Tagadnak az SS-tagsággal gyanúsított német írók

Hiányzik a múlttal való őszinte szembenézés

Norbert Frei neves történész a legmesszebbmenőkig hihetőnek tekinti Martin Walser, Siegfried Lenz és Dieter Hildebrandt azzal kapcsolatos állítását, hogy nem volt tudomásuk állítólagos nemzetiszocialista párttagságukról. A jenai Schiller egyetem professzora úgy emlékezett: annak idején jócskán akadtak olyan tömeges besorozások, amikor sokan nem is tudtak arról, hogy ők is a besorozottak között vannak. Frei szerint nem fér kétség ahhoz, hogy a náci párt számtalan olyan taggal rendelkezett, akiket még csak nem is értesítettek felvételükről, az NSDAP akkori vezetői ugyanis egymással is versenyeztek abban, hogy melyikük tud több tagot toborozni.

A tekintélyes történész szerint különösen vonatkozott ez a korai negyvenes évek fiatal generációjára. Hasonlóan vélekedett egy másik, ugyancsak nagy tekintélyű német történész, Hans Mommsen is. A 77 éves Mommsen - aki annak idején Günter Grasst is védelmébe vette - ugyancsak azt hangoztatta, hogy a negyvenes években a tömeges toborzások napirenden voltak, még pedig számos esetben az érintettek tudta nélkül.

Grasst védelmében, és most is, Hans Mommsen egyebek között azt hangoztatta: a nemzetnek még mindig nincs meg a készsége arra, hogy beismerje saját részességét a nemzetiszocializmus bűntetteiben. Mommsen szerint ez szolgál magyarázatot arra, hogy mindenekelőtt a háború utolsó éveiben behívott korosztályok tagjai elhallgatták tagságukat az NSDAP-ben, elkerülendő a nyilvános meghurcolást. Persze akadt olyan történész is, aki némileg más véleményen volt. Így például a freiburgi Ulrich Herbert, aki valószínűtlennek tartotta, hogy a háború vége felé tudtuk nélkül sorozhattak be akkori fiatalokat a náci pártba.

Walser, Lenz és Hildebrandt esetében - rajtuk kívül - a jelek szerint igazán senki nem tudja, mi az igazság. Az egész ügy azonban általános vélekedés szerint rávilágít azokra a hiányosságokra, amelyek a német nemzetiszocialista párt tevékenységével kapcsolatos kutatásokra vonatkoznak, beleértve a pártba történt felvételeket is. Felveti azt a valójában minden másnál komolyabb kérdést is, hogy mit is jelentett igazán a náci párt tagjának lenni. Amit egyesek most ismét úgy tesznek fel: ki is volt valóban igazi náci?

(Múlt-kor/MTI)

1. Kényszertagok voltak
2. Hiányzik a múlttal való őszinte szembenézés