Forró magyar őszök

 
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: augusztus  •  Nap: 23
35 találat
[1]

476. augusztus 23.

Germánok kormányozzák a Nyugat-Római Birodalmat

Mivel a túlnyomórészt germán zsoldosokból álló római hadsereg a germán Odoakert királlyá kiáltotta ki, megalakult Rómában az első germán uralom. Ezzel a Nyugat-Római Birodalom végleges széthullása megpecsételődött. Az utolsó császár, Romulus Augustulus bukását Róma súlyos gazdasági helyzete okozta. A hadsereg zsoldját nem tudták fizetni, ezért az fellázadt. Odoaker semmiképpen nem akar a Nyugat-Római Birodalom helyén egy független germán államot. Inkább szeretné a Nyugatot a konstantinápolyi császár uralma alá rendelni, és ő lenne a császári helytartó Rómában. Zénon kelet-római császár előbb elismeri Odoakert régensnek, később azonban megkísérli őt a keleti gótok segítségével elűzni. A keleti gótok Odoaker elleni győzelme után 493 februárjában kompromisszumot kötnek, ami szerint Odoaker és a keleti gótok közösen uralkodnak Nagy Theodorik császár alattvalóiként.

[2]

1244. augusztus 23.

A muzulmánok elfoglalják a jeruzsálemi keresztes királyságot

Jeruzsálemnek a hvárezmi tatárok általi elfoglalása véget vet a keresztes lovagok Jeruzsálem feletti uralmának. 1229-ben, az ötödik keresztes hadjárat során II. Frigyes császár az al-Kámil egyiptomi szultánnal kötött szerződés értelmében megszerezte Jeruzsálemet, Betlehemet és Názáretet, és magát fia régenseként Jeruzsálem királyává koronáztatta. A várost 1260-ban a mamelukok foglalták el.

[3]

1268. augusztus 23.

I. Anjou Károly szicíliai király legyőzi a trónkövetelő Hohenstauf Konradint

A Tagliacozzo mellett csatában Anjou Károly győzelmet aratott Hohenstauf Konradin fölött. A Dél-Itáliáért folytatott küzdelem még II. Frigyes német-római császár uralkodására megy vissza, aki jól megszervezett államot épített ki ezen a területen. A császár hatalmi ambíciója azonban veszélyeztette a pápaság érdekeit, amelynek következtében állandó konfliktus alakult ki. II. Frigyes 1250-ben bekövetkezett halála után Róma nem akarta a Hohenstaufokat Itáliában látni. A császár azonban végrendeletében a szicíliai királyságot legidősebb fiára, Konrádra hagyta. Ő azonban 1254-ben egy hadjárat közben lázas betegség következtében meghalt. A hatalmi törekvések Konrad kétéves kisfiára, II. Konrádra szálltak rá. A gyermek azonban háttérbe szorult II. Frigyes törvénytelen gyermeke, Manfréd mögött, aki komoly terveket dédelgetett: a császári hatalomra tört. IV. Orbán pápa ezért egy új király behívására határozta el magát. A jelölt személyét Anjou Károlyban, VIII. Lajos francia király fiában találta meg. 1265-ben francia intervenciós csapatok szálltak partra. 1266. február 26-án Benevento-nál legyőzte Manfred seregeit. (Az Anjouk győzelméről egy bizonyos Andreas Hungarus írt részletes beszámolót.) Nem sokkal ezután a Bajorországban nevelkedő Konradin is bejelentette igényét Dél-Itáliára. A szavakat tett követte, 1267 szeptemberében elindult seregeivel. 1268. július 24-én ünnepélyes körülmények között bevonult Rómába. Anjou Károly azonban csak a megfelelő pillanatra várt. Ez augusztus 23-án be is következett. Igaz, hogy serege kisebb volt, de zömüket tapasztalt harcosok alkották. Így a csata az Anjou csapatok javára dőlt el. Maga Konradin is fogságba esett. Károly nem ismert irgalmat, 1268. október 29-én Nápolyban kivégeztette Konradint, barátjával és harcostársával, Badeni Frigyessel együtt.

