Él, mint Marci Hevesen

2009. szeptember 3. 09:44

Különleges, a 19. század elejének híres betyárjára, Zöld Marcira vonatkozó iratokat mutatott be Zsupos Zoltán a Magyar Országos Levéltár oldalán, amelyekből kiderül, miért őrzi szólás a főként Heves megyében tevékenykedő, életét bitófán végző rabló nevét.


Rózsa Sándor előtt az egyik legjelentősebb betyár Zöld Marci volt, aki 1814 és 1816 között szerzett magának hírnevet. Dömötör Sándor írásaiból már ismert volt a fegyverneki pusztán történt felakasztása előtt tett tanúvallomása, amelyben röviden így vallott magáról: „Zöld Márton a nevem, 25 esztendős, tekintetes Bihar vármegyében fekvő Berettyó Újfalubul való születés, református, nőtelen, a Herceg Hessen Hamburg Nemes Regementbéli szökött katona, nemes személy vagyok... Hat esztendőket töltöttem el mind összesen temlecben. Elsősorban verekedésért, másodszor az újfalusi bíráktul erőszakosan elvett ökrökért, harmadszor két lovat elfogattatván Nánáson, annak utána katonának adattam... Most karácsonykor két esztendeje, hogy elszöktem Nagy Váradrul..."

Ennyit tudtunk eddig a betyárrá válása előtti életéről, most azonban a Magyar Országos Levéltárban őrzött dokumentumokból jóval részletesebb képet alkothatunk róla. Kiderült, hogy már édesapja, Zöld Mihály is összeütközésbe került a törvénnyel, „aki életét vagy tömlöcökben vagy bujdoklásban töltötte". 1810-ben Budaházy Lajos főszolgabíró az akkor 19 éves Zöld Márton tetteit olyan súlyosnak vélte, hogy azok felett a vármegyének kell ítélkeznie: „olyan tetemes a vétek hogy a tekintetes nemes Vármegye által való megítélést kívánja".

A megalapozott ítélethez mellékelte a Hadnagyi Szék által készített kihallgatásokat, amelyeket Csőregh István főhadnagy az alábbi összefoglalással küldte meg: „Berettyó Újfalusi nemes Zöld Márton, azonkívül hogy miolta az insurrectióból haza jött, sok tolvajságokról tette magát gyanússá, a közelebb múlt április hónapba micsoda káromlást vitt véghez a nemes Fonyad Jánosné asszonyom házánál az ... ide rekesztett Hivatalos vizsgálódásból megtetszik. Ezen kívül a közelebb múlt június 8dikán, a maguk házánál ugyan, de minden igaz ok nélkül miként kínozta meg Berettyó Újfalusi Pap Sándort és micsoda káromlásokat vitt akkor is végbe a ... vizsgálódás eléggé megmutatja. De a gonoszságban itt sem állapodván meg, a most múlt június utolsó napján Berettyó Újfalusi biró uramat, és a vele levőket, midőn a tilalmasból hajtották a sok marhát, az úton megtámadta, előllök a marhát rút káromlások közt elzavarta, egyik csősznek a bundáját a nyakából kitépte, sőt ha a kaszát, mellyet egy legénytől el akart venni, kezéhez vehette volna, gyilkosságot is tselekedett volna..." Intézkedést kér, hogy „rossz tselekedeteiért hogy ezen rossz ember (ki egész életét korhelységgel tölti, és tőle a közönség csak kevés ideig sem lehet bátorságba) méltó büntetését minél elébb elvehesse".

A letartóztatott Zöld Marci azzal próbált meg védekezni, hogy ha hibázott is, annak nem csak ő az oka. A vármegye azonban egy év tömlöcre ítélte, onnan katonának adták, ahonnan megszökött, majd az egész Alföldet bejárta. Útonállás, erőszakoskodás, ménes szétugratás kísérte útját. Egyszer aztán összetalálkozott az akkora már „országszerte elhíresedett haramiák vezérével", Palatinszki Pistával, akivel szövetségre lépett és ettől kezdve együtt kalandoztak.

Csapatuk időnként nyolc főre gyarapodott, de az állandó üldözés miatt megtörtént, hogy csak a két vezér maradt életben, a többieket a bitófán fújdogálta a szél. Helyükre azonban mindig újak álltak, és a veszély növekedésével egyre vakmerőbbek lettek. Kirabolták a Szabolcs megyei pandúr komisszárius tanyáját, elállták az Ugocsa megyei szolgabíró útját és többször 15-20 fős nemes utazó társaságot tartóztattak fel. Tevékenységük fő területe Bihar és Heves megye mellett a Hortobágy volt, de végül árulás miatt a pandúrok kezére kerültek.

Az 1816 végén társaival együtt felakasztott betyárról sorra születtek a népdalok, balladák, 1817-ben már az ország valamennyi vásárában árulták a „Zöld Martzi és szeretője nótáji, és egymástól való bútsúzások" című ponyvát. 1834-ben Kossuth Lajos a Marseillaisse-zel kapcsolatban jegyzi meg: „ A fegyverneki pusztán fogadom, ... (a nép) nem a marselli hymnust hallaná, hanem Zöld Marci nótáját". Kossuth Lajos tudta a betyár népszerűségének okát, (akinek soha nem tapadt vér a kezéhez): az akkori helyzetben ő testesítette meg a feudális társadalmi rendből kitörő, az urakkal szembeszegülő erőt.

Végül pedig megemlíthetjük azt a napjainkig használt szólást, hogy él, mint Marci Hevesen. Ez eredetileg egyértelműen Zöld Marcira utal, aki országosan ismert tevékenységének egy részét Hevesben fejtette ki, és ott is lelte halálát. Így eredeti jelentésében a szólást a rövid ideig jól élő, nagy hírnévre szert tévő, de sejthetően rossz véget érő emberre mondhatták.

A teljes cikk és a dokumentumok a levéltár oldalán

Címkék
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban
Legfrissebb
Legolvasottabb
Sztálin árnyékában - Nemzetközi konferencia - 2017. november 24.

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2017. őszi száma