Megfejtették a szárnyas szörny rejtélyét

2015. augusztus 24. 15:02

Az utahi Fekete Sárkány-kanyonban található ősi sziklarajzot övező rejtély évtizedek óta izgalomban tartja a kutatókat és a lelkes amatőröket, akik közül néhányan a vörös színű rajzolatokban ember- és állatalakokat, olykor pedig szárnyas szörnyeteget vagy pedig egy pteroszauruszt (szárnyas gyík) fedeztek fel. A titok most megoldódni látszik.

Korábban

A legutóbbi kutatás szerint az ominózus piros festményt öt különálló képre lehet szedni: a falfestményen látatunk egy nagyobb személyt, egy kisebb emberalakot, egy bárányt, egy kutyát, valamint egy különös figurát. Paul Bahn amerikai régész szerint bizonyosan kizárható, hogy a rajzolat egy, a kréta időszak végén kihalt őshüllőt ábrázolná.

A Canyonlands Nemzeti Park területén a sziklába vésett rajzokat a fremonti kultúra tagjai készítették, akik hozzávetőlegesen i. sz. 1-1100 között éltek a helyszínen. A különleges stílusban készített, absztraktnak nevezhető műalkotások hosszúkás, kerek fejű embereket ábrázolnak, akiket állatok (kutyák, macskák, borzok, medvék, stb.) vesznek körül.

A műalkotásokat 1928-ban amatőr kutatók fedezték fel, s szinte azonnal elkezdődött a vita a „szárnyas szörnyetegről”. 1947-ben John Simonson (ő nevezte először „furcsa madárnak”) krétával tette láthatóvá az ábrák körvonalait, ami akkoriban általános gyakorlat volt, ma már azonban tilos, hiszen súlyosan károsítja a leleteket. A képre ránézve különösnek tűnhet, hogy miért hitték a kutatók, hogy egy őshüllőt látnak, azonban a kréta egybemosta az alakokat, amely így egy darab pteroszauruszszerű lényre hasonlított.

A krétával történő lenyomatkészítés tehát a különös alak értelmezésére nagy hatással volt; Polly Schaafsma, a sziklarajzok egyik elismert szakértője 1970-ben éles fogakkal bélelt csőrt látott benne, míg kilenc évvel később Francis Barnes geológust egy pteroszauruszra emlékeztette a rajz. Különös egybeesés, hogy a 228-66 millió évvel ezelőtt élt repülő őshüllő fosszíliáit valóban felfedezték a régióban.

Néhány kreacionista (teremtéskutató) szerint a festmény valóban egy pteroszauruszt ábrázol, amelyet a utahiak élőben is láttak, és ez alapján festették meg. Mások nem csupán a hüllő családját, hanem a nemét is „meghatározták”, szerintük a 12 méteres szárnyfesztávolságú Quetzalcoatlus northropit láthatjuk a képen. (Néhány kreacionista szerint a Föld nem 4,5 milliárd, hanem csupán néhány ezer éves, és volt olyan időszak, amikor az emberek és az őshüllők párhuzamosan, egymás mellett éltek.) A legtöbb kutató azonban elveti ezeket a szélsőséges nézeteket, hiszen a 19. századig az ember igen keveset tudhatott a dinoszauruszok létezéséről.

„Az ősi amerikai művészetnek spirituális jelentése van, a képek minden bizonnyal vallási témájúak, és néhány valóban misztikus” – magyarázta a LiveSciencenek Benjamin Smith, a Nyugat-ausztráliai Egyetem kutatója. Hozzátette: nem csupán valós lényeket ábrázoltak, sokuk természetfeletti lehet, ám bizonyosan nem dinoszauruszok.

Bahn és kollégája, Jean-Loïc Le Quellec francia kutató az Antiquity című tudományos folyóirat augusztusi számában beszámoltak, hogy a legmodernebb technikákkal, mint például a röntgen alapú fluoreszcens készülékkel vizsgálták meg a rajzokat. Az ún. DStretch nevű eljárás során a lefotózott alakokat a számítógép segítségével megtisztíthatják a felesleges színektől, például a később felvitt krétától, meghatározhatják a festmények eredeti színeit (jelen esetben ez a szín az okker volt), valamint olyan színeket is fel lehet vele fedezni, amelyet szabad szemmel már lehetetlen lenne észrevenni. A fenti képen is látható eredményen öt darab alakot különítettek el egymástól (korábban a kréta miatt egybemosódtak), a „szárnyas hüllő” egyik szárnya valójában két darab kis négylábú állat, a „fej” és a „csőr” pedig egy ember igen vékony lábai.