[4]

1316. augusztus 23.

Kolozsvár királyi kiváltságlevelet kap

Kolozsvár névadója, az ispáni vár mintegy félórányira feküdt a majdani várostól nyugat felé. Sáncai között épült fel Szent László idején a nevezetes és gazdag kolozsmonostori bencés apátság. Magát a várost csak a 13. században hozta létre a tatárjárást követő, az egész országra kiterjedő telepítési hullám. 1260 táján István ifjabb király hívására német vendégtelepesek költöztek ide, megkezdték a Szent Mihály-plébániatemplom építését, és 1316-ban I. Károlytól városi kiváltságokat kaptak. A településnek nemsokára domonkos kolostora és ispotálya volt, és királyi pénzverő kamara is létesült benne.

[5]

1436. augusztus 23.

Zsigmond király bevonul Prágába

Husz János máglyahalála után véres háború robbant ki Csehországban. Luxemburgi Vencel király 1419. augusztus 16-án meghalt, a trónt Zsigmond örökölte. A hatalmat azonban a huszita érzelmű rendek ragadták magukhoz, akik a magyar király uralmát feltételekhez kötötték. Zsigmond erről nem volt hajlandó tárgyalni és a fegyverekhez nyúlt. A háború elhúzódott, és mind a két fél nagyon komoly veszteségeket szenvedett. A huszita csapatok a Felvidékre is betörtek. Végül 1433-ban sikerült megegyezni a husziták kompromisszumra kész szárnyával, amelynek értelmében engedélyezték a Husz tanai szerinti vallásgyakorlatot. 1434. május 30-án pedig a cseh radikálisok vereséget szenvedtek Lipanynál. Zsigmond 1436 elején Székesfehérvárott megegyezett a cseh rendekkel, és elindult a cseh területekre, hogy átvegye az országot. Ez volt egyébként a király utolsó külföldi útja.

[6]

1595. augusztus 23.

Szinán nagyvezér elfoglalja Bukarestet

Szinán nagyvezérhez a tizenöt éves háború (1591-1606) idején számos győzelem fűződik. 1594-ben felmentette Esztergomot a szövetségesek ostroma alól (ekkor vesztette életét Balassi Bálint), majd sikerrel vívta meg Győr várát, ami a keresztények egyik legfőbb erőssége és védőbástyája volt. Ez összefogásra kényszerítette a törökellenes erőket. Az erdélyi fejedelemség is a Habsburgok oldalán kapcsolódott be a háborúba. A császáriak visszafoglalták Esztergomot és Visegrádot. Báthory Zsigmond serege 1595. október 28-án Gyurgyevónál nagy győzelmet aratott Szinán nagyvezér seregei felett. A hadi sikerek végül nem hozták meg a végső áttörést, a következő év ismét az oszmánok előrenyomulásáról szólt (vereség Mezőkeresztesnél, Eger elfoglalása).

[7]

1806. augusztus 23.

