A latrinából kerültek elő az utolsó etióp császár, Hailé Szelasszié maradványai

Hailé Szelasszié 1930-ban került a három évezredes államiságra visszatekintő Etiópia trónjára. Az olasz katonai agresszió miatt a "négusnak" 1936-ban el kellett ugyan menekülnie, de 1941-ben angol segítséggel visszatért, és egy „új korszakot” hirdetett meg. Ez a gyakorlatban óvatos reformok sorozatát jelentette: egy alkotmány megszövegezését, a rabszolgaság eltörlését, de elmaradt például a földreform. Alig költöttek az oktatásra és az infrastruktúrára, annál többet a katonákra: az uralkodó legfőbb támasza a hadsereg lett, amely a legnagyobb és a legjobban felszerelt volt Fekete-Afrikában. Hailé Szelasszié ügyes személyi politikával, besúgók hálózata révén szinte magánbirtokként kormányozta országát. Az 1955-ös új alkotmány már kimondottan teljhatalmat adott neki, az elmaradott, babonás országban személyi kultusz épült ki körülötte.

A császárt valósággal sokkolta, hogy a dédelgetett hadsereg egy része 1960-ban fellázadt ellene és elfoglalta a fővárost, a felkelést csak kemény harcok után sikerült leverni. 1966-ban hozzájárult egy demokratikusabb alkotmány bevezetéséhez és ismét reformokat kezdett fontolgatni. Amikor azonban előállt a progresszív adózás gondolatával, a parlament szokatlan módon leszavazta a javaslatot, Gojam tartományban pedig felkelés tört ki. Hailé Szelasszié két tűz közé került, mert nemcsak a reform ellenzői, hanem  hívei is szorongatták: a fővárosban rendszeressé váltak a diáktüntetések, vidéken parasztlázadások robbantak ki. Az egyre rosszabb gazdasági helyzet, a korrupt kormány, a sorozatos éhínségek és a munkanélküliség miatt egyre nőtt az elégedetlenség, az öreg és fáradt uralkodó mind népszerűtlenebbé vált.

A császárság vége 1974-ben jött el. Januárban fellázadt az egyik déli tartomány helyőrsége, példáját hetek alatt több más hadosztály követte, és a régóta gyülemlő elégedetlenség a polgári lakosság körében is robbanáshoz vezetett. A tüntetések februárban elsöpörték a kormányt, de az új kabinet sem volt hajlandó nagyobb változtatásokra. A hadsereg radikális reformokat követelő tisztjei nyáron megalakították egyeztető szervezetüket, amely DERG (amhara nyelven "bizottság") néven lett ismert, és amelynek élére Mengisztu Hailé Mariam alezredes került. A DERG eleinte csak a színfalak mögött ténykedett: fokozatosan, a császárra hivatkozva eltávolította a kormány tagjait, és életbe léptetett egy új, demokratikus alkotmányt. Augusztusban már Hailé Szelassziéra került a sor: testőrségét és tanácsadó testületét feloszlatták, vagyonát elkobozták, majd sajtókampány indult ellene, egyebek között azzal vádolták, hogy eltitkolta a világ elől a százezrek életét követelő éhínségeket.

1974. szeptember 12-én mintegy tucatnyi tiszt jelent meg a 82 éves uralkodónál, és felolvastak neki egy levelet, amely szerint „Juda törzsének győzelmes oroszlánját, Isten választottját, Etiópia királyainak királyát” megfosztják trónjától és őrizetbe veszik. Hailé Szelasszié nem tanúsított ellenállást, vélhetőleg már fel sem fogta, mi történik vele. A világtól elzárva tartották, halálhírét 1975. augusztus 27-én jelentették be. A hivatalos közlemény szerint betegség végzett vele, de ma már bizonyosnak tekinthető, hogy egy éterrel átitatott párnával megfojtották. Tetemét 1992-ben találták meg a császári palota latrinájában, és 2000-ben temették újra ünnepélyes keretek között. Ugyanabban az évben hazájában őt választották meg a 20. század legnagyobb etióp személyiségének, holtversenyben a kétszeres olimpiai bajnok futó Hailé Gebreszelassziéval.

A hatalmat 1974-ben megragadó DERG soraiban egymást követték a leszámolások és tisztogatások, míg 1977 februárjában egy szó szerint is „lefegyverző” vita végén Mengisztu lett az első ember. A császár feudalisztikus rendszerét keményvonalas kommunista diktatúra váltotta fel, ezért is csúfolták Mengisztut a „vörös négusnak”. A rezsim, amely a kiadások 60 százalékát fordította katonai célokra, egy ideig képes volt felvenni a harcot az ország északi részében tevékenykedő lázadó csoportokkal, de a marxista ihletésű gazdaságpolitika, a gyakori aszályok romba döntötték a mezőgazdaságot, az 1984-85-ös nagy éhínség a világlapok címoldalaira is felkerült.

A hidegháború befejeződésével, a szocialista tömb felbomlásával Mengisztu rendszere elveszítette legfőbb támogatóit, és 1991-ben megbukott. Hagyatéka a totális csőd volt: a gazdaság teljesen összeomlott, ráadásul Eritrea, az ország egyetlen kijárata a tengerhez önálló állammá vált. Etiópiában 1994-ben új, demokratikus alkotmányt fogadtak el, a gazdasági fejlődés is elindult, de továbbra is a világ egyik legszegényebb országa.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Közel-Kelet

• Bármi áron érvényesítette kereskedelmi érdekeit a brit Kelet-indiai Társaság
• Európaiként az elsők között tette meg a mekkai zarándoklatot Germanus Gyula
• Csak vesztesei voltak a nyolc éven keresztül tomboló iraki-iráni háborúnak 
• Csak néhány száz keresztény élte túl Jeruzsálem muszlim visszahódítását
• Marco Polo segített elterjeszteni az asszaszinok legendáját
• Itáliai és német közreműködéssel jutottak el New Yorkba az Iránról készült első fotók
• Súlyos környezeti katasztrófával is járt a Sivatagi Vihar
• Megtalálták Marokkó első, római kori kikötői negyedét
• Kémkedés vádjával börtönözték be a fiatal Germanus Gyulát