Akasztott disznók és száműzött egerek - állatperek a középkorban

2015. szeptember 24. 08:14

Manapság, ha egy állat megöl vagy súlyosan megsebesít egy embert, nagy valószínűség szerint – függetlenül attól, hogy vadon élő vagy megszelídített állatról van szó – elaltatnák, vagy, más szavakkal, kivégeznék. A középkorban azonban előbb számos alkalommal bíróság elé állították a bűnös teremtményeket, hogy törvényes keretek között szabják ki büntetésüket. 

Állatábrázolás egy középkori kódexben

Kakas a máglyán

1494. június 14-én letartóztattak egy disznót, mert „megfojtott és megcsonkított egy bölcsőjében fekvő kisgyereket, Jehan Lenfant clermonti marhapásztor és felesége, Gillon kisfiát.” A per alatt számos tanú számolt be arról, hogy „húsvét napjának reggelén, miközben az apa a marhákra vigyázott, az anya pedig éppen Dizy faluban tartózkodott, a csecsemőt magára hagyták bölcsőjében, a nevezett disznó pedig a nevezett időben bement a nevezett házba, eltorzította a nevezett kisfiút, megette az arcát és a nyakát, aki [a kisfiú] a harapások és a csonkítások következtében távozott az élők sorából.” Miután a bírák számba vették a bizonyítékokat, kihirdették az ítéletet: a „nevezett bűncselekménnyel szembeni utálatunktól és borzalmunktól, valamint a példamutatás és az igazság érvényesítésének szándékától vezérelve” akasztás általi halálra ítélték az ekkor épp egy apátsági börtönben raboskodó állatot. 

A középkori Európában legalább 85 állatpert tartottak – sokat közülük Franciaországban és Svájcban –, a kora újkortól egészen a 20. század elejéig pedig tovább nőtt az állatokat vádlottként érintő bírósági eljárások száma. Kétség sem férhet hozzá, hogy a középkorban a fent említettnél jóval több állatpert rendeztek, többségükről azonban nem készítettek feljegyzést. Volt, hogy egyes embereket „bántalmazó” állatok ellen büntetőeljárást indítottak, de az is előfordult, hogy egyházi bíróság elé citálták az emberek tulajdonában kárt okozó állatokat.

A témával elsőként Edward P. Evans foglalkozott 1906-os, The Criminal Prosecution and Capital Punishment of Animals című munkájában (Magyarországon Ráth-Végh István Az emberi butaság kultúrtörténete című művében foglalkozott az állatperekkel). Evans úgy vélte, az állatok ellen folytatott büntetőeljárások, amelyek vagy a „vádlott” egyházi kiátkozásával, vagy kivégzésével végződtek, a korban széles körben elterjedt babonás gondolkodásból fakadtak, amelyek az „elképesztően abszurd és kegyetlen” boszorkányüldözések idején minden korábbinál tragikusabb módon fejtették ki hatásukat.

Evans óta számos történész fejtette ki nézeteit a bizarr témával kapcsolatban. Vannak, akik úgy vélik, a jelenség mögött az igazságszolgáltatási intézményrendszer Nyugat-Európában a 12-13. században megfigyelhető kiterjedése áll, mivel a megnövekedett számú jogásztársadalomnak munkára volt szüksége. Az ügyvédek gyakran remek lehetőséget láttak egy állat védelmében, mivel egy ilyen ügyben megcsilloghatták mesterségbeli tudásukat, győzelem esetén pedig felhívhatták magukra a figyelmet. Mások úgy gondolják, hogy az állatperekben a keresztények korabeli elképzeléseinek – miszerint Isten hatalmat adott az embereknek, hogy uralkodjanak a természet felett – köszönhető, hogy állatokat állítottak bíróság elé.

Joyce Salisbury rámutatott, hogy a késő középkori gondolkodásban hogyan homályosult el az emberek és az állatok közötti különbség. A korabeli irodalom tele van olyan mesékkel és történetekkel, amelyekben az állatok úgy viselkednek, mint az emberek. A középkori munkákban emellett számos madarat, kutyát, nyulat és más állatokat láthatunk, amint emberekhez köthető cselekményekben, például háborúkban vesznek részt. Akik emberként tekintettek az állatokra, lépésről lépésre egészen addig is eljuthattak, hogy racionális gondolkodás és az erkölcsi érzék tekintetében is emberi tulajdonságokkal ruházták fel az állatokat. A gondolatmenetből pedig logikusan következik, hogy egy gyermeket megtámadó állat felelősséggel tartozik a tetteiért, vagyis megérdemli a büntetést.

Az állat emberként való kezelésének eklatáns példáját figyelhetjük meg egy 1386-ra datálható történetben. A források tanúsága szerint a franciaországi Falaise-ben ebben az évben egy disznót szintén gyermekgyilkosságért állítottak bíróság elé. Mielőtt kivégezték, az állatra mellényt, kesztyűket és alsónadrágot adtak, fejére pedig egy emberi maszkot húztak és láncra verték, mielőtt felakasztották volna. A helyi hatóságoknak 10 solba és 10 garasba került a látványosság megrendezése, többek között azért, mert a hóhérnak vettek egy új pár kesztyűt.

Mint a fenti példákból is látható, leggyakrabban disznókat állítottak bíróság elé, de más állatok is megtudhatták, mi is az az igazságszolgáltatás. 1314-ben egy tehenet akasztottak fel, miután kitört a karámból, és halálosan megsebesített egy járókelőt. 1474-ben egy svájci bíróság egy kakast máglyahalálra ítélt „förtelmes és természetellenes bűnéért”: az állat tojt egy tojást.

Címkék
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2017. nyári száma