Meghal Charles-Augustin de Coulomb, az elektrosztatika egyik megalapozója

Angouleme-ben látta meg a napvilágot 1736. június 14-én. A College Mazarinban tanult, 1761-ben a mezieres-i katonai iskolán végzett. Hadmérnökként kilenc évet töltött Martinique szigetén, ahol a Bourbon-erőd építését vezette. Megromlott egészséggel került haza Franciaországba, ahol tudományos kutatásokat folytatott. 1777-ben a mágnestűk készítéséről írt dolgozatot, 1779-ben az egyszerű gépekről, mindkettő akadémiai díjat nyert. Őt bízták meg a Bretagne-ban tervezett hajózó csatornák terveinek felülvizsgálatával. Mivel úgy látta, az építkezés csak magánérdekeket szolgálna, nem javasolta a munkát. Emiatt koholt váddal bebörtönözték, szabadulása után ismét ezt a feladatot kapta, de nem változtatta meg a véleményét. 1784-ben a vízművek intendánsa, 1786-ban a térképtár őre lett. A forradalom kitörésének hírére blois-i birtokára vonult vissza, 1802-ben közoktatási felügyelőnek nevezték ki, 1803-ban a Természettudományos Akadémia tagjává választották. Az angol Joseph Priestley elektromos taszítási törvényét vizsgálva jutott el saját felismeréséhez. Az elektromos erők méréséhez érzékeny műszert dolgozott ki, eredményeit 1788-89-ben tette közzé. Törvénye szerint két elektromos töltés közötti erő arányos a töltések szorzatával és fordítottan arányos a köztük lévő távolság négyzetével. A mágneses vonzást és taszítást is ezzel a törvénnyel írta le, s ez lett az alapja a mágneses erők matematikai elméletének, amelyet Poisson dolgozott ki. Coulomb a gépek súrlódását, a szélmalmokat, a fém- és selyemszálak rugalmasságát, a testek szilárdságát is kutatta. E célból torziós mérleget szerkesztett, ezzel mérte az elektromos és mágneses erőket is. Vizsgálta a szigetelőanyagok tulajdonságait, és megállapította, hogy az elektromosság csak a vezetők felületén terjed. Kimutatta, hogy a mágnes nemcsak a vasra, hanem más fémekre is hat. Megalkotta a mágneses és elektrosztatikus jelenségek vizsgálatának matematikai alapjait. Párizsban érte a halál. Az elektromos töltés egységét az ő tiszteletére nevezték el coulomb-nak.

[8]

1848. augusztus 23.

A képviselőház elfogadja az katonaállítási törvényjavaslatot

A képviselőház 226:117 arányban elfogadja a katonaállítási törvényjavaslatot.
Az újoncok egy részét a sorezredek kiegészítésére fordítják, a többségből önálló honvédzászlóaljakat alakítanak.

[9]

1848. augusztus 23.

A bécsi nemzetőrség szétveri a munkanélküli munkások felvonulását

[10]

1848. augusztus 23.

Elkészül az első magyar hadihajó a `Mészáros`

[11]

1851. augusztus 23.

Megkezdődik Pesten a Habsburg-ellenes szervezkedés

Jubál Károly tanár Kossuth-hoz intézett levele mellékleteként elküldi `A honmentés tervezete` című munkáját, egyszersmind megkezdi Pesten a Habsburg-ellenes szervezkedést. Kapcsolatban áll Makk József székelyföldi mozgalmával.

[12]

1859. augusztus 23.

Folytatódhatnak az osztrák-magyar tárgyalások

A minisztertanács jóváhagyólag tudomásul veszi Johann Bernhard Rechberg gróf miniszterelnöknek a magyar politikusokkal folytatott tanácskozását, s azok folytatására hatalmazza fel őt.

[13]

1861. augusztus 23.

Az államminiszter felszólal a birodalmi tanács előtt

Anton Schmerling lovag államminiszter a birodalmi tanács előtt megindokolja a magyar országgyűlés feloszlatását.

[14]

1866. augusztus 23.

