Rendeződhet a horvát-szlovén határvita

2009. március 10. 10:18 Lukács B. György Terra Recognita Alapítvány

Horvátország elfogadja közvetítőnek az Európai Uniót a Szlovéniával folytatott határvitában. Az erről szóló közleményt Stipe Mesić elnök, Ivo Sanader kormányfő és horvátországi parlamenti pártok vezetőinek tanácskozása után adták ki Zágrábban. A dokumentum hangsúlyozza: a párbeszéd feltétele, hogy a jogvitát véglegesen a hágai Nemzetközi Bíróság előtt rendezze a két állam. Cikkünkben felidézzük, hogy miről is szól a vita, és valójában hol húzódnak a problémás határok.

Korábban

Határvita a történelmi előzmények tükrében

Az utóbbi hetekben a magyar média is sokat foglalkozott Horvátország és Szlovénia viszonyával. A Jugoszlávia felbomlása óta megoldatlan határvita Horvátország uniós csatlakozási szándékával új fejezetéhez érkezett, Zágrábnak ugyanis szüksége van - az Unió tagállamaként helyzeti előnyben lévő - Szlovénia támogatására is. Ljubljana azonban nem hajlandó engedni, mivel Horvátország csatlakozási dokumentumai olyan törvényekre hivatkoznak, amelyekben a határvonalat a horvát fél egyoldalúan határozza meg. A horvát csatlakozási tárgyalásokon megakadályozták több új fejezet megnyitását, illetve lezárását.

Római örökség Pulában

A két ország között több kérdés vár megoldásra. Jugoszlávia széthullása után a Ljubljanska banka nevű pénzintézet jogutód nélküli megszűntével horvát magánszemélyek nagy összegű megtakarításai tűntek el, de a jugoszláv időkben közös beruházásként épített, szlovén területen fekvő krškói atomerőmű körül is rengeteg a megoldatlan probléma. A legégetőbb azonban a határvita ügye. A keleti határ követi a két nemzetet tömörítő államalakulatok között történetileg kialakult határvonalat, ám itt is akad jó néhány vitás szakasz. A Mura folyó medrének természetes változása és szabályozása miatt például a kataszteri nyilvántartás alapján mindkét ország rendelkezik területekkel a túlparton. Hasonló okokból egyéb folyóvizek alkotta határok is kérdésesek, de ezen kívül is több száz hektárnyi vitás terület van.

Horvátország és Szlovénia isztriai határszakaszának ügye azonban teljesen más. Egyrészt a történelem során, 1945 előtt a két népet Isztria területén határvonal nem választotta el, másrészt a szlovén tengeri kijárat miatt a terület gazdasági és kereskedelmi jelentősége lényegesen nagyobb. Éppen emiatt a leghevesebb vitát az isztriai szárazföldi és legfőképpen a tengeri határvonal kérdése váltotta ki.

Az Isztriai-félszigeten jelenleg három ország osztozik: a nagy részét birtokló Horvátországon kívül Szlovénia és Trieszt, valamint a kikötővároshoz vezető széles földsáv révén Olaszország. E földrajzilag egységes, mediterrán éghajlatú terület története igen sokszínű. Nevét illír „őslakóiról“ kapta, akik egészen az i.e. 177-ben bekövetkező római hódításig uralták. A római uralom alatt (részben illír települések helyén) épültek ki Isztria legnevesebb városai, mint Tergeste (Trieszt), Parentium (Poreč) és Pietas Julia (Póla, Pula). A római befolyást - némi longobárd és gót korszakot követően - a kulturális szempontból szintén jelentős nyomokat hagyó Bizánci Birodalom fennhatósága váltotta fel, I. Justinianus idején (i.sz. 538-ban).

A szláv törzsek a 6-7. század folyamán jelentek meg Európa ezen részén, a tartós szláv betelepülést azonban a romanizált illír és kelta lakosság ellenállása akadályozta meg. Jelentős szláv beáramlásra a félsziget Frank Birodalomhoz történő csatolása után került sor, a frank földesurak ugyanis földjeikre sok szláv földművest telepítettek. A nagyobb tengerparti városok többsége azonban képes volt autonómiájának megőrzésére, a középkori Horvát Királyság pedig csak Isztria kis keleti sávjára tudta kiterjeszteni fennhatóságát.

Az Isztria-szerte sokhelyütt ma is látható oroszlános címerek a Velencei Köztársaság korából maradtak fenn, amely államalakulat a 13. század végétől egészen a 18. századig uralma alatt tartotta a félsziget nagy részét. A tengeri kijárat miatt különösen érdekelt Habsburgok, a Trieszt feletti fennhatóság átvételével, a 14. század utolsó negyedében jelentek meg a térségben. A 16. századtól a török hódítások elől menekülő népcsoportok telepedtek le Isztriában, tovább színesítve a terület etnikai összetételét. Napóleon hódításainak korában, 1809-ben Illyria Tartomány része lett, majd a lipcsei csatát követően az uralmukat helyreállító Habsburgok az Illír Királyság néven egyben tartott illír tartományokat végül csak 1849-ben osztották fel. Isztriát összevonták Görz-Gradiskával és Trieszttel. Az így kialakult, közös császári helytartóval rendelkező területet Tengermelléknek (Küstenland) nevezték el.