A messzi Kelet egy francia fotós szemével

2014. március 28.-Múlt-kor

A 90 éves francia fotográfus, Marc Riboud 1955 és 1958 közötti keleti utazásairól született képeinek válogatásából nyílik kiállítás szombaton a budapesti Mai Manó Házban.

Az élő klasszikus

"Élő klasszikus" - így jellemezte Kőrösi Orsolya, a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ ügyvezető igazgatója Marc Riboud-t, akinek Keleti utazás 1955-1958 című kiállítása szombattól látható a Mai Manó Házban. A 90 éves, lyoni születésű francia fotográfus három évet felölelő, Törökországot, Afganisztánt, Japánt, Indiát, Nepált, Kínát, Pakisztánt és Iránt érintő utazása során készített képeiből 62-t láthat a nagyközönség a Magyar Fotográfusok Házában.

Hozzátette: idén 15 éve, hogy megnyíltak a Mai Manó Ház kiállítóterei, amire az év folyamán rendezvénysorozattal fognak megemlékezni, májusban pedig nagyszabású Magnum-kiállítás nyílik a Nagymező utcai Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban.

Csizek Gabriella, a kiállítás kurátora egy kérdésre válaszolva elmondta: ha nincs Henri Cartier-Bresson, ma Marc Riboud nevét ismerné a világ. Riboud-ról szólva kifejtette: a francia művész nem az egzotikumot ragadja meg, képeiről a második világháború utáni humanista fotográfia jegyei köszönnek vissza, s azokon olyan természetességgel nyílnak meg számára az emberek, mintha nem is lenne a kezében kamera.

A Galata hídon, Isztambul, 1955

Kicsoda Marc Riboud?

Marc Riboud Lyonban született 1923-ban. Az 1937-es párizsi világkiállításon készíti első fotóit egy miniatűr Vest-Pocket fényképezőgéppel, amelyet az édesapjától kapott. A II. világháborúban Vercors-nál harcol. 1945-48 között mérnöki tanulmányokat folytat, miközben egy gyárban dolgozik. Miután egyszer egyhetes szabadsága alatt egy lyoni kulturális fesztiválról tudósít, felhagy mérnöki munkájával és a fotográfia felé fordul.

1953-ban jelenik meg híres Az Eiffel torony festője című képe a Life magazinban, ugyanebben az évben tagja lesz a Magnum fotóügynökségnek, miután találkozik Henri Cartier-Bressonnal és Robert Capával, aki később Londonba küldi, hogy ismerkedjen és megtanuljon angolul. 1955-ben a Közel-Keleten és Afganisztánon át Indiába utazik, ahol egy teljes évig marad. Majd Kína felé veszi az irányt, itt először 1957-ben tartózkodik hosszabb ideig. 1960-ban három, a Szovjetunióban eltöltött hónap után elkezdi figyelemmel kísérni a függetlenségi mozgalmakat Algériában és Nyugat-Afrikában.

1968-69 között azon kevés fotográfusok egyike, aki beutazhat Dél- és Észak-Vietnamba. 1976-ban a Magnum elnöke lesz, majd három év múlva lemond a tisztségről. A nyolcvanas évek óta saját ritmusa szerint utazik, számtalan albumot jelentetett meg. 2004-ben retrospektív kiállítása nyílt a párizsi Maison Européenne de la Photographie-ben. Európa-szerte számos múzeum állítja ki a munkáit, de rendszeresen vannak kiállításai az Egyesült Államokban, Kínában és Japánban is. Számtalan díjat kapott, köztük két Overseas Press Club Award-ot, a Time-Life Achievement, a Lucie Award-ot, valamint az ICP Infinity Award díját.