Zarándokútként használhatták a titokzatos Nazca-vonalakat

A Nazc-vonalak a perui fővárostól, Limától 400 kilométerre délre, a Pampas de Jumana nevű fennsíkon láthatók. A gigantikus mértani alakzatok, monumentális állatfigurák és nyílegyenes vonalak közös jellemzője, hogy egyetlen, önmagát sehol nem metsző vonalból állnak. Az ábrákat valószínűleg a nazca indiánok készítették, akik az inka birodalom felemelkedése előtti Peru egyes területeit lakták. Az állat-, ember- és istenábrázolások, növények, geometrikus minták azonos módon készültek: a talajról lekaparták a felszíni vörös kavicsréteget, hogy feltáruljon az alatta fekvő halványsárga kőzet. 

A kutatók a Nazca-kultúra korszakára (i.e. 200- i.sz. 650) datálják a rajzokat, a meghatározás a radiokarbon (C-14) vizsgálatokon, illetve a geoglifáknak a Nazca-kultúra kerámiaedényein található festett ábrázolásokkal való összevetésén alapul. A geoglifákat 1926-ban Mejía Xesspe perui régész fedezte fel, aki a vonalakat vallási és kultikus utaknak tartotta. Azóta a rajzok készítésének okaival kapcsolatban számos elképzelés és spekuláció született, ám a tudományos megközelítések jelentős része szerint csillagászati és naptári szempontok állhattak létrehozásuk hátterében. A Nazca-vonalakat az UNESCO 1994-ben vette fel a világörökségi listára.

Egy új kutatás szerint azonban zarándokútvonalként használhatták a vonalakat, amelyek egy ősi szakrális helyhez vezették a hívőket, ám később - a vonalak találkozási pontjánál elhelyezett kerámiacserepek megsemmisítését követően - a geoglifák szerepe megváltozott, hangzott el az Amerikai Régészeti Társaság április 16-i éves, San Franciscó-i tanácskozásán, ahol az is kiderült, hogy a vonalakat legalább két különböző, a fennsíkon élt népcsoport készítette.

Az utóbbi években a japán Yamagata Egyetem tudósai mintegy 100 geoglifát, illetve a vonalak találkozási pontján rengeteg kerámiatöredéket fedeztek fel. Maszato Szakaj japán kutató és kollégái alapos, a vonalak elhelyezkedését és stílusát érintő elemzésnek vetették alá az újonnan megtalált vonalakat, majd megállapították, hogy nagyjából négy különböző geoglifa tartozik egybe, amelyek egy-egy ceremoniális útvonal mentén egy hatalmas pre-inka templomkomplexum, Cahuachi felé vezettek. A régészeti leletek, illetve az eddig ismert templomok és piramisok mind-mind arra utalnak, hogy Cahuachi hajdanán vallási központ volt, ahol a zarándokok áldozati ajándékaikat vitték.

A geoglifák egyik, a szakrális hely felé vezető vezető csoportját az El Ingenio-völgyben találták meg, az alakzatok másik csoportja pedig főként a Nazca-völgyben fekszik, és más irányból mutat Cahuachi felé. Létezik egy harmadik csoport, ennek alakzatai a Nazca-fennsíkon helyezkednek el és vélhetően a két kultúra találkozásának eredményeként születtek meg. A geoglifák rendeltetése időről-időről változott, vélekednek a japán kutatók, akik szerint az El Ingenio-völgy környékén talált csoportot az i. sz. 200-ig tartó, ún. formatív kor alatt készítették, a Nazca-völgyi alakzatok pedig az i. sz. 450-ig tartó korai Nazca-kultúra idején jöttek létre.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2022

• Bizarr adók a történelemből
• Alba hercegnő mesés élete
• Gustave Courbet, a provokatőr
• Az első napok a felszabadult Bergen-Belsenben
• Régi budai szüretek
• Amerika a terroristák célkeresztjében
• A pápák első munkanapjai
• Leszámolás az Aranybulla-mítoszokkal
• Zene a szerelem oltárán: Alma Mahler