Megoldották a római kor egyik nagy rejtélyét

2012. június 19. 12:47

A közel 100 ezer lakosú Palmüra az egyik legfontosabb pont volt az ókori nyugati és keleti kereskedelem találkozásánál. Azonban történelmének egyes pontjait még mindig homály fedi: hogyan rendelkezhetett egy sivatag közepén lévő város ennyi lakossal? Hogy volt képes ennyi ember egy ilyen zord vidéken élni két évezreddel ezelőtt? Honnan jutottak élelmiszerhez? És hogy történhetett meg, hogy egy fő kereskedelmi út közvetlenül a kiterjedt sivatagon vágott keresztül?

Korábban

Norvég kutatók szíriai kollégáikkal immáron négy éve próbálnak választ adni ezekre a kérdésekre. „A kutatási eredmények új betekintést és megközelítési módot adtak Palmüra történetének megismerésére” – mondta Jørgen Christian Meyer, projektvezető, a Bergeni Egyetem professzora. A munkákat a Norvég Kutatási Tanács támogatja.

A főként bergeni tudósokból álló csapat új nézőpontból közelítette meg a problémát: maga a város kutatása helyett a Palmürától északra fekvő hatalmas kiterjedésű földterületet kezdték el vizsgálni. A kutatók a Palmürai Múzeum munkatársaival együtt műholdfelvételek segítségével a földfelszínen talált ősi maradványokat katalogizálták. „Ezt az utat követve – magyarázza Meyer professzor – képesek leszünk egy teljesebb képet adni a várost körülvevő területekről is.” A csapat számos római kori, már elfeledett falvat fedezett újra fel. Azonban Palmüra rejtélyének kulcsa a településeken fellelhető víztározórendszer volt.

Meyer professzor munkatársaival rádöbbent, hogy amit eddig kutattak, az nem egy sivatag volt, hanem egy száraz sztyeppe, tele földalatti gyökerekkel. Az esővíz időszakos folyók és patakok medrében gyűlt össze, amit az arabok „wadi”-nak neveznek. A régészek bizonyítékokat találtak arra nézve, hogy az ókori Palmüra és a közeli falvak lakosai az esővizet gátak és ciszternák segítségével gyűjtötték össze. Mindez lehetővé tette a környező települések számára a növénytermesztést, és ezáltal a nagyváros élelmiszerrel való ellátását, a rendszer ráadásul aszály esetén is védelmet nyújtott.

Palmüra fekvése politikai okból is jelentős volt. Fontos keleti-nyugati kereskedelmi útvonalak mentén feküdt, tőle északra húzódott az Eufrátesz, amelyet bár nem a rómaiak ellenőriztek, elengedhetetlennek számított a keleti kereskedelem során. A várostól keletre perzsák éltek. A helyi hatóságok így nagy vagyonra tehettek szert pusztán a város elhelyezkedéséből fakadóan. „A palmürai kereskedők, kihasználva városuk egyedülállóan kedvező fekvését, átfogó kereskedelmi hálózatot építettek ki” – mondja a professzor, hozzátéve: „ez megmagyarázza a város jólétét.”