Megtalálták a Német Lovagrend nagymestereit

2008. december 15. 08:03

A lengyel régészek Kwidzyn katedrálisának kriptájában rábukkantak a térségben közel 200 éven keresztül uralkodó Német Lovagrend három nagymesterének csontjaira.

Korábban

A középkori Marienwerder erődje helyén álló Kwidzyn városában a régészek a múlt héten jelentették be, hogy a DNS-teszek alapján teljesen biztosak benne, hogy a rendet 1324-1330 között vezető Werner von Orseln, 1342-1345 irányító Ludolf Koenig, és 1410-1413 között dirigáló Heinrich von Plauen maradványait tárták fel; az archeológusok vezetője, Bogumil Wisniewski szerint majdnem száz százalékosan biztosak ebben.

A fa koporsókban, arannyal festett selyembe csavarva eltemetett maradványok arra utalnak, hogy ezek a személyek a legfelső hatalmat tölthették be. A DNS-tesztek egyben azt is bizonyították, hogy a személyek koruk alapján biztosan a nagymesterek lehetnek. Ráadásul egyikük csontozata azt is igazolta, hogy 10 évet börtönben tölthetett. Emellett a katedrális falfestményei, és történelmi dokumentumok is alátámasztották a felfedezés hitelességét. A maradványok a vizsgálatok után visszakerülnek a kriptába, és a jövőben egy üveglapon keresztül a látogatók is megtekinthetik majd azokat.

A Német Lovagrend vagy Teuton Lovagrend (latinul Ordo Teutonicus, Ordo domus Sanctae Mariae Theutonicorum Ierosolimitanorum, vagy Ordo Teutonicus Sanctae Marie in Jerusalem, németül Orden der Brüder vom Deutschen Haus St. Mariens in Jerusalem vagy Deutscher Orden) német egyházi-katonai lovagrend volt, amelyet eredetileg Palesztinában alapítottak betegápoló tevékenység céljából.

Az Európába visszatérő lovagokat 1211–1225 között rövid ideig a Magyar Királyság területén, Dél-Erdélyben, a Borzaföldön (ma Barcaság) telepítette le II. András magyar király. Miután innen önállósodási kísérletük miatt ki lettek verve, Konrád lengyel fejedelemtől kaptak új letelepedési lehetőséget, és a rend ettől kezdve elindult a felemelkedés útján. A balti pogány poroszok területeit fél évszázad alatt meghódítva, Marienburg székhellyel megalakították a Német Lovagrend független országát. A 13. századra már szinte az egész Baltikum a kezükre jutott. A lovagok azonban még több területet akartak, és folyamatosan támadták Lengyelországot és Litvániát. Előbbi esetében a háborút már nem leplezhették a kereszténység terjesztését célzó keresztes hadjárattal, mert a lengyelek katolikus keresztények voltak. A pogány litvánok ellen viszont térítőként léptek fel, az ortodox oroszokat pedig eretnekeknek tekintették, és ezen a címen indítottak ellenük háborút.

Az 1410. évi grünwaldi csata során azonban megsemmisítő vereséget szenvedtek, amely végleg eldöntötte a lovagok és a térség sorsát. Hatalmuk a következő időszakban fokozatosan összeomlott és meg kellett hódolniuk a lengyel királynak. A kegyelemdöfést azonban a reformáció jelentette, mivel az evangélikus hitre áttérő egyik nagymesterük kisajátította magának a rend kelet-porosz területeit, a livóniai részeken pedig a környező országok osztoztak. A rend a következő három évszázadban minden tekintélyét elvesztette, és 1809-ben Napóleon feloszlatta a máltai lovagrenddel együtt. Bár huszonöt év múlva újra létrehozták a német lovagrendet, de azóta nem katonai rendként működik, hanem humanitárius tevékenységekre tért át. Ma már egyetlen lovagi tagjuk sincs, székhelyük Bécsben van. További részletek