Szovjet mesterkedés eredménye volt a koreai háború?

2010. június 25. 14:23 MTI

Kim Ir Szen 1950. áprilisi titkos moszkvai tárgyalásai után Sztálin jóváhagyásával indult meg a koreai háború, de a szovjet vezető hangsúlyozta, hogy Mao és a kínai kommunista párt beleegyezése nélkül Phenjan nem indíthatja el a hadműveleteket - állítja Sen Cse-hua (Shen Zhihua), a hidegháborúk egyetemes történelme sanghaji kutatóközpontjának igazgatója.


A kínai kutató 15 éve foglalkozik a koreai háború kérdéskörével, és mint a Global Times című lapnak nyilatkozott, ez idő alatt - ahogy egyre több dokumentumhoz fért hozzá - sokat változott a véleménye. Ma már az alapvető történelmi tények lényegében ismertek, és a vita inkább arról szól, mi volt az indíték, "mi járhatott Sztálin fejében"?

A második világháború végén, amikor az Egyesült Államok ledobta két atombombáját Japánra, Sztálin nyomban a Koreai-félszigetre küldte csapatait. Az Egyesült Államok nem akarta, hogy a teljes félsziget szovjet befolyás alá kerüljön, ezért azt javasolta, hogy a 38. szélességi foknál húzzák meg a határt. Ezt Sztálin elfogadta, de felvetette, hogy Japán esetében is alkalmazzák ezt az eljárást. Amerika visszautasította az ötletet.

Az európai hidegháború 1947-es kezdete, a Szovjetunió és az Egyesült Államok konfliktusainak megszaporodása után a Koreai-félsziget ügyeiben is problémák keletkeztek, és Washington a befolyása alatt tartott Egyesült Nemzetek Szervezetét kérte fel a helyzet kezelésére - idézi fel az előzményeket Sen. Az ENSZ választásokról döntött, de a világszervezet által felügyelt választásokon a részvételt Észak-Korea 1948-ban megtagadta. A két megszállt területen így alakult ki két koreai kormány, amely egyaránt fenntartotta igényét a félsziget feletti szuverenitás jogára.

A választások után a Szovjetunió és az Egyesült Államok kivonta csapatait a félszigetről, s ekkortól már apróbb konfliktusok kezdődtek Észak- és Dél-Korea között. Kim Ir Szen folyamatosan kérte Sztálin és Mao Ce-tung jóváhagyását Dél katonai elfoglalásához, de mivel Moszkva nem akarta élezni a konfliktust Washingtonnal, Kína pedig a maga országegyesítésével volt elfoglalva, kezdetben nem bólintottak rá a tervre. Sen állítása szerint ezt igazolják a volt Szovjetunió és Kína archívumának anyagai.

1950-ben azonban Sztálin véleményében hirtelen fordulat következett be, s beleegyezett a Dél-Korea elleni támadásba. Meghívta Kim Ir Szent Moszkvába, s az áprilisi titkos tárgyalásokon zöld utat adott a katonai akcióhoz. Kim akkor úgy ítélte meg, hogy az Egyesült Államok nem fog beavatkozni, vagy nem lesz rá ideje. Véleményét Sztálin is osztotta. Ugyanakkor Sztálin a megbeszélések alkalmával többször is hangsúlyozta, hogy Maót meg kell kérdezni, a háború nem indítható meg a Kínai Kommunista Párt jóváhagyása nélkül. Sztálin azt is mondta Kimnek, hogy egy amerikai beavatkozás esetén a Szovjetunióra ne számítson, segítségért majd csak Kínához fordulhat.

1950. május 13-án Kim Ir Szen Pekingbe utazott, hogy kikérje Mao Ce-tung véleményét, illetve rávegye terve támogatására. Mao kétkedve fogadta Kim állítását, miszerint Sztálin már igent mondott, ezért megkérte az akkori orosz nagykövetet, Nyikolaj Roscsint, hogy ellenőrizze ezt. Sztálin válasza az volt, hogy ő valóban hozzájárult a támadáshoz, s ha Kína nem ért ezzel egyet, akkor a kérdésre vissza kell térni. A végső döntést a kínaiaknak és az észak-koreaiaknak kell meghozniuk - tette hozzá.

Mao lényegében nem tehetett egyebet, mint hogy Phenjan és Moszkva közös álláspontját támogassa - véli Sen. Mao ezek után megígérte, hogy amennyiben az Egyesült Államok belép a háborúba, Kína katonai segítséget fog nyújtani Észak-Koreának. A tények alapján az a következtetés állapítható meg, hogy a koreai háború eredetileg Moszkva és Phenjan ötlete volt, de a vele járó felelősséget Sztálin sikeresen áthárította Maóra - állapítja meg Sen Cse-hua professzor.

Sen szerint Sztálin arra számított, hogy ha szovjetbarát kormány fennhatósága alá kerül a Koreai-félsziget, akkor három stratégiailag fontos kikötő használatához juthat, amelyekkel ellenőrzése alatt tarthatja távol-keleti érdekeltségeit. Eredetileg tehát Sztálin küldött táviratot Kimnek és hívta Moszkvába, ahol hagyta magát meggyőzni a háború szükségességéről.

A feltételezést - miszerint az amerikaiak nem fognak beavatkozni - részben arra alapozták, hogy korábban az Egyesült Államok külügyminisztere, Dean Acheson a nyilvánosság előtt kijelentette: a Koreai-félsziget nem tartozik az USA védelmi hatáskörébe. A háború mellett döntők azonban elszámították magukat. Washington a szovjet-kínai szövetség láttán már készen állt arra, hogy adott esetben megfékezze a kommunizmus továbbterjedését Ázsiában és Európában. A koreai háború kirobbantásával stratégiai lehetőséghez jutott; két nap múlva már csapatokat küldött Dél-Koreába, s útnak indította hetedik flottáját Tajvan védelmére.

A koreai háború 1950. június 25-én tört ki, s 1953. július 27-én ért véget fegyverszüneti egyezménnyel. A két Korea határát három év múlva ismét a 38. szélesség fok mentén határozták meg. A háborúnak becslések szerint összesen 2 millió 800 ezer halottja volt.

Címkék

Játsszon!

Honnan származik a következő idézet? „Harcoljatok Allah ösvényén azzal, aki harcol veletek... Harcoljatok ellenük, amíg meg nem szűnik a kísértés és Allah hite nem győz...”

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2014. őszi száma