Poroszország hatalma megszilárdul

A prágai békével befejeződik a június 14-én kitört porosz-osztrák háború, amelyben Poroszország és Ausztria (valamint szövetségesei) a németországi és közép-európai hegemóniáért harcoltak. Poroszország győzelme az évtizedekig tartó porosz-osztrák dualizmus végét jelenti, és az 1815. június 8-án alapított Német Szövetség felbomlásához vezet: Ausztriát kizárják Németországból. A háború a két nagyhatalom között Schleswig-Holstein miatt tört ki. A Dánia feletti győzelem után (1864. II. 1.) Schleswig és Holstein közös osztrák-porosz közigazgatás alá került. Míg Ausztria egy messzemenően önálló Schleswig-Holstein mellett foglalt állást, Poroszország saját területéhez akarta csatolni a hercegségeket. Amikor a porosz csapatok június 9-én bevonultak az osztrákok által megszállt Holstein területére, Ausztria június 14-én Poroszország-ellenes döntést hozatott a Német Szövetség gyűlésével. Tizenkét német állam - köztük a Bajor Királyság, Hannover, Szászország és Württemberg - Ausztria oldalára állt. Poroszország mellett harcoltak az észak-német és a közép-német államok, továbbá Olaszország, amellyel Poroszország április 8-án titkos szövetségi egyezményt kötött. A döntést a porosz hadsereg hozta meg, amely már június 21-én átlépte a cseh határt és július 3-án, Königgrätz a Sadowa között döntő csatára kényszerítette az osztrákokat és szászokat. A szerényebb képességű Benedek Lajos táborszernagy vezetése alatt álló osztrákok és szászok 215 ezer emberéből 30 ezer halt meg, sebesült meg vagy került fogságba, a poroszok 9200-at vesztettek. A győztes porosz főparancsnok Helmuth von Moltke tábornok stratégiája - "bekerítés általi megsemmisítés" - mellett poroszok győzelmüket mindenekelőtt az újonnan kifejlesztett nagyhatótávolságú gyújtózsinóros fegyvereiknek köszönhették. A vasút bevetésével utánpótlási rendszerük is jóval megbízhatóbb volt. A vereség után az osztrákok Olmützbe húzódtak vissza. A III. Napóleon, francia császár beavatkozásától való félelem arra indította Otto von Bismarck porosz miniszterelnököt - aki már régóta készült a háborúra -, hogy július 26-án megkösse az előzetes nikolsburgi békét. Az augusztus 23-i prágai béke megerősíti az alapjában már Nikolsburgban létrejött megállapodásokat: a Német Szövetség feloszlatását, Németország újrarendezését Ausztria részvétele nélkül, Schleswig és Holstein hercegségeinek egyesítését Poroszországgal (azzal a kikötéssel, hogy Észak-Schleswig népszavazást tarthat a Dániához való csatlakozásról) és 20 millió talléros háborús kártérítés fizetését. Olaszországgal október 3-án köti meg Ausztria a bécsi békét, amelyben Ausztria lemond Velencéről, és államjogilag elismeri az Olasz Királyságot. Ausztria északi veresége ellenére sikereket könyvelhetett el az olasz fronton. Július 24-én - az olasz számbeli fölény ellenére - győzelmet aratnak Custozzánál, a szárazföldön, még július 20-án a Wilhelm von Tegethoff báró ellentengernagy vezetése alatt álló hadiflotta Lissa szigete előtt mér vereséget az olasz flottára. Az osztrák vereségnek igen nagy szerepe van a magyar történelem további alakulásában. Ez kényszerítette rá az uralkodóházat arra, hogy keresse a magyarsággal való kiegyezés mindkét fél számára elfogadható módját.

[15]

1866. augusztus 23.

Aláírják a porosz-osztrák békét

Prágában aláírják a porosz-osztrák békét a nikolsburgi előzetes béke megállapodásai alapján.

[16]

1897. augusztus 23.

Sztrájkba kezdenek a kőművesek Budapesten

A fővárosi munkások munkakörülményeik javítását szeretnék elérni.

[17]

1903. augusztus 23.

Szakadás megy végbe Lenin hívei között

Az 1898-ban alakult Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt II. kongresszusán, mely július 24-ig, Brüsszelben, azután Londonban ülésezett, szakadás történt Vlagyimir Iljics Uljanov (Lenin) hívei és a többiek között. A bolsevikok (többségiek) Lenin programját követik, és élcsapatpártot akarnak, míg a mensevikek (kisebbségiek) ragaszkodnak a tömegpárthoz. Formálisan mindkét szárny az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspártban marad.

[18]

1907. augusztus 23.

Véget ér a II. Internacionálé VII. kongresszusa Stuttgartban

[19]

1909. augusztus 23.

