Nyilas puccsot hozott 1944 októbere

Út a kiugráshoz

A sikeres franciaországi hadjárat eredményeképpen a nyugati szövetségesek 1944. augusztus 25-én bevonultak Párizsba. A német hadvezetésnek - nem kis erőfeszítések árán - csak szeptember közepére, immár közvetlenül a Birodalom határainál sikerült feltartóztatnia őket. Ez alatt a keleti hadszíntéren a 2. és a 3. Ukrán Front 1944. augusztus 20-án meglepően eredményes támadást indított a román és német egységekből álló Dél-Ukrajna Hadseregcsoport ellen. A Vörös Hadsereg gyors sikereinek egyik oka a Hitler által késve, csak 22-én reggel engedélyezett visszavonulás, a másik az augusztus 23-i bukaresti puccs volt. A román kiugrást többek között az tette lehetővé, hogy Hitler feltétlenül megbízott Ion Antonescu marsallban, így - ellentétben Magyarországgal - semmilyen kísérletet nem tett egy esetleges kiugrás megakadályozása érdekében. Románia számára a kiugrás megcsillantotta azt a reményt is, hogy meg-, vagy inkább visszaszerezheti Erdélyt, miközben az ennél kevésbé értékes Transznyisztriáról és Besszarábiáról kénytelen lemondani a Szovjetunió javára.

Románia kiválásával az addigi budapesti elképzelések is összeomlottak. A kormányzó közeli uralkodó magyar politikai és katonai vezetés abban bízott, hogy a történelmi határokon képes lesz feltartóztatni a Vörös Hadsereget; s megvárni amíg Észak-Olaszországból az angolszász csapatok elérik a magyar határt. Ezzel szemben 1944. augusztus 26-án a Magyarország felé menekülő 8. német hadsereg un. Abraham harccsoportját üldöző szovjet egységek az Úz völgyében elérték a történelmi Magyarország határát, és harcérintkezésbe kerültek a székely határőrzászlóaljakkal. Így az ország területe is hadszíntérré vált.

Bár Horthy Miklós kormányzóban ekkorra már kialakult a kiugráshoz szükséges elszántság, de annak végrehajtásáról csak halvány elképzelései voltak. A román kiugrást követő német döbbenetet és bénultságot arra használta fel, hogy bizalmasával, az 1. magyar hadsereg volt parancsnokával, Lakatos Géza vezérezredessel váltsa fel Sztójay Döme kormányfőt. Horthy ugyanakkor nem merte felvállalni, hogy mindezt Edmund Veesenmayerrel, a Nagynémet Birodalom teljhatalmú budapesti követével való előzetes egyeztetés nélkül tegye meg. Bár Lakatos jelentése szerint 80 százalékban a magyar álláspont győzött a németekkel való tárgyaláson, az új kormányban továbbra is Jurcsek Béla volt a földművelési, Reményi-Schneller Lajos pedig pénzügyminiszter. A két politikus folyamatosan tájékoztatta Berlin budapesti képviselőit a kormányüléseken történtekről. Így többek között arról is, hogy a szeptember 7-i koronatanácson a kormányzó bejelentette: fegyverszünetet kíván kérni.

A német vezetés csak a legvégső esetben számolt az 1943-ra súlyos belső válságba került magyar szélsőjobboldali - ekkor éppen - Nyilaskeresztes Párt néven futó szervezettel. Szálasi Ferenc pártvezér szinte a '30-as évek közepétől bízott abban, hogy Horthy előbb-utóbb kinevezi őt miniszterelnöknek. Minden elutasítást hatalmas kudarcként élt meg, így azt is, hogy az 1944. március 19-ei német megszállás után sem őt nevezték ki miniszterelnöknek. Mi több: felelős német körökben fel sem merült a neve, szemben a zsidó ősökkel is bíró Imrédy Bélával. Bár Szálasi a németeknek rendszeresen felajánlkozott, de úgy tűnt, hogy semmi esélye sincs. Helyzetét nehezítette, hogy a kormány a német megszállás után nem csak a szociáldemokrata, hanem a Szálasi-féle pártnak a működését is felfüggesztette; maga a Pártvezér is illegalitásba kényszerült egy a Nagynémet Birodalom felségterületének számító villában. A román kiugrás azonban alapjaiban változtatta meg a politikai helyzetet: 1944. augusztus 28-án a német összekötőjeként is dolgozó Kurt Haller feltette Szálasinak a kérdést: vajon pártja kész lenne-e átvenni a hatalmat?

Erre a nyilasok ugyan hajlandónak mutatkoztak, de két alapvető feltételt szabtak. Egyrészt német fegyverekre tartottak igényt - hiszen a korábbi évek rendszeres rendőrségi razziái nemcsak a tagságot és a pénzt, de a párt amúgy minimális fegyverarzenálját is megcsappantották. Másik - talán még az előzőnél is lényegesebb - kérésük, pedig az volt, hogy Hitler garantálja, hogy Szálasi és a Nyilaskeresztes Párt - Hungarista Mozgalom az egyetlen erő, amelyre számítanak, s hogy a Horthyval egy életre végeztek. Szálasi emlékezetében élénken élt a román Vasgárda 1941. januári puccskísérletének története, amelyet az akkori román kormány éppen Berlin engedélyével és segítségével vert le.

A nyilasokkal való egyeztetésben új elemet hoztak, hogy nyílt titok volt - legalábbis Budapesten -, hogy a Várban egy un „kiugrási iroda” működik. Ennek célja nem lehetett kétséges, s a német hírszerzés tucatnyi ügynökétől azt is tudta, hogy kik ezen iroda tagjai (például: ifj. Horthy Miklós, özv. Horthy Istvánné, Ambrózy Gyula).

1. Út a kiugráshoz
2. A puccs
3. Tomboló terror

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2023

• Spanyolországba vitte az ókori Tróját El Greco
• A Beatrice megfigyelése
• Egy budai orvos kettős élete
• A nagyszentmiklósi Nákó-kastély
• A börtönbe zárt CPg 
• A Kex zenekar és a politikai rendőrség
• Hét híres tűzeset
• A zálogházak története
• Zilahy Ágnes és egyetemista kosztosai