„Filigrán, kreolosan barna, villogó szemű fiatal lány volt, édesapja életszeretetével és bővérű humorával megáldva” – jellemezte utóbb Nellyt, a Nobel-díjas professzor személyes jó ismerőse, Kállai Gyula, a későbbi miniszterelnök. Egyetemistaként Szegeden annyira távolságtartó volt, hogy az évfolyamtársai magázták.

Libik György a XX. század életművésze: magyar síbajnok, aranyifjú, aki részt vett a második világháború során a fegyveres ellenállásban, és Raoul Wallenberg svéd követségi titkár sofőrje is volt. 1956-ban a forradalom idején a parlamentben tevékenykedett, Nagy Imre miniszterelnök köréhez tartozott, egyike a semlegességi nyilatkozat megfogalmazóinak. A szabadságharc leverése után Svédországba emigrált, ahol kutatómérnökként és üzletemberként dolgozott. Arról volt híres, hogy egy tanteremben vagy akár egy hivatalban nem megkerülte az asztalokat, hanem átugrotta. A gazdag családból származó, mindig verekedős fiút igazi ördögfiókának tartották.

Szent-Györgyi Albert lánya és Libik György egy síelés során találkoztak először. Nelly mindig is egy angolos karakterű úriemberre vágyott; egy hallgatag, magas férfit képzelt maga mellé. A lány ideálja egy Gregory Peck-szerű ember volt. Libik viszont egyáltalán nem hasonlított rá, sőt talán egyik sármos amerikai színészre sem, és főként nem lehetett azt mondani róla, hogy hallgatag lett volna, és persze magas sem volt. A huszonnégy esztendős Nelly mégis őt akarta.

Közel két évig jártak együtt, habár a kapcsolatukra ez a kifejezés némiképp sablonos. Az első formális udvarlási gesztus után 23 hónappal, 1944. május 6-án házasságot kötöttek. A magyar történelem egyik legsötétebb időszakában keltek egybe. Két évig voltak férj és feleség. Sok minden történt velük és az országgal eközben: német megszállás, „Liba” részt vett a nemzeti ellenállásban és az embermentésben, majd következett a szovjet megszállás.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2026. nyár számában olvasható.