Megkezdi működését a Községi Kenyérgyár Budapesten

[20]

1914. augusztus 23.

Megkezdődik a tannenbergi csata

Tannenbergnél a német és az orosz hadtestek csaptak össze. Hindenburg a német haderő gyors átcsoportosításával meg tudta lepni Samsonovot, a 2. orosz sereg parancsnokát. A csatában az oroszok 50.000 halottat és sebesültet, 92.000 foglyot és 350 ágyut vesztettek. Samsonow nem adta meg magát, inkább az öngyilkosságot választotta.

[21]

1914. augusztus 23.

Japán hadüzenete Németországnak és Ausztria-Magyarország hadüzenete Japánnak

[22]

1919. augusztus 23.

Lemond József főherceg

Habsburg József főherceg lemond Magyarország kormányzói tisztségéről.

[23]

1923. augusztus 23.

Megalakul a magyar nemzetgyűlés `fajvédelmi blokkja`

A deklarációt Gömbös Gyula, Friedrich István és Haller István írják alá.

[24]

1926. augusztus 23.

Megszületett Hernádi Gyula író

Az oroszvári születésűű művész bencés diák volt, majd orvosegyetemre járt, ahonnan a II. világháború utolsó éveiben behívták leventének. Hadifogolyként hurcolták a Szovjetunióba - a Krím-félszigeten bányákban, fakitermelésekben dolgozott, követ fejtett három éven át -, majd szabadulása után orvosi, később közgazdasági tanulmányokat folytatott. Egy időben orosz tolmácsként kereste kenyerét. 1955-ben költőként kezdte pályáját, de ismertté leginkább novelláskötetével (Deszkakolostor) és regényével (Péntek lépcsőin) vált. Utóbbi miatt a magyar egzisztencializmus megteremtőjének nevezték, s kiváltotta az akkori kultúrpolitika elutasítását. 1960-ban írt regénye, Az ég bútorai csak 1981-ben jelenhetett meg Kiáltás és kiáltás címmel (ebben az 1950-es évek véres, a magánéletbe is betolakodó szocializmusát ábrázolta). Az 1960-as évektől állandó alkotótársa volt Jancsó Miklósnak, filmjeinek forgatókönyvírója. Az 1970-es évektől színdarabokat is írt. Ironikus, provokatív műveinek bemutatói mindig eseményszámba mentek. Többek között a Sirokkó, Az erőd, a Drakula, a Jézus Krisztus horoszkópja, A tolmács, a Hasfelmetsző Jack, A boldogság templomai, a Lélekvándorlás, az Egri csillagok háborúja, a Szörnyek évadja című művek származnak tollából. Nagymestere volt az össze nem illő dolgok keverésének, a szürrealizmusnak, s minden témája a tértől és időtől való megszabaduláshoz kötődött. Mindent megkérdőjelezett: a törvényeket, a halált, a szerelmet, az Istent. A rendszerváltás után a Független Magyar Írók Szövetségének elnökeként tevékenykedett. Neki ítélték először az alternatív Kossuth-díjat 1996-ban, 1999-ben állami Kossuth-díjat kapott. Budapesten hunyt el 2005. július 21-én.

[25]

1927. augusztus 23.

Két, máig törvénysértőnek tartott halálos ítéletet hajtanak végre

Erős őrizet alatt és szigorú biztonsági intézkedések kíséretében a Massachusetts szövetségi állambeli Bostonban a gyilkosság bűnében vétkesnek talált két olasz származású amerikait, Nicola Saccót és Bartolomeo Vanzettit villanyszékben kivégzik. Az ítélet világszerte feltűnést kelt, és értetlenséget vált ki. A Sacco-Vanzetti bűnügy, amelyet sokan törvénysértőnek tekintenek, máig nincs egyértelműen tisztázva. Sacco és Vanzetti, két munkás, saját bevallásuk szerint anarchisták, állítólag hét évvel ezelőtt, 1920. április 25-én a Massachusetts állambeli South Braintree-ben részt vettek a bérkifizetésre szánt pénzzel kapcsolatos rablótámadásban, amelynek során két embert megöltek. Mindkettejüket letartóztatták, vádat emeltek ellenük, s bár bűnösségüket bizonyítani nem tudták, halálra ítélték őket; sok történész ma is vallott véleménye szerint politikai indítékból, mivel hitet tettek az anarchizmus mellett.

