredményeit.

Adatai mai szemmel nézve nem mindig állják meg a helyüket, de ő a maga részéről mindig hangsúlyozta, hogy csak azt jegyezte fel, amit számára forrásai elmondtak. Igaz ez az egyiptomi balzsamozással kapcsolatos szövegekre is – mutattak rá a Nyugat-ontarói Egyetem kutatói, akik a HOMO – Journal of Comparative Human Biology tudományos szaklapban publikálták 150 múmián elvégzett kutatásuk eredményét. Mint írják, nem igaz például, hogy az ókori egyiptomiak cédrusolaj-beöntéssel távolították volna el a beleket, ahogyan az sem, hogy a szívet mindig a helyén hagyták volna.

Hérodotosz időszámításunk előtt 445 körül indult Egyiptomba. A történetíró részletesen beszámolt az ókori egyiptomiak halottkultuszáról, így a mumifikálási eljárásról: a történetíró leírja, hogy az elithez tartozó elhunytaknál vágást ejtettek a hason, kivették a belső szerveket, míg a kevésbé jómódúak esetében a cédrusolajjal történő módszert alkalmazták. Hérodotosz ráadásul azt állítja, hogy az agyvelőt is eltávolították, a szívhez azonban nem nyúltak; hogy megnézzék, igazat állított-e Hérodotosz, az egyetem kutatói úgy döntöttek, alaposabban szemügyre veszik a kérdést és mintegy 150 múmián tesztelik a leírtakat.

Andrew Wade és Andrew Nelson írott forrásokban vizsgálta meg az ókori Egyiptom több ezer éves balzsamozási technikájának fejlődését, majd hét múmián CT-vizsgálatot végeztek és elkészítették a leletek háromdimenziós rekonstrukcióját. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a vagyonosabb és a szegényebb sorsú elhunytaknál is a hasfalon történt a vágás, néhány esetben pedig a végbélnyílás környékét választották a célra.

A tudósok szerint nem sok minden támasztja alá a cédrusolaj használatát, ráadásul Hérodotosz a szívvel kapcsolatban is pontatlan volt, mivel csak az esetek negyedében hagyták meg a szervet a helyén. A szív eltávolítása egybeesett azzal az átmeneti időszakkal, amikor egyre több, a középosztályhoz tartozó elhunyt részesülhetett a mumifikálásban, így annak megőrzése egyfajta „státusszimbólum” lehetett – magyarázta Wade. „Az elitnek valahogy meg kellett magát különböztetni a szegény sorsúaktól” – fűzte hozzá.

Wade és Nelson a kutatás során rámutatott, hogy – megcáfolva ezzel a görög történetírót – az esetek 20 százalékában az agyvelőt is meghagyták. Az agyat egyébként az orron át, egy görbe vassal szedték ki. A testet később fertőzésgátló szerekkel, például pálmaborral dörzsölték. A szárítás körülbelül 40 napig tartott, és erre az időre a testet száraz nátronba, (kristályszódába) majd forgácsba rakták, s néha illatosították.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

19. A közjogi rendszer átalakítása Magyarországon
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• A rendszerváltoztatás belülről
• Kilincs a túloldalon
• A bölcs „tolmács”
• Az én 89-em
• A Kádár-rendszer darázsfészke
• Moderata durant: az önmérséklet megedz
• A kór újra támad
• Kormányzás ellenszélben
• Antall József közelről