Megfejtették a Nagy Piramis építésének titkát

Az ókori világ egyetlen ma is álló csodája, a legimpozánsabb piramis, a Kheopsz (Nagy) Piramis. Méltán a világcsodák egyike: 137 méteres magasságával és 6,4 millió tonnás súlyával a világ egyik legnagyobb magában álló épülete mind a mai napig. Szinte hihetetlen pontossággal építették: 229 méterszer 229 méteres alapjánál a méreteltérés nem haladja meg a húsz centimétert, kövei olyan simán illeszkednek egymáshoz minden kötőanyag nélkül, hogy réseik közé egy papírlapot sem lehet becsúsztatni. Fénykorában az épületet fehéren ragyogó márvány és homokkő burkolat borította, a tetejét elektrumból készített sziporkázó csúcsdísszel koronázták. Föld alatti templom, kazamatarendszer, több száz kőből faragott szobor - köztük a híres Szfinx - tartozott hozzá.

Nézze meg a bemutatót!

A kutatók régóta vitatják, miként építették fel a Nagy Piramist, milyen metódussal rakták egymásra a 3 millió kőtömböt, amelyek mindegyike 2,5 tonnát nyom. A korábbi elméletek szerint Kheopsz (Khufu) sírja egy folyamatosan magasított rámpáról épülhetett, vagy a piramis köré épített homokspirálon halmozhatták fel a köveket. Voltak, akik Hérodotosz nyomán gigászi emelőkre, megint mások betonra, egyesek a földönkívüliekre és mára elfeledett ősi csúcstechnológiákra gyanakodtak.

Jean-Pierre Houdin francia építész arra a következtetésre jutott, hogy a korábbi százezres munkaerő helyett valójában precíz mérnöki irányítás alatt mindössze 4000 munkás dolgozhatott az építkezésen. Houdin nyolc évvel ezelőtt kezdett dolgozni az elméleten, és az építkezés 3D-s rekonstrukcióját a múlt hét végén egy interneten is megtekinthető prezentáció segítségével mutatta be. "Ez annyival jobb, mint más elméletek, hogy a valóságban is működőképes" - mondta Houdin a sajtó munkatársainak. A szimuláció elkészítésébe az építész az autó- és repülőgépgyártásban érdekelt, francia védelmi beszállítóként dolgozó Dassault Systemes szakembereit vonta be, akik két éven át 14 mérnököt biztosítottak a részletek kidolgozására.

Az alagutak a piramisban

A francia építész szerint az építkezés első fázisában egy hagyományos rámpát használtak, amíg elérték a 43 méteres magasságot. Ekkorra a piramis teljes tömegének 70 százalékát már beépítették, így a maradékot a rámpa köveinek felhasználásával, egy belső spirális alagúton vitték felfelé. A belső rámpán fasíneken csúsztatták fel a köveket, és mivel a piramis a négy sarkán nyitott volt, az alagút világítását és szellőzését nem kellett külön megoldani. Az alig 7 százalékos dőlésszögű rámpán 8-10 ember tolta fel a köveket, s ezeket a már elkészült szerkezet mindig megtartotta. Ez a megoldás szerinte takarékos is volt, hiszen a korábbi elképzelésekkel szemben itt minden követ beépítettek, és egy darabot sem hagytak veszendőbe menni.

Az elméletet egy 1986-ban elvégzett mikrogravitációs vizsgálat eredményeire alapozzák, amelynek során a francia kutatók spirális alagutak nyomait találták meg az épületben. A dokumentáció azonban 15 évre fiókban maradt, mert az alagutak mibenlétét nem tudták megmagyarázni. Houdin szerint a belső rámpa a külső falaktól pár méterre még ma is megtalálható, és ha az egyiptomi hatóságok is beleegyeznek, akkor a Dassault szakemberei hamarosan radarok és hőérzékelők segítségével vizsgálják át a teljes piramist.

"Mindez tehát szembemegy az eddigi elméletekkel, mindazokkal, amiket magam is 20 éve tanítok, de legbelül végig azt éreztem, hogy tévedésen alapulnak" - mondta el Bob Brier egyiptológus a Reutersnek, aki szerint "Houdin elmélete hiteles, de nem több mint elmélet". Az Egyiptomi Régiségek Főtanácsa egyelőre nem kommentálta az eredményeket.

Ön mit gondol az elméletről? Itt megírhatja nekünk!