[26]

1939. augusztus 23.

A Hitler-Sztálin paktum előkészíti a háborút

A világközvélemény számára meglepetésszerűen a Szovjetunió megnemtámadási szerződést köt a nemzetiszocialista Németországgal. A Hitler-Sztálin-paktumnak is nevezett szövetséget a két állam külügyminisztere, Joachim von Ribbentrop és Vjacseszlav M. Molotov írja alá Moszkvában. A sokkal fontosabb `titkos záradék` csupán a háború befejezése után vált ismertté, és csak 1989-ben beismert ténnyé a szovjet vezetés részéről. A tíz évre kötött német-szovjet megállapodás a következő pontokat tartalmazza: - kölcsönös lemondás az erőszak alkalmazásáról az 1926-os berlini szerződés alapján; - semlegesség a két fél háborús bonyodalmakba keveredése esetén, támadó háború esetére is vonatkozó érvénnyel. A "titkos záradék" kölcsönösen elhatárolja a kelet-európai érdekövezetek: Finnország, Észtország, Lettország és Besszarábia, valamint Lengyelország a Narew, Visztula és San-folyótól keletre, szovjet érdekterületre esik, a demarkációs vonaltól nyugatra eső területek német befolyási övezetté válnak. A Hitler-Sztálin-paktum halálra ítélte Lengyelországot. A szerződés előkészíti Hitler 1939. IX. 1-ei támadását Lengyelország ellen. Sztálin számra a megállapodás a kommunista hatalom régen vágyott kiterjesztését jelenti a Balkánra és a Baltikumra. A nyugati hatalmak diplomáciai versenyfutását Sztálin politikai kegyeiért Hitler az utolsó percben saját javára fordítja. 1939 márciusában - a német csapatok csehszlovákiai bevonulására a Memel-vidék megszállására válaszul a nyugati hatalmak, Franciaország és Nagy-Britannia szintén tárgyaltak Sztálinnal a nemzetiszocialista Németország elleni kölcsönös segítségnyújtási szerződésről. Arthur Neville Chamberlain hasonló garancianyilatkozatra gondolt Lengyelország számára, mint amilyet Nagy-Britannia március 31-én tett. Sztálin azonban kölcsönös segítségnyújtási szerződéshez ragaszkodott a balti államok és Finnország bevonásával, amit azonban az érintett országok a kommunista befolyástól való félelmükben elutasítottak. A saját erejét túlbecsülő és függetlenségét féltő lengyel vezetés nem fogadta el a Szovjetunió garancianyilatkozatát sem, és inkább bízott a nyugati hatalmak katonai és politikai erejében. Kölcsönös bizalmatlanság, elhúzódott tárgyalások 1939 augusztusában meghiúsították egy brit-francia-szovjet katonai egyezmény megkötését, s ezt Hitler Lengyelországgal szemben nyomban ki is használta. Chamberlain határozottan válaszolt. Két nappal a Hitler-Sztálin-paktum aláírása után, augusztus 25-én Nagy-Britannia kölcsönös segítségnyújtási szövetséget köt Lengyelországgal. Hitlert megzavarja Nagy-Britannia határozott magatartása és a Lengyelország augusztus 26-i megtámadására kiadott parancsot 1939. IX. 1-jére módosítja. Hitler 1939. évi agresszív terjeszkedési politikája tárgytalanná tette a müncheni konferencia (1938. IX. 29.) eredményeit. A "maradvány-Csehország elintézésére" vonatkozó 1938. október 21-i titkos parancsát 1939 márciusában a német csapatok csehszlovákiai bevonulása s március 16-án a "Cseh-Morva Birodalmi Protektorátus" létrehozása követte, amit Emil Hácha cseh államelnök kényszerhelyzetében, tehetetlenségében elfogadott. Néhány nap múlva német csapatok vonultak be a Memel-vidékre. Chamberlain bejelentette a brit megbékéltetési politika végét, s bevezette az általános hadkötelezettséget. Lengyelország válik az összecsapás kísérleti terepévé.

