Szoborral kárpótolja Galileit a Vatikán

A tervezett szobor a Galilei egykori börtönéül szolgáló épület mellett áll majd, ahová őt 1633-ban, ítéletére várva helyezték el. A Pápai Tudományakadémia vezetője, Nicola Cabibbo fizikus szerint az egyház végre le akarja zárni az egész ügyet, és a szoborral nem csak Galilei nagyszerű örökségét szeretnék elismerni, hanem az alkotás a tudomány és hit közti kapcsolatot is szimbolizálná majd. A magánadományokból készülő szobor szerinte azért is helyénvaló, ugyanis Galilei volt a modern tudományosságot képviselő pápai Akadémia egyik alapítója.

A lépés már előrevetíti azt az ünnepségsorozatot, amelyet Róma, Pisa, Firenze és Padova a jövő évben Galilei távcsövének feltalálása 400. évfordulójára emlékezve tart majd. A Vatikán például 40 nemzetközi kutató bevonásával rendez majd konferenciát Galileiről, Firenzében pedig - az egykor fő ellenlábasnak számító jezsuitákkal - lépésről lépésre megvizsgálják az egykori peranyagot.

A rendezvénysorozat már a héten elkezdődött: a Firenzei Tudománytörténeti Múzeumban ugyanis megnyitották a Galilei távcsövét középpontba állító "Az eszköz, amely megváltoztatta a világot" címet viselő kiállítást. A helyszín nem véletlen, hiszen ma ott található a tudós szinte összes eredeti tudományos eszköze.

A tudomány és hit közti kapcsolat a mai napig igen törékeny: januárban XVI. Benedek pápának le kellett mondania a római Sapienza Egyetemre tervezett látogatását, ugyanis a diákok és oktatók azzal vádolták, hogy egyetért az Inkvizíció egykori, Galilei elleni ítéletével. Az eset kapcsán felidézték Joseph Ratzingernek 1990-ben, még bíborosként tartott beszédét, amelyben jogosnak találta a tudós elleni ítéletet.

A zenész apától származó Galilei előbb a Vallombrosa kolostorban tanult, majd 1581-től Pisában orvostudományt hallgatott. Tanult matematikát és fizikát, s Arkhimédész munkáit tanulmányozta. Hidrosztatikai mérlege Itália-szerte híressé tette. Már fiatalon a heliocentrikus (Nap-központú) világképben hitt, de meggyőződéséről eleinte hallgatott. 1609-ben megirigyelte egy holland tudós távcsövét, s maga is épített egyet, a háromszoros nagyítást viszont harminckétszeresre növelte.

Teleszkópja segítségével megfigyelte, hogy a Tejutat csillagok sokasága alkotja, felfedezte a Hold hegyeit, a napfoltokat, a Jupiter négy holdját és a Vénusz fázisait. A napközéppontú világkép mellett utóbbi kettő volt fontos érv: a Jupiter holdjainak mozgásából világosan kiderült, hogy ennek középpontjában nem a Föld áll, a Vénusz fázisait pedig csak úgy lehetett értelmezni, ha a bolygó a Nap körül kering.

Az elméleteit Rómában szerette volna bemutatni, ám a Vatikán mindezt Kopernikusz nyomán eretnekségnek nyilvánította. 1632-ben megjelent könyve, a Párbeszédek miatt eretnekségért bíróság elé állították és tételei visszavonásárakényszerítették (egyesek szerint erre azért került sor, mert félt a pokoltól). Firenzéhez közel, háziőrizetben élte utolsó éveit. Először 1741-ben rehabilitálták, amikor XIV. Benedek pápa engedélyezte összes művének megjelentetését. Teljes rehabilitálására 1992-ben került sor, amikor II. János Pál pápa sajnálatát fejezte ki Galilei ítélete miatt.