[27]

1942. augusztus 23.

A német csapatok elérik Sztálingrádot

[28]

1943. augusztus 23.

Konferencia kezdődik Balatonszárszón

A Balatonszárszón tartott konferenciának az alaphangját a népi írók adták meg. Itt találkoztak a fasizmussal, a háborúval és az `úri Magyarország`-gal szemben álló gondolkodó személyiségek: köztük a kommunisták és katolikusok, szocialisták és protestáns diákok (mintegy 600 résztvevő). "Mindenekelőtt béke, minden más hatalomtól független, demokratikus s ezzel együtt magyar Magyarország, társadalmi szabadság a kívánságunk, hogy a magyarság népi erői végre megnyilvánulhassanak." A továbbiak mikéntjéről azonban megoszlottak a vélemények: az Erdei Ferenc által felvázolt szocialista jövőképpel szemben Németh Lászlónak a kapitalizmust és a sztálinista szocializmust elutasító, "harmadik ut"-at kijelölő koncepciója találkozott a nemzeti, demokratikus elkötelezettségű résztvevők többségének helyeslésével.

[29]

1944. augusztus 23.

A szovjet hadsereg újra támadásba lendül

A Vörös Hadsereg áttöri a német-román állásokat Iaşinál.
Románia fegyverszünetet kér.

[30]

1944. augusztus 23.

Románia sikeresen ugrik ki a háborúból

Románia a II. világháborúban a németek oldalán harcolt. Politikai szempontból igen nehéz helyzetbe kerültek, mivel mind a Szovjetunió, mind Magyarország nagy területeket csatolt el (vissza). A Ion Antonescu marsall irányította vezetés a legutolsó pillanatig kitartott a németek mellett. 1944 augusztusában a Vörös Hadsereg gyors ütemben haladt előre, augusztus 20-án Tolbuhin és Malinovszkij megindítják és még aznap áttörték a német-román arcvonalat. 1944 augusztus 23-án Bukarestben a királypárti katonai csoport megdöntötte Antonescu marsall hatalmát. Románia átállt a szövetségesek oldalára. I. Mihály király bejelentette a diktatúra felszámolását, és felszólította a román hadsereget Észak-Erdély elfoglalására. A sikeres kiugrást minden bizonnyal az is elősegítette, hogy Romániában nem tartózkodtak jelentős létszámú német csapatok.

[31]

1949. augusztus 23.

Szakasits Árpád lesz a magyar Elnöki Tanács elnöke

[32]

1968. augusztus 23.

A Kínai Népköztársaság bűncselekménynek minősíti a csehszlovákiai megszállást

[33]

1989. augusztus 23.

2 milliós élő lánc a baltikumban - Nemzetiségi zavargások és mozgalmak a Szovjetunióban

Majdnem 2 millió baltikumi szovjet polgár emlékezett meg egy 650 km hosszú élőlánccal a Hitler-Sztálin-paktum aláírásának 50. évfordulójáról. A szerződés jelentette a kiindulópontot a független balti államok annektálásához. A tüntetők követelték, hogy állítsák helyre jogellenesen megszüntetett önálló államiságukat, a mostani Litván, Lett és Észt Szovjet Köztársaságokban. Időközben a Szovjetunió Legfelső Tanácsának egyik bizottsága is `nemzetközi bűntényként` értékelte a német-szovjet szerződést. A balti köztársaságok kilépését a Szovjetunióból a vezető testületek azonban továbbra is élesen elutasítják. Az élőláncot szervező baltikumi "népfrontokat" a Szovjetunión belüli nemzetiségi önállóságra való törekvés élharcosainak tekintik. A Szovjetunió több mint 100 önálló kultúrával és nyelvvel rendelkező nemzetisége körében gyakran kitör az elégedetlenség, hiszen a nyitás és a reform politikája ellenére a súlyos szociális konfliktusok tovább élnek: - kisebbségek, mint például a keresztény Grúziában élő mohamedán abházok, nagyobb önállóságot követelnek a szovjet köztársaságokon belül; - a Kaukázusban és Közép-Ázsiában a lakosság azon kisebbségek ellen fordult, melyeket a 40-es években erőszakkal telepítettek ide; például Üzbegisztánban a meszheti törökök ellen véres pogromokra került sor; - Azerbajdzsán és Örményország valódi polgárháborút vív Hegyi Karabah vidékéért. A Szovjetunió Kommunista Pártja augusztus 17-én terjesztette elő elképzelését a nemzetiségi problémák megoldásáról. A program egy "szovjet föderáció" létrehozását irányozza elő, amelyben a köztársaságok csupán kisebb mértékben függenének Moszkvától.

[34]

1990. augusztus 23.

Megalakul a Kisebbségi Hivatal

A választási kampány során szinte minden politikai párt programjában helyet kapott a követelés: a határokon túli magyarokkal foglalkozzon az állam kormányzati szinten. Különösen az MDF és az ún. keresztény-nemzeti koalíció, a későbbi kormánykoalíció tagjai fordítottak erre nagy figyelmet. A határokon túli magyar kisebbségi kérdéssel való törődés már a Németh-kormány idején kormányzati szintre emelkedett. Most az Antall-kormány a korábbi tervek közül azt a variációt fogadta el, amely a miniszterelnökség mellett külön államtitkári hivatalt hívott létre. Célja: összehangolni a kormányzatnak a határokon túli kisebbségekre és a Magyarországon belüli nem magyar népekre irányuló politikáját. E kormányzati munkának a gyümölcse lesz a már 1988-ban különböző előzetes fogalmazványokban elkészített kisebbségi törvény megalkotása és a határokon túli magyarság javára folytatott aktív politizálás. Nem kevés aggodalmat váltva ki a szomszédos államokban.

[35]

1991. augusztus 23.

Meghal Nemes Nagy Ágnes költő, író, műfordító

Budapesten született 1922. január 3-án. Gimnáziumi és egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, 1944-ben kapta meg magyar-latin-művészettörténet szakos diplomáját. Már elemi iskolás korában jelentek meg versei a Cimbora című lapban. 1946-ban férjével, Lengyel Balázs íróval megalapították az Újhold című folyóiratot, amelyet 1948-ban betiltottak. Ezután csak a Vigíliában jelenhettek meg versei. Az 1980-as évektől több külföldi meghívásnak tett eleget: Angliába, Németországba, Belgiumba, Olaszországba, Franciaországba, az Egyesült Államokba, Izraelbe utazott. Verseit több nyelvre lefordították. 1986-tól Lengyel Balázzsal és Lakatos Istvánnal együtt szerkesztették az Újhold-Évkönyvet. Fegyelmezett, humorral, könnyed beszédmóddal fűszerezett nyelvezete tette mély, bonyolult gondolatait is érzékletessé és élvezhetővé. Drámafordításait, Racine- és Moliere-fordításait színházak is bemutatták. Népszerű gyermekversei és meséi a műfaj lehetőségeit gazdagították. Verseit több nyelvre lefordították. 1946-ban Baumgarten-díjat, 1969-ben József Attila-díjat, 1983-ban Kossuth-díjat kapott. Jelentősebb kötetei: Kettős világban (1946), Szárazvillám (1957), Napforduló (1967) 64 hattyú (1975), Látkép gesztenyefával (1987).